Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-07-13 / 28. szám
A fantázia 0 ■ 0 magui útjai A közelmúltban érdekes előadást tartott a TIT Természettudományi Stúdiójában, a TIT immár 600 tagú Tudományos Fantasztikus Klubjában Jan Howard Fincher Nyugat-Németországban élő amerikai kémiatanár. Egyike a (sci-fi) műfaj „specialistáinak”, akinek területe még a műfajon belül is különleges: „Tolkien-szakértő”. E témáról tartott Budapesten is előadást csakúgy, mint tavaly a trieszti európai sci-fi-konferencián. Előadásának tárgya Tolkien oxfordi nyelvész professzor közel 2000 oldalas regénye, a „Lord of Rings” (A gyűrűk ura) eddig 10 millió példányban jelent meg, negyven kiadásban. Lefordították 14 nyelvre, és kisiskolásoktól a meglett felnőttekig olvasmányélmény lett világszerte. A szerző 1936-tól kereken húsz évig írta könyvét. Ebből 14 évig tartott a mű megírása és hat évig a csiszolása. Ez persze önmagában még nem biztosíték a sikerre, de a téma, ahogy az előadásából kitűnt, annál érdekesebb. Hogy mitől tudományos fantasztikus a regény, erre érdekes választ adott az előadó. — Tolkien professzor alkotott egy nyelvet. Ennek a nyelvnek külön írást és helyesírást teremtett. Igen ám, de egy nyelv, amit senki sem beszél, nem nyelv. Ezért alkotott egy népet, amely ezt a nyelvet beszéli, a népnek írt egy országot, az országnak határokat, hegy- és vízrajzot, és megírta történelmüket. A négy kötetet kiegészítette szabályos kronológiával, s mivel a nyelv, amit beszéltek, nem hasonlítható semmihez, ezért készített egy tündér-angol—angol-tündér szótárt. Kiegészítette a könyvet az ország pontos térképével, és elnevezte a vidéket Közép-Földnek, amely természetesen nem a földön és nem a föld alatt, de még csak nem is a föld felett található. Egy világ — országokkal és népekkel — a fantázia birodalmából. — E világot gonosz és jó tündérek és manók lakják, és a történetben szerepel egy gyűrű, amely különböző varázserőkkel bír, és amelyet a gonoszok legfőbb varázslója elveszített. A jók megtalálják, de aki felhúzza az ujjára, az a varázserő birtokában fokozatosan elromlik. A jók, hogy megakadályozzák országuk romlását, vissza akarják juttatni a gyűrűt a gonoszok birodalmába, és ott megsemmisíteni, mivel a gonoszok vezére, ennek a gyűrűnek a segítségével tör a hatalomra, ő akar Közép-Föld ura lenni. A jónak sikerül ugyan visszajuttatni és elpusztítani a gyűrűt, de közben a legjobbak fokozatosan elesnek. — Egy „fordított" küldetés története ez a regény, melynek mind mondanivalója, mind pedig erkölcsi tanításai megszívlelendők. A sikerre mi sem jellemzőbb, hogy világszerte Tolkien-klubok alakultak, Tolkien-magazinok jelennek meg, és sok egyetemista bölcsészdoktori disszertációját is e témából írja. Jan Howard Fincher szerint elsősorban a regénynek köszönheti a sci-fiirodalom nyugaton, hogy már tudományos-fantasztikus irodalmi tanszékek működnek az egyetemeken, magasabb lett a művek színvonala, jobbak a kritikák. Az előadás tolmácsa Simóné Avarossy Éva volt, aki maga is számos SF-mű szerkesztője, lektora és fordítója hazánkban. Három nyelven olvassa a műfajt: angolul, németül és lengyelül. Az ő nevéhez fűződik a nagy sikerű Franke-könyv, az Orchideák bolygója fordítása, és ő fordította a Pokolba tartó vonat című antológia számos novelláját. Elmondta, hogy szándékában áll ezt a könyvet is lefordítani, de ez több éves VENDÉG A TI! TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS KLUBJÁBAN: JAN HOWARD FINCER Még amikor az első expedíció készült a nemrég felfedezett Földre az Alfa Centauriról, akkoriban történt, hogy Adonisz Amental kultúrtechnikus erélyesen fellépett a csillaghajók legénységének soraiban fellelhető női személyzet ellen. Kísérletei — sok expedícióban vett már részt — bebizonyították, hogy a nők, különösen a szép nők, a hosszú ideig tartó utazásban a férfiak számára rendkívül veszélyessé válhatnak... Hogy, hogy nem, a technikus tiltakozását figyelmen kívül hagyva Elena Wartburgot mégis felvették. A parancsnokságtól kapta az utasítást. Elvégezte a feltétlenül szükséges tanfolyamot, és berendezkedett a térhajó aprócska bárjában. Helyükre tette a kávéscsészéket, a likőröspoharakat és az újságokat, amelyek a jövő évszázadban látnak majd napvilágot. Már az első fényév megtétele után bebizonyosodott, hogy jogos volt a technikus aggodalma. A női harag kitörni készült! Még ma is megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az aszszony pontosan őt vette célba! Talán azért, mert valamennyi férfi közül ő látszott a leghajthatatlanabbnak? Egy idő múlva a térhajósok, hogy takarékoskodjanak az oxigénnel, rövidebb nevekre tértek át. Így lett Adonisz Amentálból Ádám, Elena Wartburgból pedig Éva. A stewardess egyre növekvő érdeklődést tanúsított a kulturális tömegmunka iránt, kiöntve a koncentrátumot a csészéből, így szolgálta azt fel Ádámnak. Ádám gondosan figyelte szkafanderét és órákig sóhajtozott a kibernetikus fülemüle éneke mellett. A Naprendszerbe érkezésükkor már minden bevégeztetett. Ádám követte Évát minden ürüggyel, és Éva elérkezett ártalmas tevékenységének következő felvonásához: felébreszteni a férfiban a féltékenységet... Valószínűleg jelentős sikereket ért volna el. Már felfigyelt rá a fodrász, az első osztály szakácsa, sőt a színjátszókor vezetője is. Többre már nem volt idő, mert a csillaghajó megérkezett a Földre. Elkezdődött a közönséges kutatómunka. Megfigyelték az atmoszférát, a vulkánok működését, megvizsgálták a mammutkoponyákat és jósoltak — mégpedig e vad bolygó jövőjét... Ezenkívül elhelyeztek néhány világos és érthető jelet — Baalbekben és a Góbi sivatagban —, hogy még százezer év múlva is fel lehessen ismerni, ha valaki újra ide repülne. Már éppen felszállásra készültek, amikor Ádám és Éva jóvátehetetlen hibát követett el. Az első pillanatban egészen közönséges dolognak tűnt. Unalmukban már nem tudtak mit csinálni, hát elmentek sétálni. Igen ám, de az erdőiben eltévedtek. Mint a gyerekek, játszottak és hemperegtek a magas fűben, amikor egy csodálatos gyümölcsre lettek ii- ANTON DONEV IGAZSÁG AZ ELSŐ EMBERRŐL BALASSA MAGDOLNA RAJZA 28