Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)

1975-03-28 / 13. szám

VOLT EGYSZER EGY TEHETSÉG? Ormosbányán fedezték fel, 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnoksá­­gon mutatkozott be és még ugyanabban az évben har­madik lett az ifjúsági EB női ötpróba versenyszámá­ban. Papp Margit azóta huzamosan elmarad azok­tól az eredményektől, ame­lyeket felfedezői és a vele foglalkozó szakemberek a sikeresnek ígérkező pálya­futásaként jósoltak neki. Nem került be az atléták olimpiai keretébe, sőt egyesületében, a Csepelben is lemondtak a montreali szerepléséről. — Jogosan hagytak ki a „montrealiak” közül — mondja —, hiszen a múlt év elején 4400 pontos ered­ményre voltam képes, az­tán év közben a várt ja­vulás helyett „visszaestem kétszáz pontot”. Elsősorban a felkészülésben problé­máim, azaz a következet­len edzésmunka miatt. Rá­adásul deréksérülésem is akadályozott. Ez utóbbi elsősorban csak a tavalyi mérsékeltebb tel­jesítményeket indokolja. Korábbi eredményei vi­szont azt jelzik, hogy a programozással is komoly bajok voltak. A síkfutó for­mája évek óta gyengécske, s ennek javításáért ő sem tett meg mindent.­­ Mivel ötpróbázóként kevés válogatott szereplés­re volt lehetőség, úgy ed­zettünk, hogy valamelyik egyéni számban bekerüljek a csapatba. A magasugrás­ban azonban nem váltak­­valóra a reményeim, s köz­ben az egyébként is hal­vány futóeredményeim sem javultak. Márpedig az új pontértéktáblázat sze­rint elsősorban gáton és kétszázon kellene fejlőd­nöm. El is határoztuk Ba­kai Józseffel, az edzőmmel, hogy 1975-ben a kétszáz méteres egyéni csúcsom megjavítása lesz az elsőd­leges feladat. Az alapozó időszakban rengeteget fu­tottam, a derekam is ja­vult, amióta kevesebb súlyt emelek. Remélem, ez a fu­táscentrikus edzésmunka meghozza a várt javulást, mert ellenkező esetben már az idén nyugodtan abba­hagyhatom a versenyzést. Talán még idejében jött a felismerés. Az ötpróba pontértéktáblázatról egyér­telműen leolvasható a ten­nivaló. Ezer pontot a kö­vetkező teljesítmények ér­nek: magasugrásban 177 centiméter, gáton 13,0 má­sodperc, távolugrásban 644 centiméter, 200 méteren 23,3 másodperc, súlylökés­ben pedig 16,95 méter. „ Évente négy-öt verse­nyem van, ennyi elég is az ötpróbából. Vágtázó ugyan már nem leszek, mégis igyekszem minél többször rövid távon rajtolni. Ponto­san tudom, melyik szám­ban mit kell elérnem. Ha idén huszonöt másodpercet futok kétszázon, akkor el­érhetem a 4500 pontot, így már gondolhatnék az olim­piai szereplésre is. Ha el­jutok Montrealba, akkor a következő részeredménye­ket kellene elérnem: gáton 13,8 másodperc, súlylökés­ben 14 méter, magasban 180 centiméter, távolugrás­ban 645 centiméter és két­százon 25,0 másodperc. Ez 4611 pontot érne és szerin­tem az első hat közé, le­hetne jutni ezzel az ered­ménnyel. Most ezért haj­tok. Bízom benne, hogy si­kerrel. J. K. Erős Ágnes kétszeres fel­nőtt műkorcsolyázó-bajnok­nő az egyik nap kiballagott edzésre a Kisstadionba. Az­tán az edzésből nem lett semmi, mert öltözőszekré­nyéből eltűnt a karcipője és a korcsolyája. Az emlí­tettek nélkül pedig ebben a sportágban kicsit körül­ményes a felkészülés. A krimit sejtőket sajnos ki kell ábrándítanunk, mert egyesülete, a Bp. Spartacus jegyzőkönyvvel igazolta, hogy ők vették el. Az említett történet záró­jelenete volt egy olyan át­igazolási ügynek, amely szerencsére nem jellemző sportéletünkre. A tizennégy éves bajnok­nő a győztes bajnokság után úgy döntött, hogy egy másik egyesületbe távozik. Az indoklás: nem tudott kijönni edzőnőjével, , akit ugyan a legjobb hazai szakembernek tart. Úgy érzi, hogy az edző már nem bízik benne, mások lettek a kedvencei és utóbbi baj­noki aranyérmének nem is örült igazán. A szakosztály vezetői pedig, mielőtt még a hivatalos átigazolási ké­relem az egyesület elnök­ségéhez megérkezett volna, egyszerűen „leszerelték” a bajnokot. Kérdőre vonták, hogy ráköltött több ezer forintért mit hozott cseré­be? Aztán ezenkívül még egy-két nem éppen hízelgő jelzőt is mondtak egy­másra. Erős Ágnes hálátlan volt? Bizonyos fokig igen. Otthagyta azt az edzőt, aki bajnokot faragott belőle, aki két évvel ezelőtt foggal­­körömmel küzdött megle­hetősen vitatható értékű aranyérméért. Ráadásul elég fiatal ahhoz, hogy al­kalmazkodni tudjon egy el­ismert szakemberhez, még akkor is, ha az edzőnő pe­dagógiai módszerei vitatot­tak a jegesvilágban. A rá­fordított­ forintokért azon­ban különböző korosztály­ban öt bajnoki aranyérmet nyert és mindössze egy év telt el dobogós helyezés nélkül. Az is megdöbbentő, hogy miközben a­ szakosz­tály vezetősége egyfolytá­ban hangoztatta, bíznak abban, hogy helyreáll a jó viszony és Erős Ági meg­gondolja magát, mégis el­vették tőle a korcsolyát. Mert feltételezték, hogy a bajnoknő nem fogja visz­­szaadni. (Átvételi elismer­vényt nem írt alá Erős Ági, mert amikor megkap­ta a korcsolyát, az még nem volt a Bp. Spartacus leltárában!) Az ügy befejeződött. Erős Ágnes átment az FTC-be. A Bp. Spartacus nem adta ki, így legköze­lebb csak 1976. február 7-én versenyezhet. No és még valami! A női műkorcsolyázásban még az európai középmezőnyhöz sem tartozunk Hát csodta?' M raTLAPI

Next