Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)

1977-10-21 / 42. szám

Szombaton épült a pálya Kommunista műszakot tartottak az Április 4. Gépipari Művek Energetikai Gép­gyárában. A dolgozók — köztük a KISZ-tagok — csaknem fele rendbe tette a mű­helyeket, összegyűjtötte a fémhulladékot és asztalitenisz-pályát épített a gyárudva­ron. Délután gazdag kulturális és sportprogramot rendeztek: Lukács Sándor szín­művésszel beszélgettek, Hajtun József sakkmesterrel játszottak szimultánt az érdek­lődők, élvezték a diszkót, a kisfilmeket és megnézték a Budapesti Finomkötöttáru­­gyár fiataljainak divatbemutatóját. Szoboravatás Új szoborral gazda­godott Budapest. A centenáriumát tavaly köszöntő Budapesti Vegyiművek az év­forduló záróesemé­nyeként köztéri szob­rot adományozott a főváros lakosságának. A Vegyipari szak­munkás című alkotás ennek a jelentős szakmának állít em­léket. A 2,60 méter magas bronz figurát Konyorcsik János Munkácsi-díjas szob­rászművész készítet­te, a tereprendezési feladatokat a vállalat KISZ-esei társadalmi munkában végezték. A József Attila-lakó­­telep központi terén felállított műalkotás avatási ünnepségén Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese mondott beszédet. A lakosság nevében Sza­bados László, a IX. kerületi tanács elnö­ke vette át a szobrot Fiatal művészek fesztiválja Fiatal művészek be­mutatkozásának te­remtettek fórumot Salgótarjánban: ok­tóber 8-tól 22-ig írók, muzsikusok, képző- és iparművészek, fil­mesek találkoztak Nógrád megye szék­helyének ifjúságával. Kiállítások, filmvetí­tések, rendhagyó iro­dalomórák színesítet­ték a programot, amely a fiatalok íz­lésformálását, eszté­tikai nevelését tűzte­­ki célul. A rendezvé­nyekhez kapcsolódó beszélgetések során a részvevők megismer­kedtek az ifjú mű­vésznemzedék tervei­vel és elképzelései­vel, míg az alkotók a nagyközönség igé­nyeiről kaphattak ké­pet. A kezdeménye­zés sikere azt bizo­nyítja, hogy az ilyen jellegű találkozók, is­merkedések megszer­vezése nemcsak há­lás, hanem nagyon hasznos is a közön­ségnek és a meghí­vottaknak egyaránt. TÚLLÉPNI A KEZDETEN Radar Debrecenben, az Arany Bika konyhájában az idén kis láda került a falra. Aki be akar lépni a „részjegyesek társaságába”, annak ide kell bedob­nia egy cédulát. Részjegy­es lehet mindenki, aki valami újat, megfontolandót, valamennyiük mun­káját javító — könnyítő, egyszerűsítő, olcsóbbá tevő — javaslatot tesz. A vállalat vezetői minden ötletet elbírálnak és értékének megfelelő címletű részjeggyel jutalmaznak. Ezt az év végi részese­déskor lehet beváltani. Az elképzelés talán nem új, de az a fontos, hogy a Hajdú megyei Vendéglátó Vállalatnál bevált, a KISZ-esek is sokat tesznek a népszerűsítéséért. Erről beszélt Fazekas Péterné, a vállalat KISZ- titkára is azon a tanácskozáson, amelyet a megyei ifjúmunkásnapok keretében rendeztek Debre­cenben. A téma a Radar-mozgalom volt, s ez a felszólalás jól illett bele. Sajnos, a jelenlevő har­mincnyolc vállalat képviselőinek alig a fele tette fel a kezét a kérdésre: hol működik ilyen vagy ehhez hasonló, a termelést segítő akció? A kevés szó néha többet mond. A témáról meg­kezdett vita is ezt tükrözte. A Debreceni Posta­­igazgatóság egyik fiatalja röviden így fogalmazott: „Vezetőink nem mondták, hogy ne csináljuk.” Támogatni azonban nem támogatták, be is ful­ladt a kezdeményezésük. Pedig volna mit ten­niük például a munkaidő jobb kihasználásáért, az energiatakarékosságért. Másutt, így a Tanért Vállalat debreceni gyárában két évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel indult a Radar, sok okos ja­vaslat született, a vezetők ahol tudtak segítettek, igényt tartottak az ötletekre, később mégis meg­csappant a kedv. Egy nagyszabású kezdeménye­zésüket ugyanis — aszerint olyan Radar őrjá­ratot kellene szervezni, amelyen a vezetők egy csoportja egy napon át járja a munkahelyeket — elutasították és ez csalódást okozott. A példákból talán ennyi elég pillanatnyilag. Mert a vita során elmondott esetekből is kiderültek a következők: a fiataloknak részt kell vállalniuk munkahelyük gondjainak megoldásából. Csakhogy nem mindegy hogyan, miért és kikkel? Már egy­két évvel korábban is az volt a leggyakoribb gond, hogy egyes KISZ-vezetők nem egészen ér­tették, miért is helyes Radart szervezni. Ezen persze már túl vagyunk. Ám a szándék kevés. Most a legfontosabb gátló tényező a szakértelem hiánya. Az akció irányításához ugyanis műszaki és közgazdasági ismeretek kellenek. A KISZ-veze­tők megválasztásának azonban nem ezek a szem­pontjai. És az önmagában nem is lenne baj, hogy nem rendelkeznek konkrét műszaki ismeretekkel. Az azonban már öreg hiba, hogy — szerénységből, szemérmességből vagy ki tudja miért — nem ké­rik a gazdasági vezetők segítségét. Enélkül pedig felesleges bármibe is belekezdeni. Csak ha ez már adott, akkor következhet az akció rendsze­rességének megszervezése, az irányítók és értéke­lők megbízása. A KISZ-szervezetek vezetőségeinek az a feladatuk: megértetni a fiatalokkal, az ilyen akcióban való részvétel — mindegy hogyan hív­ják, Radarnak vagy DH-nak, nem a név a fontos — nemcsak népgazdaságilag nagyon hasznos, hanem hozzátartozik a közéletiség fogalmához is. A termelési feladatok megoldása, a hibák felku­tatása, a gátló tényezők megszüntetése nélkül már ma nehéz, és a jövőben szinte lehetetlen lesz. Mindenki mondja, tudja: gondok vannak az al­katrészellátással, az országban évente öt százalék a selejt, első osztályú importanyagból gyakran születik harmadosztályú termék, sok a termelésből kieső idő ... Kell-e tovább magyarázni? Az Arany Bikában dolgozó fiatalok példája bizo­nyítja, hogy az ötlet és a megvalósítása nem bo­nyolult dolog. A figyelem ébren tartása nagyobb körültekintést, állandó szervező munkát kíván, mert nem arra van szükség, hogy legyen ilyen tétel az akcióprogramban. Az a fontos, hogy a tevékeny­ség tartalmazza a jelszóban megfogalmazott lé­nyeget: „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!” Rege Sándor

Next