Magyar Iparművészet, 1998 (5. új folyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám
ÉRTÉKMENTÉS Mosdószekrény a múlt századból „Kell az országnak egy szív” határozta meg Széchenyi István Budapest létrejöttének vezérgondolatát. A városok - Buda, Pest és Óbuda - 1873-as egyesítésének közigazgatási eseményét hosszú folyamat előzte meg. A reformkor, majd a szabadságharcot követő időszak gazdasági fejlődése és a kiegyezés utáni beül- és belpolitikai viszonyok teremtették meg a lehetőséget arra, hogy az országgyűlés törvényerőre emelje a városok egyesítéséről szóló indítványt. Az 1870-es évekre a testvérvárosok népessége meghaladta a 280 ezer főt, és így Budapest az Osztrák-Magyar Monarchiának második, Európának pedig 16. legnagyobb városává lett. Vonzáskörzete egyre tágult. Az itt letelepedni kívánók nagy száma és az urbanizáció követelményei megváltoztatták a hagyományos városképet. Ennek egyik leglátványosabb jele az emeletes bérházak számának ugrásszerű növekedése volt. Milyenek voltak ezek a különféle társadalmi csoportoknak otthont adó, bérházi lakások az 1870-es években? A kérdésre több mint tanulmány szintézise adhat csak kielégítő és hiteles választ. Most csak arra vállalkozhatunk, hogy forrásaink segítségével bemutassunk egy olyan muzeális értékű, egykorú berendezési tárgyat, amely egyúttal egy művelődéstörténeti és iparművészet-történeti szempontból kiemelkedő tárgyegyüttes darabja. A kérdéses berendezési tárgy, egy mosdószekrény, a Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeum Tárgyak nagyszüleink asztaláról című kiállításán volt látható a múlt évben. Sternegg Mária művészettörténész segítségével évek óta folytatjuk azt a feldolgozó munkát, melynek célja, hogy a részben családi, részben múzeumi tulajdonban lévő páratlanul gazdag tárgyi és egyéb forrásanyag segítségével hiteles történeti bemutatását és iparművészeti leírását adjuk egy neves budapesti orvoscsalád múlt századi otthonkultúrájának és mindennapi életének. A családfő Janny Gyula, a székesfehérvári születésű fiatal orvos, a Bécsben szerzett orvosi diploma birtokában hosszabb európai tanulmányút után tér haza Magyarországra és Budapesten telepedik le. 1871-től önkéntesként dolgozik a Rókus Kórházban, Lumniczer Sándor doktor osztályán, majd 1873. december 18-án városi alkalmazott lesz ugyanitt. A professzor révén Janny a korabeli magyar orvostudomány kimagasló egyéniségeivel, a Balassa János, Markusovszky Lajos, Semmelweis Ignác, Korányi Frigyes nevével fémjelzett kör meghatározó tagjaival kerül kapcsolatba, és így a korabeli orvostársadalom legbefolyásosabb értelmiségi csoportjához tartozik. Ezért az orvoscsalád lakásainak berendezése, bútorainak és használati tárgyainak ismertetése különös jelentőséggel bír. 1874-ben, házasságkötés után a Janny házaspár első otthona a pesti Belvárosban volt. Az akkori Borz utca 9. szám alatti bérházi lakás négy szobából állt: szalon, hálószoba, ebédlő és dolgozó férfiszoba. Ez utóbbi berendezése igen nagy körültekintéssel készült, mivel itt rendelt a fiatal orvos, és fontos volt rendelőjének megfelelő és színvonalas kialakítása. A betegek számára tartotta fenn az ottománt, műszereit pedig a homályos üveggel ellátott könyvszekrényben helyezte el. A fennmaradt számla tanúsága szerint 1874 májusában, az esküvője előtti napokban vásárolta meg dolgozószobájának legfontosabb berendezési tárgyait. A „2-dik Asztalosegylet Bútorraktára”, mely a Nádor utca és az egykori Fő út sarkán, a 19-es számú úgynevezett Vigyázóházban volt, szállította az íróasztalt, a könyvszekrényt homályos üveggel, a két chiffonier-t, a játszóasztalt zöld posztóval, a köpóládát és a francia mosdószekrényt. Ez utóbbi 1874-ben készült, a fenyőfa alapot diófával és diógyökérrel borították. Az ajtók és a fiókok tölgyfával béleltek. Alsó részében kettős ajtóval záródó üreg, fölötte két fiók látható. A mosdószekrény több részből összeépített fedéllel zárul. A fedőlap felemelhető és kitámasztható. Felnyitásakor egy ollós szerkezet előretolja a mosdókészletet tartó fehérre festett bádogtálcát, amely higiéniai szempontok miatt kiemelhető. A fedőlap belsejében tükör helyezkedik el. Porcelán mosdókészlet / Porcelain lavatory set Cseh, 1870-es évek, jelzése: Nowotny-Alt-Rohlau Fotó: Szalatnyay Judit 1998/3 - 30. oldal