Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)
1988-11-25 / 48. szám
24 TALLÓZÓ Szívósötös#Szarva közt... Gombás diliház#Ő is volt fiatal Vetkőzhetnék#Földmunkásösszejövetel#Dalaposság A rádióállomások zenei szerkesztői szinte egyszerre kapták fel a fejüket Amerika-szerte. A tesztlemez, amelyet egy bizonyos „The Wolburys” nevű együttes juttatott el hozzájuk, egész egyszerűen a világszínvonalat képviselte, ami első LP-től nem csekélység. Mi több, egyik számuk kislemezen is napokon belül sláger lett. A szakmának már az elnevezésnél gyanakodnia kellett volna: „Wilbury” az újvilági zenészzsargonban annyit tesz, mint melléfogás a gitáron. Nem tették, a zenekritikusok pedig felsőfokban dicsérték az öt tehetséges testvért, Otist, Luckyt, Charlie T.-t, Nelsont és Leftyt. Alig néhány nap alatt derült ki, hogy együtt és egyenként mindenki lóvá tétetett: a Wilbury család nem egyéb, mint egy alkalmilag összeállt csapat. Azt, hogy szedett-vedett, nemigen lehetne mondani, ugyanis a következők játszanak benne: George Harrison, Jeff Lynne (ELO), Bob Dylan és az apróbb szentek, Tom Petty és Roy Orbison. „A Német Szocialista Egységpárt elnöke: Hans-Jochen Vogel." (A német nyelven megjelenő Pravdából idézi a Stern.) Milyen kevés elég, hogy az ember megcsinálja a szerencséjét! A mississippi Patrick Kellynek például összejött, hogy Bette Davis és Isabella Rossellini belebújjanak falifarka gombokkal ékített ruháiba, s ezáltal rögtön megnyílt előtte a felemelkedés és meggazdagodás útja — fogyni kezdtek a produktumai. A képen magát reklámozza, oly sikeresen, hogy legföljebb megtippelhetjük, hogy fekete, és roppant helyes gyerek. Reagan egy réges-régi kedvese, egy Doris Lilly nevű újságírónő a múlt héten elárvereztette az elnök szerelmes leveleit. A végső ár 4 400 dollár volt, ennyiért jutott hozzá Malcolm Forbes. A Tallózó katonakorában lényegesen alacsonyabb díjazásért fogalmazott szerelmes leveleket harcostársai megrendelésére. Valamikor régen már írtunk Imanról, a Szomáliából származó top-modellről, akinek kegyeiért Yves Saint-Laurent és Azzedine Alaia versenyez. Amire ezeknél a rangos divatházaknál hiába vágyik, az aktmodelli munka, „őszintén szólva, ha felajánlják, hogy kibújhatok a ruhámból, mindig ki is használom ” mondja. Ez a Sternből ollózott kép egy görög sportruházati cég hirdetése, az antik hangulat oka, hogy az olimpia idején került forgalomba. (Imán a középső, gyengébbek kedvéért.) Sírásó-találkozó zajlott a felsőbajorországi Pfaffenwinkelben. A hatvannyolc szakember kicserélte tapasztalatait, értékelte a szakma jelenlegi helyzetét, miáltal néhányuk illetőségi helyén egy-két kuncsaft várni volt kénytelen. Vártak-vártak, de nem zúgolódtak — az ő ügyfeleik már ilyenek. Egy frankfurti író, bizonyos Zwerentz a következő Tucholskyidézetet választotta minap megjelent könyve címéül: „A katonák gyilkosok”. A kissé kategorikus kijelentés miatt az ügyészség vizsgálatot indított ellene, annak a párját, amelyet 1931-ben folytattak le Carl von Ossietzky ellen. (Ossietzky volt a Weltbühne című lap kiadója, itt tette közzé Tucholsky az inkriminált kijelentést.) Zwerentznek első blikkre nyert ügye van — aligha valószínű, hogy elítéljék azért, amiért annak idején Ossietzikyt végül is felmentették. Most olvassuk a Sternben, hogy Job Stuart Magruber pap lett, és valamilyen erkölcsi felügyeletet gyakorló hivatal főnöke. (Az illető szent ember annak idején a Watergate-ügyben kente össze magát.) Ezt mi úgy fél évvel ezelőtt írtuk meg, amivel persze nem azt szeretnénk mondani, az akkori híradást nem valamelyik nyugati lapból nyestük. (K. L.)