Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-01-14 / 10. szám
cion, Schwarczleiter Hugóné ell. N.Körttben, Papp Gábor és Dombó Lidia ell. Sz -Monostorov, Olteanu Virgil ell. Bpesten, Jozanov Jocza ell. Ilartonoson, Jankovich Béla ell. Német Lugoson, Duthy Benő ell. Bpesten (IV. ker. gr. Károlyi-utcza 12., Fischer Lipót ell. Tamás Falván, Kajmann Samu és neje ell. Bellegen, Farkas János hagyat. ell. Keresztúron, Dermár Pál ell Lugoson, Perl Sámuel ell. Szigetvárit, Arnstein Terézia ell. Vasvárit, Chorin Henrik ell. Bpesten (V. ker. fő ut 32.), Bródy M. 111. Ungvárit. Örökösök idézése. Tribucz Klára ör. (szatmárnémeti tszék), Halász János ör. (bpesti tszék), Szabó János h. n. (bácsbodroki márvaszék), Tandary István (szabadkai tszék), Sofranko Mária ör. (szepesváraljibiróság), Róza János ör. (kecskeméti törvényszék). Idézés: Muits Anna ör. (szabadkai tszék), Szent- Jak József és Latzko György sem. kér. t. (bittsei jb ), özv. Földházi Verona ör. (kecskeméti jbiróság), Máté Juon Száva és Mária ör. (vízaknai árvaszék), Popper Manó sem. kér. t. (n.-váradi jb ), Lebenya Ferencz sem kér. t (bittsei jb.), Toader Juon hagyj (gy.-fehérvári jb.), Fuly Zsuzsanna és Petrovay Gyuláné som. ker. t. (kis-várdai jb.), Oberländer Mária ör. (szakolczai jb.), Jaumann Benedek k. t. (n.-váradi jb.), Dragity Pera ör. (battonyai jb.), Horvath Antalné özv. ör. s.-a -ujhelyi tszék), Majthényi Tivadar n. Perczel Antal hagyat. (pécsi tszék), Laza Katalin (szabadkai tsz.) Csőd. Rieger Ignácz bpesti lakos ellen (bpesti tszék), bej. f. é. febr. 2, 3 és 4., perügy. s ideigl. tömeggondnok dr. Várady Béla , Fischer Ignácz esztergomi lak. ell. (komáromi tszék), bej. f. é. febr. 2.1, 22 és 23., ideigl. tömmeggondnok Mórácz József, perügyelő Fehér Kálmán ügyvéd, Hirschhauser Bernát ó becsei lak. ell. (újvidéki tszék), bej. f. é. márcz 7, 8, 9., ideiglenes tömeggondnok és perügy. dr Vojnovits Áron ügyvéd, Trünki Lajos b.-m.-vásárhelyi lak. ell. (szegedi tszék), bej. f. é. febr 17, 18, 19, perügy. és ideiglenes tömeggondnok Kováts János ügyvéd. (A „Budpesti Közlöny“ 10. számából.) A semmitőszék nem egy határozatában olvassuk: „hogy miután a fél bagatell-ügyben ügyvéd által képviseltette magát, költségek meg nem ítéltetnek“ Ez formális attentátum az ügyvédi kar ellen. Formuláztatni kérjük ezentúl a kitételt úgy, hogy bagatell-ügyben munkadíj megállapítható nem lévén, azok mellőzendők voltak. Úgy hiszszük, hogy a munkadíj meg nem állapítása azugirászokra is kiterjed. Az osztrák legfőbb ítélőszék konkrét esetben a romániai bíróságok ítéletének végrehajthatóságát megtagadta, mert az első birósági ítélet a végrehajtási kérvényhez nem csatoltatott, a bukaresti felebbezési tszék pedig az illetékesség kérdését az ítéletben megoldani elmulasztotta s igy a külföldi bíróság illetékességének megítélése tekintetében minden támpont hiányzik. (A határozat száma: 12994/880.) Zálogjogilag biztosított váltó alapján fizetési meghagyás nem bocsátható ki (Osztrák legf. 1286. sz.). Az a) által saját rendeletére 1875. június 12-én kibocsátott 480 fitos váltót az intézvényezett B) elfogadta s az elfogadmányhoz B) hozzátette, hogy megengedi, mikép a 480 forint összeg házára X-ben, A) javára zálogjogilag beketeleztessék, mely nyilatkozat alapján a telekkönyvi bejegyzés meg is történt. Midőn A) keresete folytán váltójogi fizetési meghagyás bocsáttatott ki, B) ez ellen kifogásokat nyújtott be, melyekben abbeli állítása mellett, hogy már 100 frtnyi részösszeget fizetett, azt hozta föl, hogy jelen okmány az abban foglalt zálogjogi bekeblezés folytán nem szolgálhat váltójogi meghagyás alapjául, mert a váltó alakjában kibocsátott okmány fölött, melynek mellékszövegében vagy pótlékában más természetű nyilatkozat foglaltatik, mint amilyen a váltó természetéből kifolyó kötelezettség, váltóeljárás nem történhetik. Az e.- bíróság alperest 300 írtban marasztalta föltétlenül, 100 frt megfizetésében pedig, ha ez összeg megfizetése főesküvel nem bizonyíttatik. Az ítéletet a másodbíróság helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a zálogjogi bekebelezés nem magában a váltó szövegében foglaltatik, hanem az elfogadmány függelékében, mely a váltó érvényéhez a váltóratás 3. §-a szerint épen nem szükséges, és csak mint nyilatkozat tekintendő, mely előre föltételezett biztosítást foglal magában arra az esetre, ha az elfogadóra veszély következnék be. (V. vdts 29. és 25. §§.) A cs. kir. leg Döntvény. Felperesnó, mint nyilvános személy, mindenkinek rendelkezésére állván, alperes ellenében az apaság még az esetben sem mondható ki, ha a közösülés ellenében meg is volna állapítható. {Legf. 85111880. sz.) A pécsi kir. tszék K. Örzsének K. Sándor ellen apaság megállapítása és jár. iránti perben 1880. jan. 36-án 302. sz. a következő iéletet hozott: Felperes azon keresetétől, hogy 1877. évi decz. hó 21-én szült és azon hó 27-én történt megkeresztezése alkalmával Lajos nevet nyert gyermeke apjául alperes kimondassák és ez a gyermek eltartása megfizetésére köteleztessék, elmozdíttatik és tartozik a jelen ítélet után megszabandó kincstári illetéket megfizetni. Indokok: Felperesnő keresetétől elmozdítandó volt, mert a keresetbeli azon előadását, hogy alperes a gyermek apaságát többek előtt beismerte és fájdalom, és szégyenség fejében felperes 80 frtot fizetett és a gyermek eltartására évi 60 frt fizetését ígérte volna, mivel sem igazolta, de ez érdemben felperes által hivatkozott tanuk bizonyítékot sem szolgáltattak, továbbá, mert az alperes részéről hivatkozott tanuk és elöljárók egyhangúlag igazolták, hogy felperesnő, mint nyilvános szabad személy sokkal közésült és mindenkinek rendelkezésére állott és igy alperes ellenében az apaság kimondható nem lenne, még az esetben sem, ha a közösülés ellenében meg is lenne állapítható. A bpesti kir. itélőtábla 1880. junius 7-én 21517. sz. a. következőleg ítélt. A kir. tszék ítélete megváltoztatik és felperes csak azon esetben utasittatik el keresetével, az ítéleti kincstári illetéknek általa leendő megfizetésének kötelezettsége mellett, ha alperes jelen ítélet jogerőre emelkedését követő 15 nap alatt eskütételre határnapot kér és leteszi a főesküt arra, miszerint nem igaz, hogy ő felperessel az 1877. évi ápril hóban többször nemileg közösült, nem igaz, hogy ő a felperes által 1877. évi decz. hó 21-én szült Lajos nevű gyermeknek nemző atyja, nem igaz, hogy felperesnek szégyen és fájdalomdij fejében 80 frtot fizetett és nem igaz, hogy a fentnevezett gyermek tartására felperesnek évenkint 60 frtot fizetni ígért, azon esetre, ha alperes ezen főesküt le nem teendi, a felperes által az 1878. évi deczember 21-dikén szült s ugyanazon évi decz. 27-én Lajos névre keresztelt figyermek természetes atyjának kimondatik ezen minőségében 5 frt gyermektartási havi dijnak, és pedig az 1877. évi decz. hó 21-től számítandó lejárt időre nézve egy öszegben, 35 frt. perköltséggel együtt felperes javára, a kincstári ítéleti illetéknek pedig az államkincstár javára 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett, a jövőre nézve a nevezett gyermek 12. életéve elértéig vagy netalán előbb bekövetkezhető haláláig minden hó 1-én előleges részletekben mindenkor végrehajtás terhe mellett, felperes javára leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Mert felperes kereseti előadását alperes elleniratilag valótlannak állítván, a per során egyúttal tanukra hivatkozott, annak bizonyításul, hogy felperes oly életmódot követ, melynél fogva még azon esetre is, ha alperes vele a kérdéses időben nemileg közösült volna, felperes maga sem tudhatná, váljon tulajdonképen a sok férfiú közül ki az általa szült gyermeknek nemzője, viszont felperes tagadván alperes védekezésének valódiságát, különösen azt, hogy azon időben, melyben a kérdéses gyermek nemzetinek vélelmezendő, aleresen kívül más férfiúval közösült nemileg, annak bebizonyitásául, hogy alperes vele az 1877. évi áprilisban ismételve közösült nemileg, hogy az atyaságot elismerte, hogy felperesek szégyen és fájdalomdij fejében 80 frtot tényleg fizetni ígért, tanukra hivatkozott, s az ezen módon bizonyítás nem sikerülte esetén válasziratilag alperest a tagadó főesküvel megkínálta, melyet utóbbi teljes szövegezésében viszonválasziratilag azon esetre, ha kifogásait tanúi nem bizonyítanák, elfogadott, tekintve, hogy felperes tanukrat bizonyítékot egyáltalában nem szolgáltatott, és az alperesi tanuk vallomása, jelesül a felperesseli nemi közösülés tényét illetőleg oly időről szól, mely a szóban forgó gyermek nemzését évekkel előzte meg, a további alperesi tanuknak felperes életmódjára vonatkozó vallomása pedig nem közvetlen tudomáson alapulván, figyelembe szintén nem vehető; a per ezenálásában egyéb bizonyíték hiányában a prt. 221 és 222. §. alapján a főesküvek bizonyítása volt alkalmazandó,és ehhez képest az első bírósági ítéletnek megváltoztatásával a per kimenetele az alperesnek megítélt főeskü le- vagy le nem tételétől feltételezendő. A gyermektartás évi, illetőleg havidíj meghatározásánál mérvadó volt, hogy, eltekintve attól, miszerint az mérsékelt összegben követeltetik s mennyiségileg alperes által határozottan nem is kifogásoltatott, az alperesi főeskü le nem tétele esetére bizonyítva leend, hogy ezen összeg alperes által annak idején önként határoztatott meg. A felperesi perköltség, a kincstári ítéleti illeték és a felperesi ügyvéd munkadíja iránti intézkedés a ptrs. 251 és 252. §-aiban; az pedig, hogy alperes javára esetleg pervesztessé válandó felperes perköltségben el nem marasztaltatott, azon körülményben leli indokolását, hogy alperes az első bíróság ítélete ellen, mely szerint perköltségei megszüntettek, felebbezéssel nem élt. A legtöbbitélőszék 1880. decz. 29-én 9511. sz. a. következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy Kozma János, Kerekes István, Gyami János és Zombori Géza tanuk által igazoltatott, hogy felperes bordélyházat tartva, mindenkivel, kinek tetszett, közösült s igy rá, mint nyilvánosan rész életet folytató nőre azon jogi vélelem, hogy ő vele oly időszakban közösült, melytől a szülésig hatnál nem kevesebb, tíznél pedig nem több hónap múlt el, a gyermek nemzőjének tekintendő, alkalmazást annyival kevésbé nyerhet, mert a 9. alatti hivatalos bizonyítvány, hol úgy Kozma János és Szarkasdi József tanult vallomásából is kitűnik, első gyermekének apaságát is különböző egyénekre fogta, sőt saját anyja Gyenes Mihályné vallomása szerint is az 1877. évi decz. 21. született gyermekét nagy úrtól származottnak állította; tekintve továbbá, hogy felperesnek azon állítása, hogy alperes a közösülést és apaságot beismerte, hogy szégyen és fájdalomdij fejében 80 frtot fizetettek és hogy a gyermektartásra évenként 60 frtot fizetni ígért, épen az általa felhívott azon tanuk által cáfoltatott meg, kik előtt az állítólagos beismerésnek, fizetésnek, illetve fizetési ígéret tételének történni kellett volna: a másodbiróság ítélete megváltoztatik s az előbiróság ítélete hagyatik helyben annak indokainál fogva. főbbitélőszék B) rendkívüli felülvizsgálati kérelme folytán mindkét alsó birósági ítélet megváltoztatásával a B) ellen kibocsátott fizetési meghagyást feloldotta. Indokok: A v.rdzs 7. §-ának meghatározásából s az ezt kiegészítő 1858. nov. 2-i miniszteri rendeletből kétségtelenül kitűnik, mikép nemcsak oly iratból, melyből a váltó egyik lényeges kelléke hiányzik (v.-vátás 4. §.), hanem oly iratból sem folyhat ki váltójogi kötelezettség, mely nem a váltó természetébőleredő kötelezettséget foglal magában, mely a hivatalt miniszteri rendelet szerint külön kamat ígéretként jelöltetik meg. A fenforgó esetben átalában nem állíthatni, hogy a jelzálog nyújtásra tett nyilatkozat a váltó természetéből kifolyó lenne. Ha ennélfogva valamely, váltóalakban kiállított okmány ily nyilatkozatot tartalmaz, ez nem állapíthat meg váltójogi kötelezettséget s igy nem vonhat maga után váltójogi fizetési meghagyást sem. Hogy váljon a nem a váltó természetéből kifolyó nyilatkozat a váltó mellékszövegében vagy függelékében foglaltatik-e, az nem tesz különbséget. Ez áll a fenforgó esetben is, mert habár a jelzálog-engedély az elfogadmányhoz van is függesztve, annak tartalma szerint semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy az okmány szövegében kitett öszszegre vonatkozik, és igy az okmány szövegével azonos jelentőséggel bir. CURIAI ÉRTESÍTŐ. i legf.Meszta jan. 13-án elintéztettei. III. polg. tan. Faur: 1101; m. 11016 r. 11028 helybenh. 1I02Í h. 12776 helybenh 12779 r. 13023 r Gellén: 12991 rm. rh. 12993 m. Hor váth: 12508 h. 12511 h. IV. polg tanács. Lasset: 7183 (nem 7163) h. Brener: 1076/v. Polgár: 7756 h.7763 m. Agorasztó: 1136/v h. 1146/v.h. 1105 h. 1106 h. 1113 h. 1122 m. 11. bünt. tanács. Baló: 7301 m. *7414 helybenhagy. 7431 megváltott .7437 m. 7441 megv. 7443 megvált. 7467 megvált. Csillag: 9045 megv. 9059 megváltoztat! 9152 megváltott. 9206 megváltoztatott. Dobos: 9 megv. 13 megváltoztatott. 17 megváltoztatott 24 megváltoztatott! II. büntető tan. Suhlay: 7485 h. Dr. táblai bejelentései a sosetitii I. polgári tanács. Előadó: Horváth Illés. 47016 Orosz J. — Ujlaky J. 126 47515 Blattnyák T. — Burcsak J. 48045 Köles J. — Köles I. e. p.