Magyar Ifjúság, 1986. május-augusztus (30. évfolyam, 18-35. szám)
1986-08-22 / 34. szám
Július 6-án a diósgyőri várban kora délutántól késő estig szólt a dixieland. Honi csapatokon kívül jöttek ide az NSZK-ból, az USA-ból, Lengyelországból stb... A házigazda természetesen a Benkó Dixieland Band volt. — Mi a házigazdák véleménye arról a nyilvánvaló tényről, hogy az utóbbi években egyre nagyobb népszerűség kíséri ezt a zenét? Minek köszönhető ez? — A világban sajnos sűrűsödnek a problémák, nő a fenyegetettség, egyre nagyobb teret kap a terrorizmus és az erőszak. Ebben a világhelyzetben az embereknek szükségük van olyan zenére, amelyik belső optimizmust, kiegyensúlyozottságot áraszt. Százezreket ragad meg ismét a dixieland a maga zenei világával. — A mostani miskolci fesztiválon megjelent zenekarok hol foglalnak helyet a nemzetközi rangsorban? — Lehetőségeinket behatárolják az anyagiak. Csak forintért szerződtethettünk csapatokat — ez egy olyan jó középszintet tett elérhetővé. Benkóékkal lépett fel a világ legjobb bendzsósaként ismert Eddie Davis. Kérésemre, hogy válaszoljon néhány kérdésre, azonnal és roppant készségesen vállalkozott: teli szájjal beszélt, gesztikulált, állandóan nevetett és végtelenül közvetlen volt. — Azt mondják önről, hogy a világ legjobb bendzsósa, önnek erről mi a véleménye? — Én magamról nem mondhatom, hogy a legjobb vagyok, ezt nem tudom megállapítani, de az újságírók azt mondják, hogy én vagyok a legjobb. Akkor az biztos így is van! Nem? — Mikor kezdett el zenélni? — 13—14 évesen kezdtem el dobolni, de játszom más hangszeren is: szaxofonon, klarinéton. A zenekonzervatóriumban klaszszikust zeneírást és vezénylést tanultam. Az első zenekarom az Salty Dogs volt a chicagói felsőiskolában. Most a Brodway-n a színházzenekart vezényelem. A Hello Dollyt, a Kabarét. — Ön szerint miért olyan népszerű a dixieland? — Amit mi dixielandnek hívunk, tulajdonképpen az első dzsessz a világon. Amikor elindult, nagyon egyszerű és vidám zene volt, mindenki tudott rá ugrálni, tudta rá mozgatni a lábát. Ez a legrégebbi eredeti dzsessz, tulajdonképpen egy régi táncforma. Ezt mindenki szereti, aki érti, hogy variál a tenorszaxofon, vagy legalábbis úgy érzi, hogy érti. I. Nagy Gabriella Várfesztivál dixieland ritmusban 32