Magyar Ifjúság, 1982. január-április (26. évfolyam, 1-18. szám)

1982-03-12 / 11. szám

helyet. Két műszakos rend­szerben, 430 gyereket oko­sít benne 29 pedagógus. Rajtuk kívül még hét al­kalmazott segíti az iskola munkáját. Mészáros László, az isko­la igazgatója mégis derű­látó: — Sokáig valóban áldat­lan volt a helyzet. Elsősor­ban a napköziseké. Ebben a „főépületben” tanulnak. Távolabb, az út másik ol­dalán, egy régi parasztház­ban reggel­isznnek, ebédelnek. Onnét gyalogolnak ide vagy a még távolabb levő Geyer utcai iskolába, ta­nulószobára. Ez a napon­kénti ingázás hóban, sár­ban, hőségben több kilomé­ter. Tarthatatlan állapot. Mégis bizakodom, mert hosszú vajúdás után, még ebben az ötéves tervben ti­zenhat tanteremmel bővü­lünk. Lesz tornatermünk, korszerű gyakorlati mű­hely, előadók, itt lesz a napközi is, ebédlővel, fog­lalkoztatóval. Gázfűtést ka­punk. A Bács megyei Épí­tőipari Vállalat készíti majd. A tantestület is ki­egészül, lehetőség lesz ta­gozatos osztályok indításá­ra, magasabb szintű okta­tó-nevelő munkára. Nem messze a „régi” is­kolától, a már említett templom mellett a Zalka Máté nevét viselő általános iskola már egészen más ér­zéseket vált ki a belépőből! Lugossy Ferencné igazga­tónő nem is titkolja örö­mét: a 200 éves iskola he­lyén épült a miénk. Egyedi tervezésű, igazodik a tér adottságaihoz. 1970-ben ad­ták át 16 tanteremmel. Is­kolánkban két kihelyezett gyógypedagógiai osztály is működik. Tagozatos rend­szerben is tanítunk, az új matematikaoktatással már a kísérleti időszakban is foglalkoztunk. Német tago­zatos osztályunkban az el­ső és a második évben a nemzetiségi tanterv alap­ján tanítunk. Már első osz­tálytól ének-zene tagoza­tunk is van, s ezenkívül tíz pedagógussal a kerületi, kihelyezett zeneiskolának is helyet adunk. Stabil a tanári karunk, 100 százalé­kos a szakosodás. Jól fel­szerelt könyvtárunk, füg­getlenített könyvtárosunk van. Csak délelőtt folyik oktatás, délután a napkö­zisek foglalják el a tanter­meket. — A gondok elkerülték önöket? — Kicsi az udvarunk. Igaz, kondicionálótermünk és három testnevelőnk van, ezenkívül szerződésünk az FTC tornaszakosztályával, bérlik a tornatermünket, s innét kapják folyamatosan a tornászpalántákat. Csak nehéz­ a napközisek étkez­tetése, szükségebédlőket használunk.­­ — Készülnek az ötnapos tanítási hétre? — Kénytelenek va­gyunk ... de nem aggó­dunk. A megnövekedett szabad­időt legalább tucat­nyi klubunk, szakkörünk, hobbifoglalkozások teszik tartalmasabbá. Többször nyertünk úttörő-olimpiát, s legutóbb pedig A legjobban sportoló fővárosi úttörőcsa­pat címet érdemeltük ki, önálló KISZ-szervezetünk segíti a pajtások munká­ját. A helyi ÁFÉSZ-szel együttműködve, 120 taggal Pajtás szövetkezetet ala­kítottunk. Szendvicsekkel, frissítőkkel, tejjel látják el az iskolát. — Milyennek tartja az iskola és a szülők kapcso­latát? — Itt, a főváros árnyé­kában átöröklődött a falusi törődés, a szülők segítik az iskolát, figyelnek a gyere­kekre, nagyon jó, közvet­len kapcsolatunk alakult ki. " Minden jó, ha a vége jó (lesz) Egy januári vasárnap délután a gyerekekkel le­mentünk a kőhajításnyira levő soroksári Duna-ághoz korcsolyázni. Minden ke­mény télen vastag jégpán­cél örvendeztet meg ben­nünket, akár kilométernyit is lehet száguldozni a be­fagyott vízen. Itt, a zizegő nádasok között a zúzma­­rás bokrok megnyugtató fehérségével övezve, csodá­latos élmény ez a téli sport. S itt jutott eszembe, hogy csak módjával kelle­ne siettetni itt az urbani- zálódást. Valahogy úgy, hogy ne vesszenek kárba azok a helyi adottságok, amelyek nem mondanak ellent a komfort csodás jo­gos igényének. Ezt a Duna­­parti részt is sokkal job­ban ki lehetne használni pihenésre,­­sportolásra. Csak a szemétdombokat kellene eltüntetni, egyformán k alakítani a rézsűt, elveze­ti a csapadékot. Soroksi­ron csak a­ családi házi építését, szépítését kellet szorgalmazni. Nem „alvi város”, nem „közönyös la­kótelep” ez a kerületrés Átmenet a kiskertes külvá­ros és a régi ruháját kiin­vő, erőteljesen városiason nagyközség között. Janu arcú Soroksár! A főúté szakadatlan a forgalom, s Európa kamionja ezen köz­lekedi­k. Ha valaki csúc forgalomban megmérné decibelt, ugyancsak elk­pedne. Két utcányival le­jebb viszont már a vízpa csendje, pihentető, termé­szetes nyugalma, a pecás­ birodalma fogad. Ilyen, egymással peri­kedő érzések és gondolat­ közepette kopogtattam kerületi tanácson, ahol Di­viczin Jánossal, a XX. ke­rületi Tanács elnökhelye­tesével beszélgettem. — Miért késett a soros­sári új körzeti orvosi ren­delőintézet átadása, miért csúszik az épít alatt levő mini-ABC befe­jezése? — Az orvosi rendelőt Vörös Október Tsz épített de kevés volt a szakemb­rük az ilyen mértékű vá­lalkozáshoz. A mini-ABC­ben csak a belső szakmai kák vannak hátra, s ide április 4-re biztosan átad­ják. — Mivel „dicsekedne ha Soroksárról faggatnál — Legutóbb átadtuk­­ öregek napközi otthont A mini-ABC-hez a lakó­ság másfél millió forint é­tékben vásárolt célrészje­gyet az áfész-től. Mindé gyereket felvettünk a be­csődébe. A lakosság össze­fogásával százszázaléko­san kiépítettük a járda­rendszert. Az idén a Dét utcában új játszóteret ép­tünk, s körülbelül egymi­lió forint értékben szám­ítunk a helyiek társadali munkájára. A Domb­ Áruház jó. A Sodrony u­cai iskolában sportudva alakítottunk ki. Az újra számító Szabó Ervi Könyvtárban kapott hely a Kis-Duna Galéria is, aki rendszeresen állítanak ki kerület művészei és ami­tőr alkotói. A mendemol­dákkal ellentétben: nem bontják le az Otthon mo­zit, de nem is alakítják­­ bemutató mozivá. Egyez­kedünk a BKV-val, hogy 66-os autóbusz kimenjen Dél-pesti Kórházig. Azt egyelőre, sajnos, nincs az hogy közvetlen autóbuszjá­ratot létesíthessünk Sorok­sár és a Boráros tér közöt Hatodik ötéves tervünkbe továbbra is arra törek­szünk, hogy az alapellátá­sok bővítésével felszámo­juk a ,,peremkerület” je­leget. * Soroksár 1950 óta tarto­zik Budapesthez. Pester­zsébettel együtt a XX. ke­rületet jelentik. Nagyváros­nyi: 110 ezer lakosa van kerületnek, s ebből 30 ezer­nél több soroksári lakos. V. k­.

Next