Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)
1972-06-23 / 25. szám
KEITH JARRETT BABOS GYULA JIMMY WOOD ZOLLER ATTILA DUSKO GOJKOVICS Szombat, este 10 óra. BABOS GYULA, legjobb modern jazzgitárosunk görnyedt háttal, csukott szemmel áll, homlokán patakzik az izzadság. Pedig nem ő játszik, a nézőtérről figyeli a tévések reflektorainak fényáradatában úszó színpadot, ahol az „évtized zongoristája”, a free jazz egyik pápája, KEITH JARRETT játszik triójával. A színhely: Székesfehérvár, ahol az ezeréves város hangsúlyozottan jubileumi körülmények között rendezte meg az Alba Regia Videoton Dzsesszfesztivált. A fesztivált lebonyolító Rádió — valószínűleg a jubileum miatt megnőtt anyagi lehetőségek eredményeképpen — olyan sztárparádét produkált, ami még a mienknél sokkal nagyobb jazzkultúrával rendelkező országokban is ritka. Fellépett az összes jelentős hazai jazzelőadó művész, s meghallgathattuk — és a következő hetekben a tévén keresztül az egész ország megismerheti — a jugoszláv DUSKO GOJKOVICS kvintettjét, amelyben — túl azon, hogy a zenekarvezető Európa egyik legjobb pisztonosa — szerepelt JIMMY WOOD, a nagyszerű bőgős is. Fellépett a holland DUTCH SWING COLLEGE BAND, Európa legrégibb, immár 25 éves dixilandegyüttese. Ők, noha hallatlanul nagy tudású muzsikusok, bizony egy kicsit már elavultak. HAL SINGER, a neves amerikai blues szaxofonos is némi csalódást keltett, de kárpótolt ezért kitűnő kísérő triója, a francia GEORGE ARVENITAS együttese. Három bigband (nagyzenekar) szerepelt a fesztivál programjában. GUSTAV BROM-nak a híres cseh fúvósiskolán csiszolt bigbandjét már régóta ismerjük. A három, bigband közül a legkiemelkedőbb a lengyel nagyegyüttes volt. ők a legkorszerűbb bigbandzenét mutatták be. Nagyszerűek a szólistáik. (Külön érdekesség, hogy pisztonos nélkül érkeztek, mivel társuk megbetegedett. DUSKO GOJKOVICS az első szóra vállalta a beugrást, és mindössze egyetlen próbával tökéletes beilleszkedéssel végigfújta a közel egyórás programot.) Nem jazz, de mégis örömöt hozó produkció volt a JOHNNY THOMPSON SINGERS. A műsor ugyan gospel énekesként tüntette fel őket, de valójában nagyszerű zenét énekeltek. A névadó zenekarvezető mellett — mindnyájan négerek — két lány: ARLENE MILLS és DELORES COPES, valamint egy fantasztikus hangskálájú fiatalember, GEORGE EDMONDS a kvartett tagjai. Bizonyos, hogy még sokat hallunk róluk a jövőben. Végül a legnagyobbakról szólnék, azokról, akiket a világ minden jazzzenésze csak a muzsikazsargon egyetlen szavával tud jellemezni: TIGRISEK! KEITH JARRETT triója a harmóniák megszámlálhatatlan sorozatával bővítette a jazz eszköztárát. JARRETT ART BLAKEY, ROLAND KIRK, majd CHARLES LLOYD együtteseiben játszott, mellettük járta ki a jazz „egyetemét”. 1966 óta játszik saját együttessel. 1969-ben alapította a triót, amellyel a fesztiválon fellépett. Bőgőse, CHARLIE HADEN és dobosa, PAUL MOTAIN egyenrangú társak művészetében. Ritmus- és hangzásviláguk olyan tökéletesen felépített, hogy a zene lendülete szinte odaszögezi a székhez hallgatóikat. A több mint harminc éve Amerikában élő ZOLLER ATTILA kvintettjében is kizárólag a legnagyobbak szerepelnek. Zoller a ranglisták szerint a világ első modern jazzgitárosa. ALBERT MANGELSDORFF a világ első pozanosa. BARRE PHILLIPS a legnagyobbak egyike a bőgőn. STEVE MARTIN a világ harmadik legjobb jazzdobosa, a kis csengettyűkkel, csörgőkkel, gongokkal és sípokkal szereplő ARMEN HALBURIAN szintén egyedi jelenség. Zollerék előadása közben értettem meg miért hívják a zenészek a nagy muzsikusokat „tigriseknek”. Zenéjük úgy sugárzott a színpadról, ahogy az óriás macska néz, amikor aranyszín szemével egy helybe szegezi áldozatát. Hegedős László Hegedűs György felvételei KEITH JARRETT TRIÓJA és KISZ-együttes új műsora Június 11-én a Madách Színházban került sor a KISZ Központi Művészegyüttes tánckara TÜZEK című új produkciójának díszbemutatójára. A táncokat Szirmai Béla művészeti vezető és Vadady Ágnes koreográfus, a díszleteket Barta László, a jelmezeket Witz Éva tervezte. Az egyes számok kísérőzenéjének szerzői, illetve összeállítói: Kocsár Miklós, Daróczi Tamás, Fehér András, Gazda Péter, Juhász István, Kovács Barna és Papp Zoltán. Az előadáson közreműködött az együttes irodalmi csoportja (művészeti vezető: Gáli László), rajkózenekara (művészeti vezető: Farkas Gyula), szimfonikus zenekara Tolmácsy László vezényletével, egyetemi énekkara (művészeti vezető: Tóth Béla), valamint a Kócbabák vokáltrió. Műsorközlő Kovács P. József volt. A díszelőadáson megjelent dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára és Borbély Gábor, a KISZ KB titkára is. A premier közönsége vastapssal ünnepelte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség reprezentatív művészegyüttesének új műsorát. Ennyi a szűkszavú híradás (ha úgy tetszik — „protokoll”). Az előadás azonban ennél jóval több méltatást érdemel. A műsor első fele a Dózsa- és Petőfi-évforduló közös ihletésében fogant egyetlen — négyrészes — kompozíció: „Képek népünk történelméből”. Mondanivalója az a sokévszázados tűz, amely népünknek a nemzeti szabadságért és a társadalmi haladásért vívott harcában — hol pislákolva, hol magasan lobogva — végigvonult. A szilaj drámai „történések” és a poézist sugárzó lírai helyzetek váltakozása állandóan emelkedő feszültséget biztosított a nagyszabású tánckölteménynek, s e tény értékét az is növeli, hogy a táncfolklórnak ilyen méretű tematikus alkalmazására még nem volt példa az együttes történetében. Az előadás második felében látott négy mű közös témája a jelen: „Képek az ifjúság mai életéből”. A táncok mozdulatelemei s a — olykor sokkírozó hatástól se tartózkodó — kísérőzene melodikája, ritmusa, hangszerelése stílszerűen modern, s felhasználja a beat eszköztárát is. Ebben a részben különösen élesen nyilvánult meg az új műsor egészében is megfigyelhető kontrasztáló szándék. Különösen sarkítva jelentkezett ez a tendencia — jelezvén a műsor felépítésének magasfokú tudatosságát — a két utolsó számban. A bűbájos, kacagtató helyzetkomikumra épülő „Kétszer kettő” után ugyanis felkorbácsoló zárókép („Barbárok”) következett, az amerikai imperializmus vietnami gaztetteit képzettársító jelenet — Schubert Ave Mariájának dzsesszorgonán felhangzó, iszonyatos aláfestésével. Végül, ha röviden is, elismerően kell megemlékeznünk — az együttes turnéira való tekintettel, könnyű szállíthatóságot biztosító — a „szűkszavúságukban is kifejező” díszletekről s nem utolsósorban a táncosok kosztümjeiről, melyek olykor szinte hatványozzák, egyes képek elején pedig kifejezetten elindítják az esztétikai összhatást. S még egy, különösen örvendetes jelenség: a produkció zeneszerzőinek sorában számos fiatal vagy éppenséggel pályakezdő alkotót is üdvözölhetünk. Az együttes új produkciója magas színvonalon reprezentálja ifjúsági szövetségünk kultúrpolitikai törekvéseit; méltó arra, hogy szerte az országban, minél több előadáson kerüljön a fiatalok — és nemcsak a fiatalok — sok milliós közönsége elé. Kerekes Gábor A föld alól is foghatóan, tapinthatóan evilági üzenetet küld Devecseri Gábor két posztumusz kötetében (A múlandóság cáfolatául, Magvető, 1972., A meztelen istennő és a vak jövendőmondó, Magvető, 1972.). S ha hozzáadjuk ehhez az öszszegzéshez a pályasummázó triász harmadik tagjául a valamivel korábban megjelent Bikasiratót, jól számoltunk. Az élet hármassága: a szerelem, a harc és az öröm, e nehezen megvilágosodó költői-írói munka végeredménye. Búvópataksors: Devecseri legjobb energiáit rejtve futtatta a végső beteljesedést ígérő kijáratig. De csak gyarapodott, tisztult, sűrűsödött műfordítói évtizedei alatt. S kijárat ez a három összefoglaló mű valóban: a költő nem töretik a halállal szembesítvén, de inkább emelkedik, felszabadul kötelékeiből. Nincs is túlságos gondja a múlandóságra: emberszabású embernek törvény a kötelező be- Olvasónapló fejezés. És soha még szabadabb hónapokat: az ágyhoz szögezett haldokló testé minden fölvállalt határidő, minden kötelezettség. Devecseri Gábor utolsó hónapjait mámoros szellemi szabadságban töltötte. Önző módon csak magára figyelt, s nekünk adta, ránk testálta léte legjavát, emberi nagyságát. Azelőtt mintha csak köveket szólt volna Takács Imre. Legújabb kötete (Szertartás, Magvető, 1972.) is férfias, sziklás beszédű. Még a korábbiaknál oldottabb sorokban sem megereszkedő. Szobrász formálja ezeket a szikár verseket, levési, lepattogtatja a felesleget. S épp „Szertartás" nincs ebben a kötetben, ha van is emelkedettség, nemes pátosz. E költészetben még az Idegen szavak is hazai „fekvésben" szólnak, s mégsem vidékien, mégis jó dallamban. Aki itt csak a szerelemről vallana, az ismeri már a világ teljességét. Nincs költészetében kimódolt önsajnálat, keserűségét is leteszi, ahová az való: egynek az embersors dolgai közé. Takács Imre eredendően azonos a természettel. Földműves, szerszámos költő. Tárgyak, szavak, eszközök, jelentések ismerője, közvetlen, szinte testi kapcsolata van a társadalom törvényeivel, az asszony szerelemmel, az elemekkel. Tudjuk-e eléggé, hogy ez a rejtőző, ez a köznapi, szemérmes nevű „vidéki”, mekkora költő? Talán a hitvallása, nyilatkozata lenne kevés? Mert az bizony alig akad. De ha szól, Takács Imre számára az igen igent, a nem nemet jelent. Ha beszél, mond is valamit. Nádor Tamás BUTELLÁK, MÁNGORLÓK Több mint húsz fiatal mutatja be alkotásait a Fővárosi Művelődési Házban megrendezett kiállításon. A kiállítók közül többen már a korábbi években elnyerték a KISZ és a Népi Iparművészeti Tanács évente meghirdetett pályázatán az ifjú népművész címet. ők fejlődésükről számolnak be. Mások szakmai felkészültségükről tesznek tanúbizonyságot. S van, aki arról vall, hogy egy fiatal iparművész számára miit jelent a népművészet formakincse. A kiállításon legnagyobb anyaggal a kerámikusok, fazekasok szerepelnek. A rendkívül változatos bemutató felvillantja a népi kerámia-hagyományok továbbélésének, alkotó újrafogalmazásának szinte minden lehetőségét. F. Szabó Mihály, mikor fazekas lett, a családi hagyományokat folytatta. Nemcsak szépen korongol, hanem tájainak lendületes madarai, virágmotívumai arról is tanúskodnak, hogy képes a népi hagyományokat magas művészi szinten megszólaltatni. Hasonló okból örvendetes az egészen fiatal Gonda István rendkívül sokrétű és sokszínű megszólalása. Különösen szépek butélái, de többi kerámiáját is a magasfokú igényesség jellemzi. Mezőtúron az utóbbi években a fazekasság utánpótlásának nevelésében nagyon sokat tettek, hiszen Jakucs Imre irányítása mellett nemcsak Gonda, hanem a kiállításon ugyancsak szereplő Kása Klára és Kiss Andrea is ígéretesen fejlődik. A magyarszombatfai hagyományokat folytató Patona Teréz letisztult formájú edényei egyszerre archaikusak és modernek. Az iparművész Probstner János a népi hagyományok és a modern kerámia összeegyeztetésén fáradozik, sikerrel. Molnár Sándor, Pozsár Lajos, ifj. Fazekas István, Biró Annamária még nem találta meg saját hangját. Egyelőre ismerkednek a régi fazekasközpontok formavilágával. A faragók csak kevés alkotással szerepelnek ezen a kiállításon. A győriek rendkívül magas mesterségbeli tudást elsajátított szakköri tagjai közül Nagy Sándor és Jófejű Emil faragványaival találkozhatunk. A faragóhagyomány régi stílusához nyúl vissza nagyon szerencsésen a bogyoszlói Pintér Jenő mángorlóján, tükörkeretén, mosósulykán. Néhány kovácsoltvas tükörkerettel, lámpával, használati tárgygyal jelentkezett a bemutatón Kovács József. A textíliák is elég szerény számban találhatók a kiállításon. Hubai Gyöngyi hímzései, Vámossy Ibolya szűzrátétes térítői inkább csak jelzései a műfajnak. Frasztl Pálné kékfestő térítői sem mutatják e technikának olyan alkotó felhasználását, mint amit a múlt évben az ifjú népművész pályázatra beküldött anyagánál tapasztalhattunk. Sinkó Veronika a magyar népművészetben ismeretlen technikával, a batikolással, érdekes színfoltot képvisel a kiállításon. Két szőnyegszövő is bemutatja anyagát. Ardai Ildikó és Gál Vera nagy formakultúrájú szőnyegei azonban már inkább egy iparművészeti kiállításon szerepelhetnének. A szeptember végéig nyitva tartó kiállítás egyértelműen a fiataloké. Azok mutatkoznak be, akik a népművészet jövőjét jelentik. Népi iparművészetünkben a középnemzedéket nagyon kevesen képviselik, tehát nekik a szokottnál is korábban át kell venni azt a szerepet, amit ma mestereik töltenek be. Ez szép feladat, de nagy felelősség is. A feladatnak már többen meg tudnak felelni, s Reméljük, egyre többen lesznek olyanok, akik a felelősségnek is megfelelnek. Balassa M. Iván Totya: Patona Teréz alkotása Gonda István: Butéliák F. Szabó Mihály: Madaras tál Fotók: Szabó Jenő Mosósulyok rozettás díszítéssel (Pintér Jenő) MAGYAR IFJÚSÁG 1372/25