Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-03-03 / 9. szám

24 Popeye 60 Mint akit dróton rángatnak ruha-trend#Kalóztempó#Morbid helyi Pletyó Hatvan éve teremtette meg Elzie Crister Segar minden idők egyik legnépszerűbb képregény-, később rajzfilmfiguráját, Po­­peye-t. A tengerész eredetileg „vendégművész” volt a szerző egy másik, azóta már feledésbe merült sorozatában, az olvasók azonban annyira szívükbe zár­ták, hogy Segar „saját világot” adott neki. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a hirtelen ha­ragú figura sok tekintetben ma­gát Amerikát testesítette meg, azon belül is a középosztályt — azt a réteget, amely egyben a legtöbb vásárlót szolgáltatta. Bu­nyózott, amikor egész Amerikát a nagy bokszmeccsek hozták lázba; éktelen­­konyhanyelvet be­szélt, amikor a bevándorlók százezrei is ugyanezt tették; szi­gorú erkölcsű volt, amikor az angolszász protestánsok még szintén azok voltak. Közel hoz­ta a szívekhez, hogy éktelenül féltékeny volt Olíviájára (mint némely férfiak), de nem hagyta magát oltár elé terelni (mint ezt némely más férfiak­­is sze­rették volna elkerülni). Sikeréről pontos adat találha­tó az Egyesült Államok statisz­tikai évkönyveiben; 1931 és 33 közt például egy­harmadával nőtt az országban a spenótfogyasz­tás. Aki nem tudná, Popeye ko­molyabb hirigbe nem is bocsát­kozik, ha előtte nem hajtott fel legalább egy spenótkonzervet. Meglepő, hogy a képregényhő­sök frankfurti sikerlistáján, amelyet a vele egykorú Miki egér vezet, csak a hatodik he­lyet foglalja el; van, aki ezt „eredeti társadalmi közegéből” való kiszakadásával magyarázza. Popeye többször is megárvult, először kilenc évesen. Segar munkáját többen is folytatták, közülük egy, Zuboly Béla ma­gyar származású volt. A Német Szövetségi Köztársa­ságban az idén is beküzdötte magát az újságok hírrovatába egy politikai szobor-karikaturis­ta. A legutóbbi, akiről beszá­moltunk, Genschert, Kohlt meg a többieket karikírozó kertitör­péket gyártott, ez a mostani, az ordlfingi Kurt Lindner mario­nett-bábukat. Mint mondotta, Franz-Josef Strauss a legkelen­dőbb, eddig harminc darabot si­került eladnia. Az egészségügyi reform népszerűvé tette Norbert Blüm szociális minisztert, ő is szépen fogy. A figurák ára da­rabonként 1200—1500 márka. Egy másik üzleti siker. Néhány ügyes fotós kiszúrta, hogy a Hawaiihoz tartozó Nec­­ker-szigeten nem kisebb szemé­lyiség üdül, mint Diana herceg­nő, angol trónörökösné. Egyré­­szes fekete-rózsaszínű fürdőru­hát viselt, legnagyobb örömére a gyártó cégnek, amely vakmerő lépésre szánta el magát. Négy­szeresére, 20 ezer darabra emel­ték a készletet, és a kereslet azt mutatja, mind egy szálig el is adják majd. A félszemű jóember hollywoodi színész, úgy hívják, William Pedraza. (Volna, ki e nevet nem ismeri?) Igazából nem is fél­­szemű, csak legutóbbi kötőhár­tya-gyulladásakor annyira meg­tetszett neki a fekete hogyis­­hírják, hogy azóta is hordja. (Féleszűnek tehát annál inkább féleszű.) Kedvese, Kelly Jean Simmons divattervező, akit megihletett embere hóbortja: fürdőruhát kreált. Ezt. A félmeztelen (és alighanem fél­­nótás) hölgyek a londoni „Para­mount City” diszkóban csépel­ték egymást abból az alkalom­ból, hogy az intézmény speciá­lis részleget nyitott meg. Az új traktusban ki-ki — megfelelő díjazás ellenében — stúdiót kap­hat, ahol megrendezheti saját pornófilmjét. Az International Herald Tri­bune szerint az alábbi szemé­lyeket jelölték az 1989-es Béke Nobel-díjra: Mihail Gorbacsov, Ronald Reagan, a Dalai Láma, Jifi Hájek, Joao Havelange. A Nobel Intézet igazgatója, Jakob Svedrup nem volt hajlandó megerősíteni a hírt. (K. L.)

Next