Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-09-11 / 207. szám
IV. évfolyam 1879. 207. sz. Budapest, csütörtök szeptember II. „magyar jogász** minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos percusor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. József tér 3. az, dová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Kritika, a büntető kódexeket életbeléptető javaslat fölött.*) X. A javaslat 13. §-a, miként előző közleményünkben kiemeltük, a most létező helyhatósági büntető-szabályrendeletek érvényét, amennyiben újabb megerősítésük nem kéretik, az új büntető-törvénykönyvek hatálybaléptének napjától számítandó félévi időtartamhoz köti, vagyis az életbeléptetési törvény kihirdetése napjától kezdve, két hó lefolyása alatt azon szabályrendeletek, melyeknek föntartása szükségesnek látszik, újabb megerősítés végett a belügyminiszterhez fölterjesztendők ; ha pedig ezen szabályrendeletek a belügyminiszter által újabban meg nem erősíttetnek, a büntető törvények hatálybaléptét követő hat hónap elteltével érvényüket vesztik. Ez sok tekintetben nagyon fontos, de bizonyos szempontból egyszersmind absurd intézkedés. Fontos, mert ez intézkedés szokásjogunk leggazdagabb forrásait zárja el s bár a források átalános elzárása s utóbbi korlátozása a büntető-jogrendszerben megkivántató egység s öszhang miatt szükséges is, az észszerűség azt követeli, hogy e források még csak azután dugaszoltassanak be, midőn a büntető-törvénykönyvek már félév óta hatályban vannak, mert ebben az esetben a még szintén érvényben maradandó s a már hatályba lépett büntető-törvénykönyvek között okvetlenül ellenkező, egymást kizáró praxis, ellenkező elvek s eljárási rendszerek fognak uralomra jutni, melyek az ország 84 törvényhatósága s 5 — 600 rendezett tanácsú városában az amabilis confusiónak beláthatatlan tengerét fogják szétárasztani. Ez aztán csakugyan absurditás lenne. Nézetünk szerint okszerűbb volna megfordítva s akkér intézkedni, hogy a kormány még az életbeléptetési törvény hatálybaléptét megelőzőleg, legalább 2 — 3 hóval az illető törvényhatóságokat fölszólítaná, miszerint büntető szabályrendeleteiket a belügyminisztériumhoz terjeszszék föl, hogy azok öszhangzásban az új büntető törvénykönyvekkel, vagy újból megerősíttessenek s ezekkel egy időponttól kezdve szolgáljanak zsinórmértékül vagy törültessenek el. A törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok statárius jogosultságát úgy hiszszük, hogy a fenebb érintett miniszteri rekorrekció mellett s a jövőre sem fogja senki kétségbe vonni. A büntető törvények ugyanis nincsenek kimerítve a büntettek s vétségek, sőt még a kihágások, valamint ezek büntetéseinek meghatározásáról szóló törvények vagy törvénykönyv által. Az említett csoportokba tartozó cselekvő*) Tegnapi közleményünkből kimaradt megjegyzések : *) T i b a n t: Beiträge zur Kritik der Feuerbacbischen Theorie. Hamburg, 1822. ») Hegel: Critisch. Journal der Philosoph. Berlin, 1808. ») Wagner: System der Idealphilosopbie. Leipzig, 1804. § 70. 4) Keller Ad.: Strafprocessord. für das deutsche Beich. Schauenburg, 1878. M e o d F. Annál. Digest of criminal Law. London, 1878. nyékén kívül van még számos külön csoportja a cselekvéseknek és a mulasztásoknak, melyeket büntetés terhe alatt tiltani, vagy melynek teljesítését büntetési fankczió mellett rendelni, a társadalmi rend, a helyi érdekek jogosultsága, a polgárok nyugalma, a személy- és vagyonbiztonság követelik. Az ezen csoportokba eső tettek, cselekvések s mulasztások képezik a törvényhatósági s városi statútumok, szabályrendeletek tárgyait s feladatkörét. Változatos és tarka vegyülete ez a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett, illetőleg elmulasztott a jogsértő vagy csupán jogot veszélyeztető cselekményeknek és mulasztásoknak, melyeknek nagy számát a büntetőjog sohsem volt képes teljesen magába ölelni s melyeket csak a helyhatóságok briaraeusi keze s argusi szeme van hivatva utólórni, fölkarolni s büntető statútumaival féken tartani. De megjegyzendő, hogy a különböző forrásból származó büntető rendelkezések között való öszhangzat külön határozmányokat tesz szükségessé, mert máskép megtörténhetik, hogy a törvény parancsa s a szabályrendelet egymással ellentétben állanak, ami a jogrendben zavart, a nép érzületében s magatartásában bizonytalanságot, sőt a személyes biztonságra nézve a polgárok hibáján kívül veszélyt vonna maga után. És ezen okoknál fogva, midőn a jelen törvényjavaslat biztosítni czélozza a törvényhatóságok és városok statutárius jogát azáltal, hogy régibb büntető statútumaikat is újabb megerősítés alá terjeszthetik, egyszersmind némi vezérelveket kellett volna arra is nyújtania, melyek szerint a hatóságok által már a priori az újabb megerősítés kérelmezése előtt, önmaguk is meghatározhatnák, hogy tulajdonképen mily szakaszok legyenek azok, melyeknek újabb megerősítését kérhetik. Mert ily támpontokat nem nyújt az életbeléptetési törvény s ha a hatóságok per extensum fogják a belügyminisztériumhoz szabályrendeleteiket fölterjeszteni s ha a belügyminisztérium arra lesz kényszerítve, hogy a büntetőtörvényeket vagy még ezer szabályrendeletet újból olvasson, kombináljon át, sőt a rendőri törvény 7, 11. s egyéb §-ai értelmében hasonlítson össze, oly herkulesi munkával fogunk szemben állani, melyből a minisztérium, ha lelkiismeretesen akar megbirkózni vele, évtized alatt is alig fog kigázolni, ha pedig félév alatt akarja levágni, az egészet, ekkor bizony nem nagyon fog örömében mosolyogni a törvényhatósági autonómia. Ismételve mondjuk tehát, hogy e törvényjavaslatban, mind a municipimok hatásköre, mind a bíróságok tájékozása czéljából újabb megerősítés végett fölterjesztetni kívánt szabályrendeleteknek valamint lényegét, úgy alakját körül kellene írni, s a kormány elodázhatlan kötelességének ismeri a képviselőház 1. évi márczius 1-jén kelt határozatának, mely a kérdéses intézményt sürgeti, eleget tenni. Üdvözöljük az erélyes mozgalmat, melyet a belügyminiszter a nagyszabású reform-munkálat körül kifejt s csak azt óhajtjuk immár, hogy ne csak olyan piktus maskulus-féle intézményt létesítsen kormányunk, minőt a Lajtán túl teremtettek. A nemzetközi jog fejlesztésére alakult intézet ez évi közgyűlését e hó 1-én nyitotta meg Rolin Jaecquemines belga belügyminiszter Brüsselben. Körülbelül 30 tag volt jelen, köztük Bluntschli, Martens, Neumann, Clunet stb. A tanácskozás eddigi tárgyait a polgári törvénykezési rendtartás, tekintettel a nemzetközi jogra, a Suez-csatorna semlegesítése, a hadijog szabályozása, az európai népek közt átalánosan bevett nemzetközi jogelveknek alkalmazása a keleti nemzetekre, a nemzetközi büntetőjog és a zsákmányjog képezték. A Suez-csatorna semlegesítése és védelme tárgyában az intézet alelnöke i ir Travers Twist volt. Különböző javaslatok kerültek felszínre. Az előadó azt indítványozta, hogy adjanak a hatalmak nyilatkozatot a Suez-csatornának ellenségeskedés esetén való semlegesítése iránt. Arutz (Brüssel) azt javasolta, hogy nyilváníttassék a csatorna tengerszorosnak, melyen átmehetnek ugyan a harczoló felek, de csatát benne nem vívhatnak. Martens úgy vélekedett, hogy a csatorna semmi szín alatt sem képezheti hadműveletek alapját, mivel szemben azt hozták fel, hogy ezzel a csapatszállítás is meg lenne tiltva, mit Anglia soha sem fogadna el. A kérdés élénk vita után végre is bizottsághoz utasíttatott. Az európai nemzetközi jognak a keleti népekre való alkalmazását több szónok kivihetetlen feladatnak jelentette ki. Bluatschli és Martens is óvták a gyűlést ezen feladat elvállalásától s azt tanácsolták, hogy szorítkozzék a gyűlés a consularis jurisdictio és a vegyes törvényszékek kérdésére. A gyűlés külön bizottság elé utasította annak megvitatását, minő reformokat kellene a keleten behozni azon polgári peres eljárásokra, melyekben európaiak és amerikaiak is érdekelve vannak. A hadijog kérdése érdekes vitára adott alkalmat, mely azzal végződött, hogy elfogadtatott Moyner azon indítványa, mikép dolgoztassék ki a hadijog tárgyában kézikönyv s küldessék az meg a hatalmaknak; továbbá Blunts dili azon indítványa, mikép állapíttassanak meg a hadijog szabályai nemzetközi szerződések által s hivassanak fel a nemzetek hasonló szerződések kötésére. Egyik legfontosabb tanácskozási tárgy ugyanis a nemzetközi magánjog terén felmerült konfliktusok kiegyenlítése elnapoltatott. Az intézet ismételve foglalkozott már e tárgygyal, utoljára a múlt évben Párisban s ez alkalommal rendszeres törvényjavaslat dolgoztatott ki. Ezúttal indítvány létetett az iránt, hogy utasíttassék a felmerülő konfliktusok elintézése nemzetközi választott bíróság elé. Az előadó ezen tervet kivihetetlennek tartotta, mert az egyes kormányok ellenállása bizton várható; bevárandónak vélte különösen azon időt, míg az egyes albizottságok munkálataikkal elkészülnek. Elhalasztási indítványa el is fogadtatott. A nemzetközi büntetőjog tárgyában következő határozat keletkezett. Joga van minden államnak területén kívül és idegenek által elkövetett büntetőtörvényeibe ütköző cselekményeket büntetni akkor, ha eme cselekmények társadalmi létét támadják meg és biztonságát fenyegetik s azon állam büntető-törvényeinek, melyben elkövettettek, intézkedési tárgyát nem képezik. A nemzetközi zsákmányjog tárgyában Bulmerincq, dorpati tanár nyújtott be 68 czikkes javaslatot, de maga indítványozta a vita elhalasztását addig, míg az intézet tagjaitól további vélemények is érkezendnek be. Indítványa elfogadtatott. A közigazgatási bíráskodás intézménye, melynek behozatalát mi lapunkban pár év óta szakadatlanul sürgetjük, valósíttatni szándékoltatik hazánkban is. Az Ellenőr írja ugyanis, hogy a belügyminiszter felhívására már megkezdettek az előkészületi munkálatok az egyes minisztériumokban