Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-02-04 / 5. szám
fórum A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA, BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 AZ ORVOS VÁLASZOL • CSALÁDOT SZERETNÉK. Levele, sajnos, nem ritkán előforduló állapotot tükröz, olyant, amiről igen sokan nem is tudnak, és ezért el sem hiszik. Pedig igen jellegzetes jelenségről van szó. „Kényes problémámmal fordulok Önhöz. Szomorúságom akkor kezdődött, amikor két évvel ezelőtt, húszévesen férjhez mentem. Nem hirtelen fellángoló szerelem volt a miénk, előzőleg két évig jártunk együtt, amikor eldöntöttük: megvesszük a karikagyűrűket, és egy év múlva összeházasodunk. A házasságkötésünk előtt egyszer sem feküdtem le férjemmel. Megértő volt, mert féltem a terhességtől. Fogamzásgátló gyógyszertől eltiltott a nőgyógyász, mivel születésem óta májbeteg vagyok. Mindketten kezdők voltunk, az esküvő utáni nászéjszaka volt az első ilyenfajta élményünk, ami sajnos, nem a legjobban sikerült. Érintetlenségem elvesztése nagyon fájdalmas volt, a következő közösülések is elviselhetetlenek voltak számomra. Rettegtem az estéktől. Férjem nem értett meg. ő kívánta, én nem. Nap mint nap veszekedtünk, míg négyhavi házasság után férjem is, és én is idegileg kikészültünk, és közös megegyezéssel elváltunk. Nem tagadom, hiba bennem is volt, hiszen szüleim nagyon szigorúan neveltek, és ami nekem nagyon fáj, nem készítettek fel a házaséletre. A menstruáció megjelenése is meglepetést, mondhatnám megdöbbenést okozott. Nem tudtam, miért lett véres a bugyim. Édesapámmal sohasem beszélgettünk ilyen témáról, édesanyám olykor könnyes szemmel mondogatta, ha nagylány leszek sok bajom lesz, csak éppen azt nem mondta, mi lesz az. Férjem időközben megnősült, gyerekük is született. Én viszont a férjhezmenésre még gondolni sem merek. Egymás után volt két udvarlóm, mindegyük kedves volt, és komolyan akart foglalkozni velem. Három-négy hónapig mindennap találkoztunk, szórakoztunk, és amikor azt kérték, hogy feküdjek le velük, én minden indok nélkül faképnél hagytam őket, és gorombán megmondtam, hogy hagyjanak békén. A második fiút karácsonykor küldtem el, ugyanis akkor kérte, hogy feküdjek le vele. Szilveszterre vettük volna meg a gyűrűket... Szomorúan teltek az ünnepek, alig vártam, hogy dolgozni mehessek. Ott minden bajomat elfelejtem. Szeretem a munkámat. Tessék megírni, hogy mit csináljak. Azt tudom, hogy frigid vagyok, de nem tudom, hogy az ilyen életet hogyan kell elviselni. Több fiúval már nem is merek szóba állni, mert amíg a lényegig nem jutunk, nagyon jó, de akkor már undorodom. Várom válaszát, mit csináljak, hogy a nemi élet és a párválasztás öröm legyen számomra. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy egyedül, „vénasszonyként” kell leélnem az életem. Másra már nem tudok gondolni. Kérem szépen, vezessen vissza az életbe.” Az osztálytársadalmak története óta kialakult és mindmáig érvényes társadalmi igény: a nő szűzen menjen a házasságba. Ez az érintetlenség évezredek óta többnyire a szűzhártya épségére vonatkozik, amivel a férj biztosítékot kap arra, hogy az első gyermek, a főörökös — lehetőleg fiú — tőle származik. Tehát éppenséggel mindent szabad, csak ne úgy, hogy annak testi bizonyítéka legyen. Ma már a katolikus egyház is hirdeti, hogy az emberi nemi életnek nem csupán fajfenntartó jellege létezik, nem alantas ösztönmegnyilvánulás, hanem adott körülmények között az örömszerzés társadalmmilag is elfogadott lehetőségének tekinthető. A szexualitás az embernél nem csupán biológiai jelenség, számos más funkciója is kialakult. A nyitott pedagógusok szóvá teszik személyiségfejlesztő hatását. Az életkori sajátosságoknak a megfelelő nemi élet nemhogy gátolná a fiatalokat, hanem ez megfelelő otthoni és iskolai vezetés mellett kifejezetten előnyössé válhat. Mindezek a szavak így csak üres kinyilatkoztatások, amíg nem állnak rendelkezésre olyan könyvek, amelyek azt is kifejtik, hogy mit kell érteni ezek gyakorlatán. Sütni, főzni sem tanul meg az ember magától, bár az étkezésre a létfenntartási ösztöne hajtja. Kell, hogy valaki elmagyarázza a mesterfogásokat, az ízesítés művészetét, mert az emberi táplálkozás nemcsak arra szolgál, hogy éhen ne vesszünk. Az emberi szexualitás sem korlátozódhat arra, hogy ki ne haljon a fajunk, bár ennek sok vonatkozása különböző fórumokon gyakran kerül napirendre. Arról viszont alig hallani, hogy a házasság nemcsak a fajfenntartás alapegysége, két ember kapcsolatában sok más tényezőt is figyelembe kell venni és ezek között nem lenne szabad a nemi harmónia kérdését mellékes, önmagától kialakuló tevékenységnek tekinteni. Ennek igazságát nemcsak egy ilyen levél bizonyítja, nem elszigetelt eset ez, általános jelenségről van szó, amit nem mernék szóvá tenni, mert azt erkölcstelennek vélik. Levélíróm gondja is megoldódhatott volna, ha lenne a szükségleteknek megfelelő házasság előtti tanácsadás, és nem merülne ki az útbaigazítás abban, hogy milyen fogamzásgátló eljárások ismeretesek és javasolhatók. A családtervezésnek mellékvágánya ez, amely mechanikusan az utódok számával méri a család jövőjét. Megítélésem szerint égető szükség lenne olyan könyvekre, amelyek nem dodonai kijelentéseket tartalmaznak, olyasmiket, hogy a nemi életben minden meg van engedve, ami a másiknak nem okoz fájdalmat, ami nem károsítja az egészségét. Nem lenne-e célszerű közölni, hogy mit kell ezen érteni? Mert ha továbbra is a jelenlegi gyakorlatnál maradunk, akkor annyit teszünk, mint ha a szakácskönyvben csak annyit közölnénk, hogy minden étel javasolt, ami jóízű, ami az egészségre nem káros. A többit az ételkészítők fantáziájára bízzák. A házasságba szűzen lépő nőnek sem törvényszerű a nemi kudarca, ha a férje tudja a tennivalóit. De hát ő hol szerezhette be az ismereteit? Sok ezer levél birtokában nem titok, hogy a legtöbb férfi a házasságkötésig tapasztalatlan, tájékozatlan, s nemcsak ma, a nosztalgikusan említett múltban is az volt. Levélíróm bizonyára sokkal gyakorlatiasabb tanácsot várt, de erre — megítélésem szerint — egy ifjúsági hetilap nem nyújt megfelelő közlési lehetőséget. Az én feladatom csupán annyi lehet, hogy megoldást javasoljak: a nemi élet lényegét, a lelki felkészülést és a tárgyi tennivalókat is ismertető könyvekre lenne szükség. Azokból levélíróm is megtanulhatná, hogy hol hibázott — és hol hibáztak mások —, és mi lenne a sikeres párválasztás megvalósításának idevonatkozó tudnivalója, ami visszavezeti az életbe. Amíg ilyen könyv nincs, levélírómnak is csak a Család- ésNővédelmi Tanácsadót javasolhatom. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL_____________________________________ Özvegyi nyugdíj, árvaellátás BAGYINSZKI JÁNOSNÉ salgótar■jáni olvasónk az özvegyek újbóli házasságkötés utáni helyzetéről érdeklődik. „Ha valaki özvegyi nyugdíjat kap, mikor és milyen alapon jogosult végkielégítésre, újbóli férjhezmenetelem esetén jár-e az árvaellátás , gyermekemnek?” Társadalombiztosítási törvényünk a végkielégítéssel kapcsolatbann kimondja, hogy annak az özvegynek, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egyévi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár. Az igényt az újabb házasságkötéstől számított egy éven belül kell előterjeszteni. A végkielégítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege. Az árvaellátás folyósítását nem befolyásolja, ha az özvegy házasságot köt, de még az sem, ha az árva köt házasságot, vagy az árvát örökbe fogadják. Olvasóink arra is választ kért, ha az újabb házasságból gyermek születik, akkor a két gyermek után kaphat-e családi pótlékot. Ez esetben a két gyermek után járó családi pótlék felét kapja az egyik gyermekre, mert az árvaellátást élvező gyermek után családi pótlék csak egyedülálló szülőnek jár. Szakszervezeti segély PATÓ KÁROLYNÉ budapesti olvasónk az iránt érdeklődik, mikor jár a szakszervezeti segély. „Két gyermekem van, az egyik nyolcéves, a másik négy. Alig három hónap leforgása alatt mindkét gyermeket műteni kellett. A szakszervezeti bizottságtól segélyt kértem, de elutasítottak. Ez jogos volt?” A szakszervezeti szabályok értelmében szakszervezeti segélyt az a tag kaphat, akinek a segély igénylésének időpontjában legalább egyéves szakszervezeti tagsága van és nincs tagdíjhátraléka. Szakszervezeti segély kötelezően csak szülés és haláleset után jár. Ezekben az esetekben, ha tehát, az említett előzetes feltételekkel rendelkezik a szakszervezeti tag, mindenképpen jár a segély. Minden más esetben szociális segély adható, de kötelezően nem jár. Ilyen esetekben a szakszervezeti bizottság, illetve az a mellett működő segélyezési bizottság dönt abban a kérdésben, hogy adnak-e szakszervezeti segélyt. Megadása attól is függ, hogy a tag egy éven belül kapott-e szakszervezeti segélyt, és természetesen attól is, hogy van-e még pénzösszeg a segélyezési keretén. Tartásdíj LŐRINC SÁNDORNÉ miskolci olvasónk a tartásdíj összege iránt érdeklődik. „Elváltunk, gyermekemet több mint tíz éve egyedül nevelem. Kérdésem az, ha az apa, mint nem fizikai dolgozó, olyan helyen dolgozik, ahol munkaruha-juttatást kap, abból is vonható-e a gyermektartásdíj?” A gyermektartásdíjról szóló minisztertanácsi rendelet részletesen szabályozza, hogy mi képezi a tartásdíj alapját. Kimondja, hogy a gyermektartásdíjat — megegyezés hiányában — a bíróság a tartásra köteles személy munkabére, járandósága, egyéb jövedelme és vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. A munkabérhez hozzá kell számítani minden egyéb bérjellegű juttatást, továbbá minden egyéb rendszeres jövedelmet (részesedés, prémium, jutalom, egyéb jövedelem stb.). A munkabért és egyéb juttatást a nyugdíjjárulékkal csökkentett mértékű összegben kell figyelembe venni. A munkaruha nem bérjellegű juttatás, nem is vonnak értékéből nyugdíjjárulékot, s nem tekinthető egyéb rendszeres jövedelemnek sem, így a munkaruha pénzben ellenértékét nem lehet tartásdíjalapnak tekinteni, s nem lehet utána tartásdíjat megállapítani. Fiatalkorú házassága Z. IBOLYA olvasónk nevét — szokásunktól eltérően — nem írjuk ki, kérdéséből kiderül, hogy miért. „Középiskolás vagyok, félárva. Az otthoni körülmények miatt szeretnék elkerülni hazulról. Egy fiúval több mint két éve járok, elvenne engem feleségül, de apám azt mondta, hogy mivel fiatalkorú vagyok, az ő beleegyezése nélkül nem köthetek házasságot. Nemsokára 16 éves leszek, szeretném tudni, kell-e szülői vagy gyámhatósági engedély a házasságkötésemhez?” Nem vagyunk hívei a túlságosan fiatal korban kötött házasságoknak, de a jelzett körülmények miatt talán érthető, hogy családi ügyei rendezéséhez ez a kedvező megoldás lett vélkónk számára. Családjogi Törvényünk előírása szerint házasságot köthet az a férfi, aki a tizennyolcadik és az a nő, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a tizenhatodik életévét be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot. Indokolt esetben kivételesen csak akkor adható meg ez az engedély, ha a férfi a tizenhatodik, a nő a tizennegyedik életévét már betöltötte. Levele szerint olvasónk már elmúlt tizenhat éves, így házasságkötéséhez nem kell sem szülői, sem gyámhatósági engedély.