Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)
1977-10-21 / 42. szám
Szombaton épült a pálya Kommunista műszakot tartottak az Április 4. Gépipari Művek Energetikai Gépgyárában. A dolgozók — köztük a KISZ-tagok — csaknem fele rendbe tette a műhelyeket, összegyűjtötte a fémhulladékot és asztalitenisz-pályát épített a gyárudvaron. Délután gazdag kulturális és sportprogramot rendeztek: Lukács Sándor színművésszel beszélgettek, Hajtun József sakkmesterrel játszottak szimultánt az érdeklődők, élvezték a diszkót, a kisfilmeket és megnézték a Budapesti Finomkötöttárugyár fiataljainak divatbemutatóját. Szoboravatás Új szoborral gazdagodott Budapest. A centenáriumát tavaly köszöntő Budapesti Vegyiművek az évforduló záróeseményeként köztéri szobrot adományozott a főváros lakosságának. A Vegyipari szakmunkás című alkotás ennek a jelentős szakmának állít emléket. A 2,60 méter magas bronz figurát Konyorcsik János Munkácsi-díjas szobrászművész készítette, a tereprendezési feladatokat a vállalat KISZ-esei társadalmi munkában végezték. A József Attila-lakótelep központi terén felállított műalkotás avatási ünnepségén Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese mondott beszédet. A lakosság nevében Szabados László, a IX. kerületi tanács elnöke vette át a szobrot Fiatal művészek fesztiválja Fiatal művészek bemutatkozásának teremtettek fórumot Salgótarjánban: október 8-tól 22-ig írók, muzsikusok, képző- és iparművészek, filmesek találkoztak Nógrád megye székhelyének ifjúságával. Kiállítások, filmvetítések, rendhagyó irodalomórák színesítették a programot, amely a fiatalok ízlésformálását, esztétikai nevelését tűzteki célul. A rendezvényekhez kapcsolódó beszélgetések során a részvevők megismerkedtek az ifjú művésznemzedék terveivel és elképzeléseivel, míg az alkotók a nagyközönség igényeiről kaphattak képet. A kezdeményezés sikere azt bizonyítja, hogy az ilyen jellegű találkozók, ismerkedések megszervezése nemcsak hálás, hanem nagyon hasznos is a közönségnek és a meghívottaknak egyaránt. TÚLLÉPNI A KEZDETEN Radar Debrecenben, az Arany Bika konyhájában az idén kis láda került a falra. Aki be akar lépni a „részjegyesek társaságába”, annak ide kell bedobnia egy cédulát. Részjegyes lehet mindenki, aki valami újat, megfontolandót, valamennyiük munkáját javító — könnyítő, egyszerűsítő, olcsóbbá tevő — javaslatot tesz. A vállalat vezetői minden ötletet elbírálnak és értékének megfelelő címletű részjeggyel jutalmaznak. Ezt az év végi részesedéskor lehet beváltani. Az elképzelés talán nem új, de az a fontos, hogy a Hajdú megyei Vendéglátó Vállalatnál bevált, a KISZ-esek is sokat tesznek a népszerűsítéséért. Erről beszélt Fazekas Péterné, a vállalat KISZ- titkára is azon a tanácskozáson, amelyet a megyei ifjúmunkásnapok keretében rendeztek Debrecenben. A téma a Radar-mozgalom volt, s ez a felszólalás jól illett bele. Sajnos, a jelenlevő harmincnyolc vállalat képviselőinek alig a fele tette fel a kezét a kérdésre: hol működik ilyen vagy ehhez hasonló, a termelést segítő akció? A kevés szó néha többet mond. A témáról megkezdett vita is ezt tükrözte. A Debreceni Postaigazgatóság egyik fiatalja röviden így fogalmazott: „Vezetőink nem mondták, hogy ne csináljuk.” Támogatni azonban nem támogatták, be is fulladt a kezdeményezésük. Pedig volna mit tenniük például a munkaidő jobb kihasználásáért, az energiatakarékosságért. Másutt, így a Tanért Vállalat debreceni gyárában két évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel indult a Radar, sok okos javaslat született, a vezetők ahol tudtak segítettek, igényt tartottak az ötletekre, később mégis megcsappant a kedv. Egy nagyszabású kezdeményezésüket ugyanis — aszerint olyan Radar őrjáratot kellene szervezni, amelyen a vezetők egy csoportja egy napon át járja a munkahelyeket — elutasították és ez csalódást okozott. A példákból talán ennyi elég pillanatnyilag. Mert a vita során elmondott esetekből is kiderültek a következők: a fiataloknak részt kell vállalniuk munkahelyük gondjainak megoldásából. Csakhogy nem mindegy hogyan, miért és kikkel? Már egykét évvel korábban is az volt a leggyakoribb gond, hogy egyes KISZ-vezetők nem egészen értették, miért is helyes Radart szervezni. Ezen persze már túl vagyunk. Ám a szándék kevés. Most a legfontosabb gátló tényező a szakértelem hiánya. Az akció irányításához ugyanis műszaki és közgazdasági ismeretek kellenek. A KISZ-vezetők megválasztásának azonban nem ezek a szempontjai. És az önmagában nem is lenne baj, hogy nem rendelkeznek konkrét műszaki ismeretekkel. Az azonban már öreg hiba, hogy — szerénységből, szemérmességből vagy ki tudja miért — nem kérik a gazdasági vezetők segítségét. Enélkül pedig felesleges bármibe is belekezdeni. Csak ha ez már adott, akkor következhet az akció rendszerességének megszervezése, az irányítók és értékelők megbízása. A KISZ-szervezetek vezetőségeinek az a feladatuk: megértetni a fiatalokkal, az ilyen akcióban való részvétel — mindegy hogyan hívják, Radarnak vagy DH-nak, nem a név a fontos — nemcsak népgazdaságilag nagyon hasznos, hanem hozzátartozik a közéletiség fogalmához is. A termelési feladatok megoldása, a hibák felkutatása, a gátló tényezők megszüntetése nélkül már ma nehéz, és a jövőben szinte lehetetlen lesz. Mindenki mondja, tudja: gondok vannak az alkatrészellátással, az országban évente öt százalék a selejt, első osztályú importanyagból gyakran születik harmadosztályú termék, sok a termelésből kieső idő ... Kell-e tovább magyarázni? Az Arany Bikában dolgozó fiatalok példája bizonyítja, hogy az ötlet és a megvalósítása nem bonyolult dolog. A figyelem ébren tartása nagyobb körültekintést, állandó szervező munkát kíván, mert nem arra van szükség, hogy legyen ilyen tétel az akcióprogramban. Az a fontos, hogy a tevékenység tartalmazza a jelszóban megfogalmazott lényeget: „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!” Rege Sándor