Magyar Ipar, 1902. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 7. szám
A kamara állandó szakbizottságaiba a teljes ülés újra megválasztotta a tavaly működött tagokat. Végül több jelentéktelen ügyet intéztek el. Kiállítási ügyek. Magyarország a turini iparművészeti kiállításon. A turini nemzetközi iparművészeti kiállítás rendezési munkája serényen folyik. A magyar csoport Turinban hét teljesen berendezett interieurt foglal magában, melyek legkiválóbb bútortervezőink és bútoriparosaink művei lesznek. A kiállítás költségeire Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter eddigelé 8000 koronát utalványozott. Ipari közigazgatás. Elvi határozatok. Az ipardíj lefizetésének és rendes üzleti hely megjelölésének elmulasztása miatt az iparigazolvány kiadása meg nem tagadható. A kereskedelemügyi miniszter konkrét esetben hozott ilyen értelmű határozatát azzal indokolta, hogy egyrészt a folyamodó olaszországi illetőségű czukrásziparos az ipar önálló üzéséhez szükséges képesítését, valamint nagykorúságát az ipartörvény rendelkezéseinek megfelelőleg beigazolta s igy az iparigazolvány kiadása meg nem tagadható, másrészt pedig a fagylaltnak és ehez való ostyának az utczán tolókocsiról való árusítása házalásnak nem minősíthető. Az a körülmény pedig, hogy folyamodó a szükséges ipardijat még le nem fizette s folyamodványában rendes üzleti helyet nem jelölt ki, nem jöhet figyelembe, mivel egyrészt az ipardij előzetes lefizetésének elmulasztása magában véve még nem szolgálhat elégséges indokul a kérelem elutasítására, másrészt pedig mivel az idézett törvény az iparosokat nyílt üzleti helyiség tartására nem kötelezi, miért is az iparigazolvány kiadása ez okból sem tagadható meg. Köteles azonban folyamodó, amennyiben a város, illetve Magyarország területén állandóan meg nem települne s így, mint külföldi illetőségű, az iparüzlete körében esetleg előforduló mulasztások miatt alig lenne felelősségre vonható, az esetleges mulasztásokért felelős üzletvezetőt alkalmazni s azt az iparhatóságnál bejelenteni. A települési engedély hiánya az iparigazolvány kiadásának megtagadására elegendő indokul nem szolgál. Bars vármegye alispánja R. I., a.-l.-i lakosnak a czipészipar űzéséhez szükséges iparigazolvány kiadását megtagadta. A kereskedelemügyi miniszter azonban ezt a határozatot az annak alapjául szolgáló I. fokú iparhatósági határozattal együtt megváltoztatta és elrendelte, hogy az 1. fokú iparhatóság a kért iparigazolványt az előírt díj lefizetése esetén haladéktalanul állítsa ki. A határozat indokolása szerint az a körülmény, hogy R. I. iparosnak A.-H. község a letelepülést megtagadta, nem szolgálhat akadályául annak, hogy a nevezett részére az általa kért iparigazolvány ki ne adassék, mert az ipartörvény 4. §. az iparigazolvány elnyerésére nézve nem köti ki feltételül, hogy az ipart űzni szándékozó egyén, az illető községben települési engedélylyel bírjon. Továbbá, mert ha valamely magyar állampolgár a községi illetőségi jog megszerzését célzó és előre bejelentett letelepedési szándék nélkül kíván valamely belföldi községben hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodni, illetőleg lakni, őt ebben a község meg nem akadályozhatja s azon kérdés, hogy egy ideiglenesen tartózkodó állampolgár a községben rendőri szempontból megtűrhető-e, vagy nem, nem a község, hanem az erre hivatott közigazgatási hatóságok által a toloncz rendszabályok szerint bírálandó el. A települési engedélynel a község által való megvonásának joghatálya csakis arra szorítkozik, hogy az illető az 1886. évi XXII. t.-cz. 10. §. szerint négy évi ott lakása és a község terheihez való hozzájárulása dacára, az illetőséget meg nem szerezheti. Végeladás akkor is engedélyezhető, ha az árukészlet nem a czég tulajdona. Egy budapesti czég üzletlebonyolítás czéljából végeladás engedélyezését kérte. A tanács az elsőfokú iparhatóság határozatával egybehangzólag a kérelmet elutasította. A kereskedelemügyi miniszter azonban mindkét határozat megváltoztatásával a végeladást engedélyezte, mert az alsófokú iparhatósági határozatok azon indokolása, hogy a folyamodó cégnek a végeladás azért nem engedélyezhető, mert az árukészlet nem képezi a cég tulajdonát — meg nem állhat. Az ipartörvény 52. §-a ugyanis kifejezetten „üzletek részére“ engedélyezhető végeladásról szól s így egyáltalán nincsen tekintettel arra, hogy az üzletben felhalmozott czikkeket a kereskedő bizományban bírja-e, hitelbe vásárolta-e vagy azok beszerzési árát kifizette-e stb. Az ipartörvény 52. §-ban szabályozott hatósági végeladás nem egyéb, mint valamely üzletben felhalmozott árukészletnek valamely méltánylást érdemlő rendkívüli körülmény következtében hatósági engedélylyel való értékesítése. A végeladási engedély tehát kedvezmény, mely, ha a törvényben előírt feltételek fennforognak, az üzletnek adatik és a mely, ha az engedélyt kérő cég két év óta fennáll, ha az eladandó áruk rendelkezése alatt vannak s kétségtelen az, hogy a végeladást az üzlet feloszlatása és lebonyolítása czéljából óhajtja, méltányosan meg nem tagadható, mert az engedélyezés szempontjából egészen mellékes az, hogy a végeladást azon a jogon eszközli-e, hogy az üzletében lévő czikkeket bizományban bírja, vagy azon a jogon, hogy azok tényleg az ő tulajdonát képezik. Minthogy pedig a folyamodó czég az ipartörvény fentebb idézett 52. §-ban megjelölt egyébkénti feltételeket, nevezetesen azt, hogy a kérdéses üzlet két év óta fennáll s hogy üzletével tényleg felhagyni, azt beszüntetni szándék — 200 —