Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)
1971-01-08 / 2. szám
PÉCSI SEBESTYÉN A barokk zene és az orgona talán sosem örvendett ilyen nagy közönségsikernek, különösen a fiatalok körében, mint manapság. Ezt bizonyítják a hangversenytermeket megtöltő fiatalok, s azok a levelek is, amelyeket az orgona egyik világhírű mestere, Pécsi Sebestyén, a Zeneművészeti Főiskola tanára kap a fiataloktól. Sokféle kérdésre keresnek nála választ, tanácsot, segítséget, nem ritkán jegyet kérnek. Most mi is a kérdezők sorába szegődtünk. Pécsi Sebestyén Európa majdnem minden városában koncertezett már feleségével, Werner Mária énekesnővel együtt Sokfajta orgonán játszott, Európa legnagyobb orgonáján a passaui Dómban, vagy a térthatásos sztereo orgonán Freiburgban, ahol a dóm négy egymástól független orgonája egymásnak felelgetve egyszerre is megszólaltatható. Mindezt azért mondjuk el, mert a legtöbb kérdés, amely a művészhez érkezik, orgonákkal kapcsolatos. Tehát: kétfajta orgona divatos napjainkban. Az egyik a mechanikus működésű neobarokk orgona, amely a régi mesterek, elsősorban Bach zenéjének korhű megszólaltatását teszi lehetővé. A másik típus a modern orgona, amelyet a hangversenytermekbe, rádiók, hanglemezgyárak stúdióiba építenek. Ilyen a mi Zeneművészeti Főiskolánk új hangversenyorgonája is. — VAJON MI LEHET AZ OKA AZ ORGONA ILYEN NÉPSZERŰSÉGÉNEK ? — Hogy a fiatalok szeretik ezt a zenét, azt én is léptennyomon tapasztalom. Nem egyszer egészen megindító módon találkozik az ember a zene, s talán saját művészete szeretetével. Egyik koncertem előtt például megszólított egy kislány. „Nem jutottam jegyhez — meséli —, pedig holnap lesz a névnapom, s ezzel a koncerttel szerettem volna megajándékozni magam." Természetesen ez az Erzsiké, mert Erzsébet-nap előtt történt mindez, ott ült az első sorokban. Az orgona népszerűségét talán hangszín-gazdagságában látom. Hangereje, hangterjedelme felülmúlja bármelyik nagy zenekarét. Hangszínkombinálási lehetőségei olyan nagyok, hogy ha egy fiatal művész, tegyük fel, két másodperc alatt próbálna ki egy-egy hangszínt, öreg korában sem jutna a végére. Az orgonához vonzza a fiatalságot a barokk zenének korunkra jellemző szeretete is. A VALÓSÁGGAL divatos LETT A BAROKK ZENE A FIATALOK KÖZÖTT. MIVEL MAGYARÁZZA EZT? — A zenetörténetben az egyes korok leginkább a megelőző korok muzsikájával, zeneízlésével fordulnak szembe. Ezen alapszik korunk romantikaellenessége és a barokk zene kedveltsége is. Hozzájárul persze az is, hogy a barokk legnagyobbjai között vannak olyan óriások, mint Bach vagy Händel. — Ez a zene megnyugtató hatással van a mai idegfeszültségben, rohanásban élő emberre. Formai kiegyensúlyozottsága, Bach fájdalmában is feloldódást nyújtó muzsikája mindenkire hat és mindenkit vonz. — MIÉRT VAN AZ, HOGY SEM A FESTÉSZETBEN, sem az Építészetben, SEM AZ IRODALOMBAN NINCS A BAROKKNAK OLYAN RENESZÁNSZA, MINT A ZENÉBEN? SŐT, AMIKOR BACHOT NAGYON MASNAK ÉS MAGUNKHOZ közelinek érezzük, a BAROKK IRODALMAT PÉLDÁUL KIFEJEZETTEN AVULTNAK ÉS ÉRDEKTELENNEK TARTJUK? — A művészetek fejlődése nem egészen párhuzamos, nem egyszerre érkeznek el egy-egy stílus, irányzat fejlődési csúcspontjához. Először mindig a filozófiában indul el a fejlődés, aztán az irodalomban, képzőművészetben, s utoljára a zenében. Ugyanakkor nem mindegyik művészet termelt ki magának a barokkban olyan óriást, mint a zene Bach személyében. Bizonyára ezt a fajta zenét sem szeretnénk, ha nem ilyen zseniális zeneszerzők művein keresztül jutna el hozzájuk. — MI LEHET A BAROKK ÉS A BEAT-ZENE KAPCSOLATÁNAK AZ ALAPJA? SZÁMOS BACH-KORÁLELŐJÁTÉKOT BEATESZTETTEK MÁR MEG, VAGY GONDOLJUNK A SWINGLF SINGERS EGYÜTTES PRODUKCIÓRA. — A beat témáért fordul a barokkhoz. Ez kézenfekvő, mert a fiatalok életében mindkettő nagy szerepet játszik. A barokkban megtalálják azt a témát, erős vázat, szerkezetet, amelyet aztán saját zenéjükben felhasználhatnak, feldíszíthetnek. Lényegtelen, milyen célzattal születnek ezek a művek, az eredmény a fontos. Ha olyan produkciókra gondolok, mint a Swingle Singers műsora, azt kell mondanom, itt is a jó és rossz áll szemben egymással. Ami jó, az ebben a műfajban is jó, az művészet. Székely Gabriella Werner Mária énekesnő Pécsi Sebestyén a Zeneakadémia új orgonáján játszik a POOR PÉTERREL Most megint van egy Aranylemez. Százezres lemezpéldányszámot ért el, s így Aranylemezt kapott a „Fekete vonat”. Illetve, a szám előadója: POÓR PÉTER. — Mi ebben valóban az öröm? — Egyik kezemen meg tudnám számolni, hány magyar táncdalénekesnek van Aranylemeze. Ez az erkölcsi értéke. — És az anyagi értéke? — Ilyenkor háromezer forintos pénzjutalmat kap az énekes. Amikor a dalt lemezre énekeltem, ezer forint körül kaptam. Ez összesen, mondjuk, négyezer forint. A százezer lemez pedig, darabonként húsz forintos áron kelt el. Az énekest viszont nem a darabszám után fizetik, hanem egyszer, a lemezfelvételkor. — Mi van még egy ilyen Aranylemezben ? — Ami a táncdalénekest illeti, elég sok munka. Olyan szempontból, hogy meg kell azért dolgoznia, hogy idáig eljusson. Szó sincs róla, hogy sajnáltaim akarnám magam, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak Aranylemezből és fellépésekből áll az életem. Mert nálunk sem úgy van, hogy az énekes tanulni kezd, aztán megtanulja és végképp tudja. A hang nagyon kényes holmi. Mindennap járok énekórára, három helyre is. Hangképzésre, klasszikus énekre, tánczenei képzésre. Az első két helyen, akár hihető, akár nem, operaénekesekkel váltjuk egymást. — Sajnáljuk tehát a táncdalénekeseket? — Mondtam már, hogy ne. Nem arról van szó. De arról igen, hogy tanulással, utazással, fellépéssel telik el egyik nap a másik után. Nem járok sehová, mert mikor járnék. Ha mégis van egy-egy szabad estém, elmegyek színházba, legtöbbször az Operába. Valamikor operaénekes szerettem volna lenni. De hát, táncdalénekes lettem. Ez sem panaszkodás. Néha egészen jól érzem magam. — Mikor érzi magát egészen jól a táncdalénekes? — Ha olyan dalt énekelek, amely tetszik a közönségnek. Ha olyan számot adok elő, amely nem tetszik a közönségnek, nem szabad azt gondolni, hogy nekem tetszik. — Mostanában mi tetszett legjobban? — A „Fekete vonat”. — S az újabbak közül? — Lehetek önző? — Ha jellemző ... — Hát... Zeneszerzéssel is foglalkozom. Bevallom, a saját számom tetszik. Legalábbis, nekem. — Címe? — „Néha bizony füllent az ember”. Simon Gy. Ferenc „Hofi Géza szeretettel várja önt egy kis baráti összejövetelre, a TV 1-es stúdiójába” — szólt a kedves invitálás. A stúdió csaknem teljesen üresen várta a meghívottakat, a sárga körfüggöny előtt csak székek és asztalok, üdítő italokkal és cigarettával. A vendégek között van Szendrő József, Ruttkai Éva, Tímár Éva, Latinovits Zoltán, Bogár Richárd, Payer András, S. Nagy István, Kovács Kati és még nagyon sokan. „Meghívtam a barátaimat és az ellenségeimet — az egyik fele eljött” — fogadta a közönséget Hofi. Elegáns öltözékben, nyakában egy kis riporter-mikrofonnal megjelent, és elkezdett mesélni. Hogy miről? Mindenről. Közelebbről: az emberi élet 10—15 felnőtt évéről, annak eseményeiről. S önök most azt kérdezhetnék: és mi a műsor? Hát ez! Megjelent egy ember, és minden díszlet és kellék nélkül, csupán — és ez a lényeg — a tehetsége segítségével felelevenítette katonaidejét, első debreceni színészéveit. „Mindig színész szerettem volna lenni, s az istennek nem sikerült mind a mai napig” — jegyezte meg tréfásan. S hogy hogyan jutott el Hofi Géza a Pygmalion, a Ruy Bias, a János vitéz, a Pillantás a hídról szerepeitől a máig — ezt mesélte el ebben a műsorban. Több mint két óra hoszszat állt a közönség és a kamerák előtt, egy percig sem lankadó figyelemmel és humorral. Nem volt olyan mozzanata ennek a csaknem 150 percnek, ami üresjáratnak tűnt volna, minden közbeeső eseményt reagált, a kiszaladó nézőre, az éppen elbotló kábelesre, vagy a műsorban fülhallgatóval dolgozó asszisztensre mindig odaillő megjegyzései, „kiszólásai” voltak, és ez egy cseppet sem zavarta meg az éppen akkor futó gondolatmenetét. Milyen műfaj ez? Egy ember csak áll és beszél, hosszú perceken át, és más nem is történik. Éppen ez az! Tehetségével köti le a hallgatóit és nézőit éppen annyi ideig, ameddig azok még nem fáradtak, és a teremben egy perc üresjáratot sem enged a kacagásnak. Persze a kacagást néha véresen komoly dolgok váltják ki... Ruttkai Éva mondta a felvétel után: „Azt eddig is tudtam, hogy Hofi kiváló tehetség, de hogy a klasszikus idézeteket is ilyen pontosan tudja — erre nem gondoltam ...” Igazi művész ... Csenterics Ágnes A »HORIZONT« A LÁTHATÁRON Elkészült, tehát felbukkant a láthatáron, a „Horizont” a nagy sikerrel debütált Gábor Pál második játékfilmje. Mint a bemutatkozó mű, a „Tiltott terület”, úgy ez is munkáskörnyezetben játszódik, s mint az is, úgy ez is, tulajdonképpen a munka-etika problémáiról szól. Ez azonban talán túl hivatalos megfogalmazás. A forgatókönyvírók, Marosi Gyula és a rendező, ezúttal egy mindenbe belevágó, de valahogy mindentől eltántorodó tizenhat éves fiú útkereséseit kívánják bemutatni. Ez a fiú, mint talán a világ összes hasonló korúja, lázadó. De mi ellen lázad? Talán először is, otthoni körülményei ellen, azután egy munkaerkölcs ellen, mellyel nem tud egyetérteni. Kezdetben, látszólag csak annak fegyelmi kötöttségei miatt. Később kiderül, őt magát más fából felrogták, más nézeteket, más elveket vall. A „Horizont” egy útkereső lélek megkísérléseinek históriája is, mert a film legtöbb epizódja arról szól, hogyan igyekszik egy megtévedésekre hajlamos környezet, magát a fiatalembert is bevonni korrupcióiba. S csupán egyetlen „erős” ember szeretne segíteni rajta, egyetlen ember, aki még emlékszik önmaga hajdani problémáira, s végül is az ő szavai mutatják meg a kivezető utat... A lázadó egy életforma és egy erkölcs ellen lázad, s belépve egy gyárba, megpróbálja kialakítani, kivívni a maga útját. Mint első filmjében, Gábor Pál ezúttal is bátran szerződtett fűmen még alig, vagy egyáltalán nem látott színészeket. A fiatalok szerepeit is mai diákok alakítják. Az útkereső fiatalembert a harmadik gimnazista Fried Péter személyében találta meg a rendező, lány partnere egy ugyancsak középiskolás debütáns, Marosi Szilvia. Az ezúttal cseppet sem megnyerő anyaszerepben az erdélyi Orosz Lujza, a további szerepekben az ugyancsak erdélyi, de már magyar filmekből igen jól ismert Vadász Zoltán, továbbá Bognár Zsuzsa, Hegedűs Erzsi és Madaras József jelennek meg. Az operatőr: Zsombolyai János. -f- MAGYAR IFJÚSÁG 71/2