Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)
1983-11-11 / 45. szám
Vendégjáték Csehovval A moszkvai Szovremennyik Színház november 5- től Pécsett, november 8-tól 12-ig Budapesten vendégszerepel a Nemzeti Színházban. A vendégjátékon bemutatják — egyebek között — Csehov Három nővér című művét. Az előadás egyik érdekessége, hogy a kosztümöket Vjacseszlav Zajcev, a Szovjetunió legkiválóbb, külföldön is ismert divattervezője tervezte. Zajcevnek nem ez volt az első kirándulása a színházba: a Szovremennyik számára már két másik klasszikus darálóhoz is tervezett jelmezeket. A Szovremennyik előadása csupán az egyik moszkvai Három nővér: a darabot most játsszák a Tagankán, s Efrósz rendezésében a Malaja Bronnaja színházban is. A Szovremennyik társulata úgy véli, az előadás Magyarországon is bizonyára okot ad vitákra, hiszen Csehovról mindenkinek kialakult elképzelései vannak, mégis ezt a darabot választották vendégjátékukra, hogy bemutassák a magyar nézőknek, hogyan látják ők, a Szovremennyik művészei Csehovot. Képünkön A három nővér: Martina Nyejelova, Marina Petrova és Marina Hazanova. RÁDIÓ Reggeli párbeszéd Nem minden kagylóban van gyöngyszem. Nem minden beszélgetés sikerül közérdekűre, méginkább jól érthetővé, hallgathatóvá. Különösen, ha a téma önmagában, is bonyolult, nagy figyelmet követel. Ilyenkor még a magyar nyelv is nehezen adja meg magát. Pedig a rádió, egyáltalán az elektronikus sajtó „kutya kötelessége”, hogy szabatosan, egyszerűen fogalmazzon, hiszen a szó elszáll, nem lehet utána lapozni a komplikált mondatnak. Még inkább így van ez a reggeli csúcsidőben, amikor ugyan mindenki hallgat rádiót, ám közben borotválkozik, reggelit készít, rohan. Gondos téma- és alanyválasztás szükségeltetik a naponta jelentkező Reggeli párbeszédhez. Ilyen volt a minapi is, amikor az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetőjét kérte mikrofonja elé a Reggeli Krónika munkatársa. És nem valami pillekönynyű témát jártak körül néhány percben. A gazdaságtalanul termelő, alaphiányos, hatékonyságában elmaradt vállalatok, üzemek sorsáról szóltak. Arról, hogy — miként arra már rendelet is van —, megszüntetik, leszerelik, bezárják-e azokat. Mert a gyakorlat azt mutatja, az ilyen eljárás éveket vesz igénybe, s közben egyre nagyobb lesz a ráfizetés, mind több pénzébe kerül a költségvetésnek a munkahelyek fenntartása, a hasznot nem hozó gyártás támogatása. Nehéz ügy! Mint ahogy a beszélgetésből is kiderült, számtalan emberi konfliktussal terhes. Alapos elemzést, vizsgálatot igénylő döntésről van szó. S hogy ez a fontos dolog a reggeli kapkodás idején beszivárogjon a gondolatok közé, súlyának megfelelő helyet kapjon a közmegítélésben és a szakmai döntést meghozók körében, az egyként múlik a felkészült riporteren és a magát világosan kifejezni tudó riportalanyon. Mint ebben az említett beszélgetésben is. —1 —r ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK színház A börtön királynője és a trinterem rabja A József Attila Színház a címszerepben Fehér Annával, Erzsébet királynő szerepében Voith Ágival bemutatta Schiller legismertebb tragédiáját, a Stuart Máriát. A puszta cselekmény szerint e fordulatos mű arról szól, el meri-e ítéltetni vajon az angol trónon ülő, dicsőségesen uralkodó, ám kétségektől gyötört Erzsébet a börtönben sínylődő, de koronás fők és angol nemesek által egyaránt támogatott skót királynőt, s fejét meri-e vetetni e koronás asszonynak? Ez a harc azonban két korszak harca is. A személyisége varázsával ható, szép és fenséges Mária a feudális uralkodó sztárkultuszának képviselője, míg Erzsébet a modern politikus hideg racionalizmusáé. Míg Fehér Anna, akiről el kell mondanunk, hogy kevés számú szépen beszélő fiatal színésznőink egyike, a fenséget némi merevséggel érzékelteti, addig Voith Ági játéka szélesebb skálán mozog, s kiválóan eltalált hangsúly- és gesztusváltásokkal jeleníti meg a személyes érzelmek és a politikusi értelem küzdelmét. A játékteret is maga tervező Valló Péter rendező a börtön és a trónterem majdnem egyformán kopár ábrázolásával kissé elhamarkodottan vetíti előre az egyébként jogos értelmezést, hogy Erzsébet győzelme pyrrhusi győzelem. Ettől az előadás első része vontatottá, egyhangúvá válik. Elkövetett a rendező egy megmagyarázhatatlan szereposztási tévedést is: a Mária kiszabadítására törő Mortimer szerepét a főiskolát idén végzett Nagy Miklósra osztotta, aki sajnos nem ejti tisztán a szavakat. Nála a hosszú magánhangzók rövidek, az igekötős igék hangsúlya a második szótagra esik, a szavak vége nem hallatszik. Telitalálat viszont Shrewsbury gróf szerepében Harkányi Endre, aki eredendő humorával ezúttal hallatlanul ökonomikusan bánik — noha Voith mellett egyedül ő meri némi humorral is színezni játékát. Hogy az előadás a második rész végén a megbízható •• szabályosság színvonaláról a művészet magasába emelkedik, egyértelműen kettejük érdeme. Harkányi láthatóan végiggondolta szerepét, és a civilkurázsi erkölcsiségét testesíti meg. Andorai Péter, generációjának egyik legérettebb, kiváló képességű színésze most sajnos adósunk maradt Leicester bonyolult szerepének ehhez hasonlóan mély értelmezésével. Józsa Imre azonban teljes karaktert állít elénk Davison államtitkár néhány mondatában. Kránitz Lajos és Tolnai Miklós jellemábrázolása ugyan némileg egysíkú, de precizitásukkal a főszerepek hű kíséretét adják. Újréti László szintén pontosan érezteti a francia követ kívülálló voltát, de a szerep humorával, a kínos pillanatokkal nem él eléggé. Örkény Éva Mária dajkájának szerepében színtelen. Szakács Györgyi kiválóan karakterizáló, pompás jelmezei szerencsésen ellensúlyozzák a túl kopárrá kerekedett színpadképet. Fábri Péter Woody Mien, magyarul Kern András Woody Allen író, színész, rendező , antisztár. Fellapozom az Új Filmlexikont: egy sor sincs róla. Még szerencse, hogy Humphrey Bogartról megemlékezik a szakkönyv, mert ha Woody megtudná... A fantasztikus, elsöprő és ellenállhatatlan Bogarthoz no és a Casablancához fűződő vonzalma közismert. A filmet most a Vígszínházban nézem, a vetítővászon alatt a díszletmunkások egy New York-i legénylakás felépítésén fáradoznak. Woody Allen színművének, a Játszd újra, Sam!-nek a bemutatója készülődik. A főszereplő: Kern András. A rendező: Valló Péter, akivel az egyik próbán beszélgettünk." — Ilyen is csak ritkán fordul elő: nem a színdarabból készül a film, hanem filmből színdarab. A Játszd újra, Sam! Woody Allen egyik korai nagy filmsikere volt. — Nem sikerült kinyomozni, hogymi volt előbb: a darab vagy a forgatókönyv. Az biztos, hogy a Játszd újra, Sam!-nek készült egy színpadi változata is, és ezt fordította le Földényi F. László. Nagyon szeretem Woodyt, és van még egy körülmény, amiért mindenképpen meg akartam rendezni a darabot. — Kern András ... ? — Igen. ők ketten hasonlítanak egymásra, a lényük sok mindenben azonos. Ennek ellenére Kern nem Woody Allent játsza el, hanem önmagát. A nyáron sokat foglalkoztunk a darabbal, több helyen át is írtuk. — Kivel? — Kernnel. Például az amerikai vicceket kicseréltük magyar viccekre. Woody Alennek az a titka, hogy meri vállalni az érzéseit, mer érzelmes, sőt, melodramatikus és patetikus lenni. Ez a mai világban — itt, nálunk is — jókora merészség. Persze, Woody is öniróniába csomagolja az érzéseit, s csak a kellő pillanatban tárja őket pőrén elénk. Ezek miatt a jól eltalált pillanatok miatt zseni — különben talán csak egy kiváló szórakoztatóművész lenne. Nagyon becsülöm benne azt is, hogy csak arról szól, amit tökéletes ismer, s azt aztán hajszálpontosan ábrázolja. Ez az alkotói morál szerintem egyszerűen feltétele a művészi színvonalnak. — Allen, a Játszd újra ... filmkritikus hőse sajátos helyzetű, stílusú és életű figura. — Tulajdonképpen az összes Woodymn oneman show, kicsit exhibicionisztikus. Ez is. — Vajon miért érzi a néző a Manhattanon innen és túl, hogy mindezek ellenére, őróla van szó? — Woody helyettünk képes néhány fontos dologra: az önbírálatra, a saját magunkkal szembeni elfogultság vállalására és persze a leplezetlen érzelmekre — amiről már beszéltem. De mindenekelőtt őszinte, és ennek manapság mindenkire nagy hatása van. — Kern Andrásé a főszerep, ez rendben is van. De vajon nem kellett kompromisszumot kötnie, mikor a darab többi szerepét osztotta ki a Vígszínház művészei között? — Elég nagy fejtörést okozott, de végül sikerült. Halász Judit, Egri Márta és Balázs Péter remekül azonosul a darabbal. — Vajon mit szól majd az előadáshoz a színház régi közönsége? — Azt hiszem, ők is szeretni fogják a darabot. Sikerre számítok. — Mindig így gondolja, bemutató előtt? —■ Még soha sem gondoltam! De most bízom benne. (virág)