Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-02-14 / 36. szám
Második évfolyam. 1877. 36. sz. Budapest, szerda február 14. £ A |f jjj „MAGYAR JOGÁSZ“ | megjelenéi 0 minden nap, hétfőt kivéve, tí Előfizetési ár: 1 Egész évre . . 15 frt - i K Fél évre ... 7 „ 50 S | Negyed évre . . 4 „ — (!) |l'! Hirdetések: 1 0 Egy hatpillialádos petitsor egy p 7 szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer [|j ] 16 kr., és többszöri hirdetéséért g jjj 13 kr., minden beiktatásnál. A gy o bélyegdij külön minden beigtatás § jjj után 30 kr. osztr. ért. fjj Kcí=pa=Bű==C »5 MAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. | SZERKESZTŐSÉG | és kiadó hivatal: Jjj Pest, Erzsébet tér 14. sz., jjj III. emelet, ahova a lap szellemi részét illető $ jjj közleményeken kívül, az előfize- [j| ] tési s hirdetési dijak, nemkülön- á -ben a beiktatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ism ^ mert kezektől fogadtatnak el. ^ Sce30c®ca=)o.ceDC®ocs3oa~Da=):: S3 Mit várunk? Nagy eseményekkel terhes az idő. A művelt világ minden része a várakozás stádiumát éli. A távol Amerika elnököt választ; jelszó, hogy megszüntettessék a corruptió. A testvérgyilkolásban kifáradt Spanyolország erőtlenül, kimerülve senyved ; jelszó: az erősbödés. Franciaország felocsúdva a szégyenből, melybe Németország vetette, dolgozik; jelszó: a köztársaság consolidatiója s a gloire visszaszerzése. Oroszország békét hirdet, s megfeszített erővel fegyvert kovácsol; jelszó: a Bosporus elfoglalása; Svédország és Norvégia elbocsátja katonáit; jelszó: elsőnek lenni az ipar terén ; Törökország egyfelől reformokat teremt, másfelől nagyvezérét száműzi ; jelszó: harcolni késnyélig, s fentartani a félhold fényét; Németország nyugszik, törvénykezési munkálattal foglalkozik; jelszó: kivetkőzni a katonai státus rész híréből s megtartani a hatalmas állást az európai concertben; Anglia felállt gyapjuzsákjairól, süti hajóit s áll elébe a Bosporus elfoglalásának; jelszó: kereskedelmi érdekek. íme, ahogy tollunk alá jut, minden nemzet várakozik s készül, hogy várakozása beteljék. S mi ? Mi is várakozunk. Kicsis közepén állunk, melynek megbeszélése azonban kívül esik lapunk keretén. A hosszú analysis vége különben az, hogy a kormány lemondott, s még nem akadt tekintélyes hazafi (mert más akadna határszámra) ki kormányt alakítani akarna. Legyen bármiként, jőjön bármi; szent meggyőződésünk, hogy, míg az alaptörvények szerinti alkotmányossággal bírunk, igazságügyünkre zivatarosabb idő nem jöhet. S erről akarunk pár sorban szólni, s arról, mit várunk a leendő igazságügyminisztertől. Legelső dolog: átlátni azt, hogy gordiusi csomóvá jön igazságügyünk. A törvények úgy keresztül kasul törnek az érdekeken, oly szétágazók, oly ölelkezők, mint egy polyp. Ki beléjük akar hatni, a legroszabb sors vár rá: a megőrítlés. Kell tehát, hogy átvágassék a csomó. Ha nem féltenők a jelent, azt tanácsolnák, hogy az erdőtörvény, az ezerféle experimentális szülemény egy pillanatban, helyeztessék hatályon kivül — de már a másik pillanatban álljanak készen az uj codexek. Ad impossibilia — azonban — nemo tenetur. Lehetlent nem kívánunk. Herculesi erőt nem követelhetünk. Lykurg átható szellemét nem vindikálhatjuk senkitől, ki a vörös széket elfoglalja. Ha nem kívánhatunk egyebet, olyat, mi mellett nélkülözhetjük akár Herculest, akár Lykurgot, s ez a beható tanulmányozás. Annyit jelent ez, hogy mindaddig, míg nem a népviszonyok átismerése lengi át a törvényeket — nem felelnek meg azok a célnak. Tudni kell, mire van szüksége a népnek. Ha kenyeret követel, ne adjunk neki caviart, melyet nem képes megemészteni. Ha ismerve van a baj, ha megállapíttatik a diagnosis, nem kerül fejtörésbe a recept-írás. Mint többször hangsúlyozók: Themisünk beteg. Legelőbb is azon bajból kell kigyógyítani, mely legégetőbb, legveszedelmesebb. S hogy érhetjük azt el? bizony az országházban ülő ügyvéd urak nem adhatnak irányt, mert hisz ők is pártokba oszolva, fegyelmezve vannak. Még kevésbé appellálhat a leendő igazságügyminiszter tisztviselőire, azon tisztviselőkre, kikre Perczelő exciája reflektált. A bureau s a falusi kunyhó, a pudli s a minisztertanácsi terem oly messze vannak egymástól, hogy a jaj, a panasz onnan ide nem hangzik el. A népszükséglet tanulmányozása az ügyvédi kamarákra bízandó. Azok teendnek jelentést (hiszszük ezt) minden egyes alkalommal olyat, hogy irányadók lehetnek. S végre is, ki illetékesebb, mint a kamarák. A kegy és protectió létráján fokról-fokra haladó miniszteri tanácsosok csak nem. Azt hiszszük, igen sokan osztják véleményünket. A tárgy oly fontos, hogy azt minden oldalról tisztába akarjuk hozni. Nem tartjuk ennélfogva fölöslegesnek, pár cikkre osztani be : mit várunk igazságszolgáltatásunk érdekében a most ecsetelten kívül, s miket tartunk elmaradhatlan feltételekül arra nézve, hogy a mindenfelől zsákutcákba szorító rendszertelenségből kibontakozzunk. Holnapi számunkban a bírói függetlenség megőrzéséről, s az ügyvédek ellenőrzési jogáról a bíróságokkal szemben, fogunk nagy vonásokban emlékezni. Mindenesetre ajánljuk igazságügyminiszteraspiránsainknak, hogy olvassák el. Nem vesztenek, legyen mit mellőzni egyesek boszantására. Tudja nagyon jól, hogy a budapesti kir. keresk. s váltótörvényszék, melynek egyöntetű eljárására pedig méltó okunk van súlyt fektetni, csak addig marad meg díjszabályzatánál, míg a joggyakornokoknak s jegyzőknek tetszik. Ezek kegye, a fegyelem lazasága mellett, illusoriussá tesz mindent, így állunk a budapesti kir. törvényszékkel is. Ítélet fekszik előttünk, mely szerint *150 frtos rendes perben a felperesi képviselő részére az ellenfél, és saját felével szemben 27 frt. költség állapíttatott meg. Az illető ügyvédnek 6 ft. 50 kr. készkiadása volt, megjelent 10-szer, s a kereseten kívül, két perbeszédet adott be. Nincsenek a bírák kellőleg fegyelmezve, mindenki úgy cselekszik, miként neki tetszik. Ideje volna, hogy az ügyvédi kamarák együttesen, erélyesen föllépnének, hogy megszűnnék az ily lealázó díjaztatás. Ragadják ki e kitűnő jogot a bíróságok kezeiből, hogy ne szoruljon az ügyvéd, függetlensége feláldozásával, némely bíró kegyére. A telekkönyvi bekeblezés közlése a községekkel. A m. kir. igazságügyminisztérium 1. évi 1923. sz. alatt a következő körrendeletét intézte a bíróságokhoz: A földadónak, a községek által vezetett pontos nyilvántartását nagy mérvben akadályozza azon körülmény, hogy a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezését elrendelő végzések az illető községek elöljáróságával nem közöltetvén, azok a birtokváltozásokról tudomással nem bírnak. Felhívom ennélfogva az illető kir. bíróságokat, hogy a fent hivatkozott cél elérhetése szempontjából akként intézkedjenek, miszerint jövőben minden, a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezése tárgyában hozott végzés, az illető község elöljáróságának egy példányban megküldessék. Kelt Budapesten, február hó 8-án. Budapest, 1877. febr. II. A kormányválság még mindig tart. Mai-áth György országbíró, báró Sennyei Pál, Ghyczy Kálmán, Szlávy József kereken és határozottan kimondották, hogy kabinet alakításra a jelen körülmények között nem érzik magukat hivatva. Ők sincsenek abban a helyzetben, hogy a nemzet közvéleményével szemben bocsátkozzanak káros, avagy lealázó alkudozásokba. Ennél fogva Tisza Kálmán ismét Bécsbe hivatott, s a mai nap folytán audientián fogadtatott. Felhivatásának célja, hogy alakítson ő új kormányt. Mint Bécsből értesülünk, Tisza erre hajlandó is. Ma értekezés volt ha Auerspergnél. A kimenet még mindig talányos. Tiszáról senki nem teszi fel, hogy tavaly febr. 3-ki beszédével ellenkező álláspontot foglaljon el. Az ő lapja (Ellenőr) mondta azt, hogy „száradjon el az a kéz, mely Magyarországra nézve nem előnyös szerződést ír alá.“ Holnap talán már tüzetesebben írhatunk e tárgyról. — Ezúttal figyelmeztetjük. olvasóinkat, hogy arról is írtak a lapok,miszerint Tóth Vilmos (az egykori belügyér) és Ürményi Miksa is Bécsben voltak tegnapelőtt. Ne méltóztassanak ebből azt kimagyarázni, hogy ők is kormányalakítás végett utaztak a császári városba. Nekik, különösen Tóth urnák, szokásuk, hogy ilyenkor utazgassanak. Legalább hírbe jönek. A bíróságok díjscálái a legnevetségesebb dolgok közé sorolandók. Azok nem egyebek, mint oly intézkedések, melyek csak azért léteznek, hogy : Semmitőszéki döntvények. 2077/877 Azon szabálytalanság, hogy az illetőségi határozat ítélet alakjában hozatott, sérelmet nem okozván, magában véve semmiségi okul nem szolgálhat. Valamely biztositó bank tartozása egy harmadikra átruháztatván, s ebből kifolyólag a keresk. ügylet tételére,s a keresk. illetőség megállapítására elégséges alap nem forog fenn, ha a biztosított fél ki nem mutatja, hogy az átvállalás azon kötelezettségekkel történt, amelyekkel azon tartozások, a biztosítottak irányában is az átvállaló jogelődjére,a biztosító bankra nézve fennállottak. 24385/877. Semmiségi esetet képez, ha kereskedelmi ügyekben az eskü valamely cég, mint jogi személynek ítéltetik meg, — és a bíróság a feleknek az iránti meghallgatása nélkül, hogy ki tegye le az esküt, — hoz határozatot. Legfőbb itélőszéki döntvények, 127971876. sz. A kölcsön vissza nemfizetése esetére convencionális büntetéskép kötelezett magas kamatok, csakis az egyenes adósokat terhelvén, azok megfizetésére a kezes nem kötelezhető.