Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-10-10 / 232. szám
Vegyes közlemények. Hivatalos. Ő császári és apostoli királyi felsége a következő legfelsőbb kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves gróf Andrássy ! Ha teljesítem, bár vonakodva és sajnálattal, Házam és a külügyek miniszterének hivatalától felmentése iránti kérelmét, szolgáljon ez annak bizonyítékául,mily nagy becset tulajdonítok egészsége fentartásának. Ön a legeseménydúsabb és legemlékezetesb korszakok egyikében súlyos felelősség terhét évekig bátorsággal, erővel és sikerrel viselte és teljesen jogosult megnyugvással válhatik meg oly tevékenységi tértől, melyen a monarchiának és Házamnak a legkiválóbb szolgálatokat tette. Lelépését azonban nem tekintem államférfiúi működése befejezésének , sőt Személyem iránti hódolata s önfeláldozó odaadása, melylyel azt tanúsította, inkább arról kezeskednek, hogy legkészségesebben fogja felhívásomat követni, valahányszor és akár mily téren venném ismét igénybe kipróbált szolgálatait. Legteljebb bizalmam ép úgy biztosítva marad Önnek, mint leghálább elismerésem. Kelt Bécsben, 1879. évi október hó 8-án. Ferencz József, s. k II. Kedves báró Hay merre! Kinevezem Önt Házam és a külügyek miniszterévé és megbízom egyúttal a közös miniszteri tanács elnöklésével kelt Bécsben, 1879. évi október hó 8-án. Ferencz József, s. k . gr. Andrássy Gyula, s. k. Adományozás Barkóczi Rosty Flóris követségi titkárnak a cs. kir. kamarási méltóság, Mistrogiacomo János tengerésznek a koronás ezüst érdemkereszt adományoztatott. Kinevezés: Papp Antal Szatmármegye szinyérváraljai járás szolgabirája a kisebb polgári peres ügyekben bíróvá, Simon Sándor szombathelyi tszéki írnok ugyanoda segédtelekkönyvvezetővé, Dévay Antal sepsiszentgyörgyi lakos a nagyajtaibirósághoz végrehajtóvá, Petkovics Miklós temesvári adófelügyelőségi III. oszt. számtiszt a pénzügyminiszteri központi számvevőségek személyzeti létszámába és Buzinkay János központi III. oszt. számtiszt a temesvári adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté, Goits József dormándi lakos szolgabirói helyettest a szombathelyi adófelügyelő mallé III oszt. számtisztté, Weninger Mátyás végzett gazdászt közalapítványi gazdasági gyakornokká Mária Családra, Deréky Gyula mérnök ösztöndíjas mérnökgyakornokká neveztetett ki. Az ügyvédi kamarákból. A brassói ügyvédi kamara dr. Weisz Ignácz ügyvédet a kolozsvári ügyvédi kamara területéről történt átköltözése folytán a lajstromba fölvette, Varga Mihály Maksai ügyvédet önkéntes lemondása folytán abból kitörültez örökösök idézése. Szuvajdzits Anna, özv. Mátyásné, Kortinis Ágnes, Bódog és Marián, Szaboviyev Antal, Szüts Ferencz és Fajka Mihály ö. (szabadkai tszék), Leber Mária és Reiner Mária ö. (sz.-fehérvári tszék), Czigány Istvánná ö. (győri törvényszék), Rakovszky János ö. (körmöczi árvaszék), Kovács Sándor, Balla József és Gere József ö. (debreczeniszék), Gangl Ádámné, Liebhauser János, Kollár András, Virág Zsuzsi, Kovács (Tabányi) Ferencz, Sörös Sándorné, Schmidt János, Hüfner János, Hoffmann József, Weisz Erzsébet, Öreg Dávid és István ö. (szegzárdi tszék), Nagy Imre Mihály, Juhász Katalin, Kuca Sándor és Szabó István ö. (hódmezővásárhelyi jóság), Szovrecz Mária és Katalin ö. (beszterczebányai tszék), Pázsit Erzsébet, Biró György, Szilágyi Zsuzsanna, Gór András, Tóth Pál és Zsuzsánna ö. (kecskeméti tszék), Juhász Mihály, Paper Alián, Krekó Ádám és neje ö. (zombori tszék), Hegedűs János és Trócsányi Anna ö. (kassai tszék), Latzkovits Mária, Bobacsek Jankó és Tamás Anna ö. (újvidéki tszék), Tóth József és Kovács Mihály ö. (egri tszék), Luttenberger József ö. (soproni tszék). Idézés: Szabó Ferencz (k.-vásárhelyi jbság), Schemnitzky Róza (pestvidéki tszék), Tóth István (kecskeméti tszék), Matyes Angyel ör. (gy.-fehérvári jbság), Tislér Erzsébet (zalaegerszegi tszék), Dudás János, Kovács Frigyes, Habermannn Lajos (kassai tszék), Göllesz Antónia (pápai jbság), Koncz Erzsébet ö. (zentai jbság), Vojnits Mária ör. (szabadkai tszék), Szépe Pálné (a-körösi jbság), Rothmüller Sámuel (bajai jbság), Cserniczky Viczenczia (1. sz.-miklósi jbság), Szűcs Róza ör. (kecskeméti tszék), Csanády Sándorné ör. (nagyváradi tszék), Hofmann Oktáv (bpesti tszék), Csanádi Anna (kalocsai közjegyző), Kovács Albert, Weisz Jakab, Duchovits András ör. (armarathi tszék), Végh András (szegzárdi tszék), Voktár István (kalocsai közjegyző), Maklári Tamás (nyíregyházi törvényszék), Rajner Pál ör. (ipolysági tszék), Váradi Ádámné ör. (sz.-németi tszék), Steiniczés Singer czég (beregszászi tszék), Neidinger József (szegzárdi tszék). Pályázat: S. telekkönyvvezetői állomása (s.-a.ujhelyi tszéknél). [A „Budapesti Közlöny“ 233. számából ] Andrássy Gyula gróf fölmentetését s az uj külügyér kinevezését tárgyszó legfelsőbb kéziratok fennebb lapunk hivatalos részében foglaltatnak. Az adóügyi kezelésnek, de magának az egész fővárosi adóügynek javítása és egyszerűsítése iránt teendő javaslatok megállapítása ügyében vegyes bizottmány működött. Ez munkálatát befejezte s apénzügyminiszterhez fölterjesztette, ki a fővároshoz ma érkezett leiratában nyilatkozik e kérdésben. Azon javaslatokra nézve, melyeknek tárgyalása az országgyűlés elé tartozik, oda fog a miniszter előterjesztéseket tenni, azokra nézve pedig, melyek iránt saját hatáskörében intézkedhetik, egyenesen rendelkezik is. E rendelkezés több nevezetes reformot léptet életbe. Többek között az adókivetés eddigi módjának megszüntetése is igen figyelemre méltó. Eddig ugyanis a kivetés fővárosi bizottsági tagokból és dijnokokból álló bizottságok által eszközöltetett. A biz. tagok a megjelenésre rá nem szoríthatók, nem is jelentek meg sokszor s az egész munka maradt a dijnokokra. E visszás állapotot a miniszter megszünteti s elrendeli, hogy az adókivető bizottságban legyen ezentúl egy adószámviteli rendes hivatalnok, mint vezető, továbbá egy kerületi esküdt és egy adóbiztos Az adókat nagyobb buzgalommal kivánja behajtatni s e végből az adóvégrehajtók kellő díjazását hagyja meg s részekre a behajtott összegek után az eddigieknél nagyobb százalékokat biztosít. A behajtások sikerére sokat vár a miniszter a bejelentési hivatal felállításától Szerintünk a jólét a legbiztosabb siker az adóra nézve. Az exekuczió, jelenlegi viszonyaink közepette, előbb-utóbb csak nemzetgazdasági tönköt idéz elő. Lépre került. Lapunkban több ízben tettünk említést — írja az Ellenőr — egy ismeretlenről, ki képviselők nevének fölhasználásával többektől jelentékeny összegeket csalt ki. Most már az úriember nem ismeretlen többé; valódi neve Bánovics Emil, foglalkozására nézve ügyvéd. Banovicsot elfogták s az eljárást megindították ellene. Mindenekelőtt nem adunk hitelt az Ellenőrnek, hogy az illető egyén ügyvéd volna, de ha igen, akkor kárhoztatjuk abbeli eljárását, hogy közleményében az ügyvéd szót feltűnően nyomatta ki, miáltal a kar iránt való ellenszenvének adott határozott kifejezést s növelni akarja azt a gyűlöletet, mi karunkkal szemben indokolatlanul lábra kapott. Midőn a nevezett lap eme helytelen eljárását megrójuk s czélzatát visszautasítjuk, felkérjük kartársainkat, hogy ezt a lapot, mely az ügyvédi kar bemocskolására minden alkalmat megragad, pusztítsák ki körükből. A kisbirtokosok orsz. földhitelintézeténél, mint értesülünk, aziránt történt intézkedés, hogy azok, kik a múlt alkalommal hamisított meghatalmazások alapján szavaztak, vagy az újabban féhó 19 éve összehívott, rendkívüli közgyűlésen akarnának szavazni, már a jelentkezésnél elfogassanak. Részünkről csak helyesléssel fogadjuk ez intézkedést, mert az áldozatkész honpolgárok és az ország tekintélye elleni vétségnek tartanók az efféle üzelmek megtörését. Csalás miatt vádolt debreczeni lakos Reisz Dávid bűnügye, mi annak idejében méltó feltűnést keltett, a jövő héten adatik elő a legfőbb szélőszéken. Az ügyről, mely iránt egész Bihar megye érdeklődik, részletes közleményt fogunk hozni lapunkban. Döntvények. Ha a vevő az eladóval oly egyességre lép, mely szerint ez utóbbi magát bizonyos feltételek mellett az illető áruk visszavételére kötelezi, a vevőnek a rendelkezésre bocsátás iránti joga megszűnt, mivel ez által a rendelkezésrebocsátásból folyó kifogást elejtette s azt többé nem érvényesítheti. - - Ha az egyik peres fél a per során valamely kereskedelmi szokás fenállását, nem tagadja, az hallgatag beismertnek tekintetik és az ügy elbírálásánál figyelembe veendő. (Legfőbbitélőszék 4901879) Colombier N. felperesnek Poll János alperes elleni 1666 frank iránti perében a bpesti keresked és váltót szék 386/878 szám alatt, következő ítéletet hozott. Ha felperes Neuhaus Ág. kereskedelmi meghatalmazottja személyében főesküt tesz arra, hogy közte és alperes között oly értelmű megállapodás, mely szerint felperes kötelezte magát az 5. és 6. alatti váltók beváltása esetében, az A. alattiban jelzett árukat visszavenni, létre jött, tartozik alperes, az A. alattiban jelzett áruk átvétele mellett, felperesnek 1666 frank tőkét és ennek 1877. évi november 27. napjától járó 6% kamatait megfizetni. Ellenben felperes keresetével elutasíttatik és tartozik az A. alattiban jelzett áruk visszavétele mellett alperesnek 55 forintban meghatározott perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, megfizetni. Indokok : Alperes beismeri, hogy ő az A. alattiban jelzett árukat megrendelte ésátvette; azon kifogást teszi azonban, hogy az áruk a kikötött kellékeknek meg nem felelnek és azért az árukat felperesnek rendelkezésére bocsátotta, továbbá, hogy az áruk a kikötöttnél magasabb árban számíttattak fel, végre, hogy ő a közte és felperes között létrejött oly értelmű megállapodás folytán, mely szerint felperes az 5. és 6. alatti váltók beváltása esetére magát az áruk visszavételére kötelezte, a vételárt megfizetni nem tartozik. Alperes azon állítását, hogy az áruk a kikötött kellékeknek meg nem feleltek, felperes tagadása ellenében, mivel sem bizonyította, az áruknak a 2 /. alattiban kifogásolt magas ára pedig az áruk rendelkezésére bocsátására (a keresk. törv. 346-ik §-ára állapítható) törvényes okot nem képez. Alperesnek az árak magas ára tekintetében emelt kifogása figyelembe nem vehető, mert alperes viszonválaszában maga beismeri hogy az áruk megrendelésénél az árleengedés menynyisége meg nem állapíttatott, hogy pedig a felek között ily megállapodás utóbb jött volna létre, alperes nem is állítja, annál kevésbbé bizonyítja s az állítólagos árelengedésnek mennyiségét a kínált főesküvel sem szándékozik bizonyítani, alperes különben 2/. alatti levelében maga elismeri, hogy az A. alattiban jelzett áruk máris áreleengedés mellett szállíttattak. Alperes azon állításának bizonyítása czéljából végre, hogy közte és felperes között oly megállapodás jött létre, mely szerint, felperes az 5. és 6. alatti váltók beváltása esetére az árukat viszszaveszi, felperest a főesküvel kínálta meg, amely felperes által elfogadott főeskü (Wenczel Péter tanú a bizonyítandó körülményről tudomással nem bírván, egyébb bizonyíték hiányában felperes részére megítélendő volt s ennek le vagy le nem tételétől volt a kereseti követelés meg vagy meg nem ítélése annál inkább függővé teendő, mert alperes az 5. és 6. alatti váltókat beváltván, a fent említett megállapodás beigazolása esetében az áruk átvételére kötelezhető nem lenne. A bpesti kir. Ítélőtábla alperes fölebbezése folytán 1879. 507/879 sz. a. következőleg ítélt. Azon változtatással, hogy a főeskünek letétele esetére felperest megillető tőkeösszeg után alperes csak 1878. május 27-től tartozik 6°/0 kamatot fizetni, egyebekben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes beismeri, hogy azon árut, melynek vételára követeltetik, felperesnél megrendelte, s hogy az neki megküldetett. Azon kifogása pedig, hogy részint azért, mivel az áru a megrendelésnek megfelelő nem volt, részint a számlában kitett árak tulcsigázottságánál fogva a küldeményt felperesnek rendelkezésére bocsátotta, figyelmet nem érdemel, mert maga az annak bizonyítására becsatolt 21. alatti levél tartalmából kitetszőleg az áru minősége ellen kifogás nem létetett, mert továbbá ugyanazon levélből világosan kitűnik, hogy alperes a megállapodás szerinti árakon túl kér 10°/0 leengedést, hogy tehát az egyességi árak a megállapodásnak megfelelő összegben lettek felszámítva s igy a rendelkezésre bocsátás jogi alappal nem bír. De ezen felül a rendelkezésre bocsátás, ha eredetileg jogosult lett volna is, már azért sem vehető figyelembe, mert annak hatálya az alperes részéről további kifogásként, felhozott egyességnél fogva, mely szerint azon esetre, ha alperes az 5., 6. alatti váltókat egész összegükben kifizeti, felperes az itt kérdésben forgó árunak visszavételére kötelezte magát, teljesen megszűnt, mivel azon cselekvénye által, hogy felperessel a mondott egyességre lépett, alperes a rendelkezésre bocsátásból folyó kifogását elejtette, s azt többé nem érvényesítheti. Az ügy ily állásában alperesnek egyedül az említett egyességből merített kifogása bírhat a per eldöntésére befolyással. Miután pedig felperes az egyesség létrejöttét határozottan tagadásba vette s a kihallgatott tanú alperesi előadást nem támogatja, az annak bizonyítására felperesnek kínált főesküt felperesnek megítélni s a pernek kimenetelét a főeskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett sat. Mindkét fél felebbezésére a legfőbbitélőszék a királyi Ítélőtábla ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. Az ősiségi nyiltparancs abbeli intézkedése, melynél fogva a zálogos évek lejárta után egy év alatt nem érvényesített visszaváltási joga elenyészik, kényszerítő szabály lévén, annak ellenére szerződni s a zálogos éveket meghosszabbítani stb. (Legfőbb stélőszók 4072/879.) (Vége.) Mit tenni elmulasztván ebbeli joguk az ősiségi nyilt parancs 22. §-a értelmében elenyészett. Nem áll ennek ellen azon körülmény, hogy a zálogszerződést felperesek 1855. márcz. 2. az elzálogosító Sz. Ferencz némely örököseivel a kötött szerződés szerinti felülfizetés mellett meghoszabbították,mert mellőzvén azt, hogy a meghosszabbított szerződés Sz. Ferencznek nem minden örököseivel köttetvén, az azokra, kik ehhez nem járultak, kötelező semmi esetben sem lehetne, nem tekinthető az magukra a szerződő felekre nézve sem kötelezőnek, mert a törvény abbeli intézkedése, melynélfogva a zálogos évek lejárta után egy év alatt nem érvényesített visszaváltási jog elenyészett, kényszerítő szabály lévén,annak ellenére szerződnie, s a zálogos éveket meghosszabbítani, illetve a jog elenyésztőnek szorosan megállapított határidejét kiterjeszteni, a feleknek sem áll jogukban és az ősiségi nyilt parancsnak ebbeli rendelkezései hivatalból is alkalmazandók. A legfőbb itélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta.