Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-09-12 / 209. szám
V. évfolyam 1880. 209. sz. Budapest, vasárnap szeptember 12. cyan ■ sgg „MAGYAR JOGÁSZ“ is megjelens minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........20 frt. — Fél évre............10 „ — Negyed éve___ 5 „ Egy hónapra___ 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál- A bélyegdij külön minden beigtatás . * 3 ! után 30 kr. osztr. ért. ( MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. * Szerkesztőségi észti kiadó-hivatal: a Budapest, F. József tér 9. az, a hová a lap szellemi részét illetd közleményeken kivüll. *»elöfize-r tési s hirdetési dijak, nemkülönben a veigtatando hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- !/ nak el Jogi törvényhozásunk jellemzéséhez. Az, amit igazságügyminisztérium codificationális eljárásának zűrzavaráról annyiszor felhoztunk s ami a napi kérdést képező büntetőjogi rendezésnek tetőpontját érte el, e napokban kézzel fogható tényekben találta bizonyítékait. Ezen tények után most már az igazságügyminisztérium legönfeláldozóbb associái sem vonhatják kétségbe, mikép ott józan kiindulási pontoknak, észszerű munkafelosztásnak nyoma sem található. Hányszor mondottuk, hogy az anyagi büntetőjoggal egyszerre, együttesen codificálandó a bűnvádi eljárás, hogy e kettőnek elválasztása a legkárhozatosabb experimentációk közé tartozik. Nem használt. A miniszter követte saját sületlen gondolatait s eljárását. És ez oda vezetett, mikép a jogéletnek legjelentékenyebb alkatrészét, a bűnvádi perrendet, rendeleti úton kellett megalkotni. Azon fejetlenség oda vezetett, mikép még ezen eljárási rendeletek is, csak úgy sebtiben, rohamosan, rögtönözve készíttettek és közzétételük az utósó perezre hagyatott. Oda vezetett az, mikép most a felsőbb bíróságok illető tanácsai kénytelenek ide-oda kapkodni, hogy feltalálják az irányelveket, melyeket a büntető codex alkalmazásában követhessenek. Ez valóban szomorú jellemzéséül szolgál törvényhozásunknak, mely irányzat nem is mai keletű, hanem évtized óta követtetik és rendszeresen gyakoroltatik. És mennyire megerősittetik s kivilágittatik állításunk s nézpontunk, ujabbkori jogi törvényhozásunk jellemzésére vonatkozólag, ha még büntetőjogi törvényhozásunkat is szemügyre veszszük. Különösen, ha kérdjük s kutatjuk, hogy tulajdonképen mi okozta legyen azon szokatlan nagy sietséget, melylyel a törvényhozó testület kebelében, a büntetőjogi kódexek létesítettek; azon sietséget, mely ezen codexek szakszerű elővizsgálata s alapos tanulmányozására elégséges időt sem engedett ? Honnan keletkezett azon nyilvánvaló pressió, mely e javaslatok mielőbbi keresztülvitelére gyakoroltatott; azon kivételes törvényalkotási gyorsaság itt, e tárgyaknál, midőn sokkal égetőbb szükségü polgárjogi reformok mellőztettek s ki tudja mily hosszas időre háttérbe szorittattak. Ily sietséget s kivétetes élénkséget fejtett ki Francziaországban az átkos caesarismus megalapítója is a büntetőjogi törvényhozásnál. Ezen codex alakítására fordította legnagyobb figyelmét; annak gyors, mielőbbi életrehozatala képezte uralkodási gondjainak egyik legfőbbikét. S pedig azért, mert a korlátlan hatalom, az önkény megszilárdításának, végtelenig való kiterjesztésének legerőteljesebb támaszait e kódexben kereste. Itt vélte feltalálhatni — mint tudjuk, hosszas időre nem csekély sikerrel, mi még a későbbi nemzedékre is kihatott, — a legbiztosabb eszközöket, melyek a politikai szabadságot lehetlenítik, a haladás törekvéseit csírájukban elfojtják, a nép független jellemét megsemmisítik s majdnem magát a szabad gondolkozást is lehetetlenné teszik. Itt érvényesülnek ugyanis, kodifikált tömegben azon jogszabályok, melyek minden politikai mozzanatot drákói szigorral fenyíttetnek, melyek a szabad kritika nyilvánulásait börtönnel jutalmazzák; melyek minden kísérletet, bármily természetű legyen is az, a hatalom felforgatására irányzottat — a salus rei publicae hazug s bűnös örve alatt — vérpadra vitetik! Azt hiszszük, hogy a reánk nehezedő hatalom embereinek intenziójitól sem lehettek, kissebb-nagyobb mértékben, messze-távol ezen törekvések, érdekek, midőn oly nagy fontosságot helyeztek arra, hogy a büntető kódexek mielőbb szentesítést nyerjenek. De kérdjük közbevetőleg, hogy mi okozta azt, hogy a büntetőjogi eljárás és szervezés codificatiójára hasonló figyelmet nem fordítottak, hogy azt jóformán háttérbe szorították, hogy annak létesítésénél legtávolabbról sem fejtenek ki egyenlő gyorsaságot? Nézetünk szerint nem lehet felesleges ezen különböző eljárás indokait vizsgálat tárgyává tenni. Mert az európai törvényhozásoknál azt tapasztaljuk, hogy a kodifikáció e két ágára mindenütt egyenlő figyelem s gond fordíttatik; sehol sem adatik a büntetőjog anyagi részének előny, az alaki jog felett; életbeléptetésük minden műveltebb államban ugyanazon időre esik. Ez a kodifikáció történelmében oly tény, melytől eltérés alig hozható fel bármily kis mérvben is. Tehát sajátságos érdekeknek kell fennforogni, melyek miatt épen nálunk ellenkező eljárás alkalmaztatott; különös törekvések lappanghatnak a döntő körök rejtélyében e kivétel létesítésére. Bizonyosan a hatalom korlátlan vágyai, az uralkodás határtalanságára való törekvések, az alkotmányosság álcrája alatt. Mert ezeknek legnagyobb tápot nyújtanak az önkény szerint teremthető bűnvádi eljárási rendeletek és a szigor elvére fektetett büntetőtörvények. A büntetőjog zára. A legfőbb ítélőszék büntető tanácsaiban a múlt héten következő érdekes bűnesetek tárgyaltattak : A szegedi kir. tszék 10993/877 számú ítéletével emberölés bűntettével vádolt Vig Jánost egy évi, hetenkint egy napi böjttel és közmunkával szigorított börtönre ítélte, mert a becsatolt bonetjegyzőkönyv s az arra alapított szakértői vélemény tanúsítása szerint id. Kelemen Sámuel volt makói lakosnak 1877. évi október 17-én bekövetkezett halálát a koponyacsonton észlelt törés s ebből kifolyó feltétlen halálos vérömlény okozta Vádlott pedig nyiltan beismerte, hogy nevezettet azért, mert őt a legocsmányabb káromló szavakkal illette, ásóval három ízben úgy főbe ütötte, hogy összerogyott. Enyhítő körülményül vétetett vádlottnak feddhetetlen előélete, töredelmes bevallása, ------ ------- ittas állapota és az, hogy a cselekményt id. Kelemen Sám. ismételt káromlásai által ingerelve követte el. A bpesti kir. itélőtábla vádlott és a kir. ügyész fölebbezése folytán 1880. febr. 5-én 33477/879 sz. ítéletével a minősítés és büntetés tekintetében az első bírósági ítéletet megváltoztatva, vádlottat a kiállott vizsgálati fogságon felül két évi börtönbüntetésre ítélte, mert vádlott cselekménye az e bíróságilag kiemelt enyhítő körülmények mellett is súlyosabb beszámítás alá esik, minthogy Kelemen Sámuelt akkor is bántalmazta, midőn az már lerogyott. A legfőbbitélőszék vádlott és kir. ügyész fölebbezése folytán 1880. szept. 9-én 4753. sz. a. mindkét alsóbb birósági ítélet megváltoztatásával vádlottat a szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért az eddig elszenvedett vizsgálati fogságon felül három évi fegyházra ítélte, mert vádlott abbeli tette, hogy a védtelen Kelemen Sámuelt felkapott ásóval többször oly erő kifejtése mellett vágta fejbe, hogy az ezáltal okozott csontrepedések és vérgyülem minden körülmény közt feltétlenül halált idézett elő s ámbár vádlott az ölési szándékot tagadja is, a megtámadás ténye és a fejre, mint a test nemesebb részére irányzott erős vágások ismétlése a szándék felforgását kétségtelenné teszik. A karczagi túszék Hodos Bálint és társai bűnügyében 1879. decz. 16-án 4733. sz. a. kelt Ítéletével Hodos Bálintot és Pétert az emberölés bűntettéért, mint közvetlen tetteseket 3, illetve 31/2 évi börtönbüntetésre, Juhász József és Nász Elek testi bizt. e. kihágásért 7—7 napi fogságra ítélte, Trunkó Györgyöt a testi bizt. e. vétség vádja alól bizonyítékok elégtelensége folytán fölmentvén. Mert 1879. augusztus 3-án Kenderesen a görbe korcsmában verekedés támadván, Subi Pádár Mih. azon alkalommal annyira megveretett, hogy a kapott sérelem következtében néhány nap múlva meghalt. A szakértő orvosi vélemény szerint a halált az oldalborda összetörése, a tüdő megroncsolása és a homlokcsont betörése által történt súlyos sérelmeztetés okozta. Hodos Bálint és Péter beismerik, hogy Subi Pádár Mihályt ütötték s csak azzal védekeznek, miszerint a kezdeményező Pádár Mihály volt, Hodos Péter vádlott azt állítván, hogy Pádár Mihály a korcsmába belépvén, minden szóvita nélkül sörrel tele poharat vágott az ő fejéhez. Ezt az állítást támogatja Trunkó György vádlott és Péter Kristóf tanú vallomása. Ez azonban, még ha valószínűnek volna is vehető, még akkor sem számítható be enyhítő körülményül vádlottaknak, mert nemcsak hogy az önvédelem határát túllépték s a szerencsétlen elhaltat magukra nézve ártalmatlanná tették, hanem azt még akkor is, midőn az már leverve földön feküdt, tovább is bántalmazták. Trunkó György tagadásával szemben bizonyítékul egyedül Péter Kristóf vallomása áll, miszerint Subi Pádár Mihály leverésében ő is részes lett volna, vádlott azonban ennek alapján elmarasztalható nem volt. Juhász József és Nász Elek vádlottak beismerik, hogy előbbi Pádár Antalt, utóbbi pedig Trunkó Györgyöt megütötték. Ennek folytán a testibizt. e. kihágásban vétkeseknek voltak kimondandók. A bpesti kir. itélő-tábla vádlottak és kir ügyész fölebbezése folytán 1880. márcz. 8-án 5355. sz. ítéletével az e. b. ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A legfőbbitélőszék vádlottak és a kir. ügyész további fölebbezése folytán 1880. szept 9-én 4760. sz ítéletével mindkét alsóbb birósági ítéletet. Hodos Bálint és Péter vádlottakra vonatkozólag részben — Juhász József és Nász Elek vádlottakra vonatkozólag egészben megváltoztatván, előbbieket befogatásuktól számítandó 3—3 évi börtönbüntetés elszenvedésére ítélte, utóbbiakat pedig a testi bizt. e. kihágás vádja és következményei alól fölmentette. Mert a vizsgálat és tárgyalás során kifejtett adatok és különösen Hodos Bálint és Péter vád-