Magyar Ifjúság, 1974. január-április (18. évfolyam, 1-17. szám)
1974-03-08 / 10. szám
SUGÁRKERTEK Az elmúlt két évtizedben sok olyan új növényfajta került ki a magas földgátakkal és elektronikus riasztóberendezésekkel védett, kissé misztikusnak tűnő ovális vagy kör alakú, kisebb-nagyobb tenyészkertekből, melyek új lehetőségeket hoztak a termesztőknek, a jobb és több termésért folyó küzdelmükben. De ne ugorjunk mindjárt a dolgok közepébe, hanem tekintsünk vissza egy pillanatra az előzményekre, egészen Röntgen doktor szenzációs felfedezéséig. A századfordulón indult Röntgen eredményeinek megismerése után hamarosan, 1895-ben magasra csapott a biológusok érdeklődése a különös sugárzás iránt, és megindultak a kísérletek. A különböző eredetű természetes és mesterséges ionizáló sugárzások merőben eltérő hatásokat képesek kiváltani a növényeknél. A sugárhatás is egy kicsit olyan, mint a gyógyszerhatás: kis menynyiségben hasznos, gyógyít, serkent, de ha az optimálisnál nagyobb mennyiséget alkalmazunk, akkor már káros, sőt pusztít! Már a század elején megfigyelték a kutatók, hogy ha röntgensugárzás kis dózisaival kezeltek növényi magvakat vagy csíranövényeket, akkor az ezekből fejlődő növények gyorsabban növekedtek, hamarább érték el az egyes fejlődési fázisokat, főleg a virágzást és az érést. Emellett megfigyeltek olyan kedvező hatásokat is, hogy a növény hideg- és szárazságtűrése fokozódott, növekedett ellenálló képessége a különböző betegségekkel szemben és a termés minősége is javult. (Például: igen gyakori és következetes a C-vitamin-tartalom gyarapodása kis dózisú besugárzás hatására.) Ezt a jelenséget nevezték el a kutatók radiostimulációnak, sugárzásos serkentésnek. Ez általában csak néhány száz vagy egy-két ezer rád (rád: az elnyelt sugárzás nemzetközi egysége) dózist igényel, például, a paradicsom vetőmagkezelésénél 750— 1500 rád közötti dózistartomány a hatásos. Mutáció A besugárzás időtartamának további növelésével olyan mélyreható változásokat idézhetünk elő a növény küllemében és biológiai sajátosságaiban, melyek már ennek utódaiban is öröklődnek. Ezeket az öröklődő megváltozásokat nevezik mutációnak a biológusok. Ha a sugáradagokat még tovább is növelték, akkor a növény rövidesen elpusztult, vagy — amennyiben a magokat kezelték — ki sem csírázott. A nagy apparátussal folyó vizsgálatok során azt is kiderítették a kísérleti üvegházakban és laboratóriumokban, hogy ezeket a hatásokat ki lehet váltani egyszeri, nagyobb adagú besugárzással, de megoldható úgy is az eljárás, hogy hosszabb ideig, folyamatos, gyenge sugárzásnak vetjük alá a vizsgálandó, vagy kezelendő növényt. Ezzel már el is érkeztünk a sugárkertek szigorúan zárt, sugárveszélyt jelző táblával ellátott kapujához. A sugárzások gyakorlati alkalmazása ma már egyre inkább hétköznapi gyakorlattá válik. Sajnos, a nagyközönség idegenkedik, riadozik mindentől, ami a sugárzással kapcsolatos. A hirosimai atombomba szörnyű bevezetője volt az atomkorszaknak, és az emberek tudatában hosszú időre ez a kép jelenik meg, ha a sugárzásról hallanak. Most már azonban tudomásul kell vennünk, hogy a kutatók és a gyakorlati szakemberek egész serege dolgozik azon, hogy a hasznos, a segítő atomtechnika kerüljön uralomra. Egyébként semmivel sem veszélyesebbek ezek a módszerek és a velük való foglalkozás, mint az egyéb ipari vagy laboratóriumi tevékenységek, csak pontosan be kell tartani az előírt óvórendszabályokat. Visszatérve a sugárkertekhez, itt a növények egész fejlődésük alatt folyamatosan kapják a sugárdózisok különböző adagjait, attól függően, hogy közelebb vagy távolabb vetették őket a sugárforrástól. Apróbb hétköznapi csodáknak számítanak azok a különleges, sokszor egy töröl növő, de háromféle színű és formájú virágok, a legváltozatosabb megjelenésű mezőgazdasági növények, melyek a szakembereket is gyakran meglepik és további kutatásokra ösztönzik.