Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)
1946-09-25 / 188. szám
6 SZÁZEZER KÖTET PETŐFI KÉT HÉT ALATT FOGYOTT EL USS- BAN Nemrégiben tért vissza Budapestre háromhetes moszkvai tartózkodásából Cserépfalvy Imre, az ismert magyar könyvkiadóvállalat tulajdonosa. A VOKSZ (a Szovjetunió Külföldi Kapcsolatait Ápoló Társaság) meghívására tanulmányozta a szovjet könyvkiadást és útjáról a következőkben számol be: — Meglepett az a nagy aktivitás, amelyet a könyvfogyasztás terén tapasztaltam. Sehol a világon olyan példányszámban könyvek nem fogynak, mint a Szovjetunióban. A cárizmus alatt 0,7 könyv esett egy emberre, míg az 1917 és 1944 közötti időszakban elért fejlődés eredményei alapján 41 könyv esik a Szovjetunió egy-egy polgárára. Hogy fogalmunk legyen a szovjet nép olvasottságáról, felsorolok néhány számadatot, amelyek a külföldi írók sikereit bizonyítják a Szovjetunióban. Az 1917—1945 közötti időszakban angol írók 26,407,000 könyve fogyott el 31 nyelvre lefordítva. Ugyanezen idő alatt 201 amerikai iró könyvét fordították le 71 nyelvre, amelynek 36,911,000 példányban fogytak el. A magyar írók közül igen nagy sikere van Illés Bélának, akinek könyve 760,000 példányban jelent meg hét nyelvre lefordítva és Zalka Máténak, akinek 766,000-es példányszámban megjelent könyvét 11 nyelvre fordították le. A magyar irodalomnak különben is őszinte sikere van a Szovjetunióban. Tervbe vették 12 magyar regény lefordítását és igen melegen érdeklődnek a magyar dráma- és zeneműirodalom iránt. Az ember bármerre megy Moszkvában, mindenütt tapasztal valamilyen magyar vonatkozású dolgot. Hol magyar könyvet lát a kirakatokban, hol pedig egy hangversenyteremből, vagy zenés kávéházból kiszűrődő magyar zene üti meg a fülét. Ottartózkodásom első hetében adták ki Petőfi összes költeményeit orosz nyelven 100,000 példányban és mikor megütődve kérdeztem, hogy nem lesz ez sok, a kiadóvállalat vezetője nevetve nyugtatott meg, hogy ez két hét alatt elfogy és máris gondoskodtak újabb kiadásról. Most utólag bevallhatom, hogy nagy kétségek között indultam Moszkvába, mert oroszulegyáltalán nem tudok. A legnagyobb meglepetésemre azonban bármerre mentem, közhivatalokba, gyárakba, vagy könyvkiadókhoz, mindenütt tökéletesen beszéltek németül és franciául.A továbbiakban Cserépfalvy Imre érdekes leírását adja annak a látogatásnak, melyet a Szovjetunió legnagyobb lapjánál, a “Pravdá”-nál tett: Hogyan készül a Pravda? — A Szovjetunió legnagyobb példányszámú reggeli napilapja a Pravda. Ezt , a nagymultú napilapot 1934-ben újjászervezték, legmodernebb szedő- és nyomógépekkel látták el. Hatemeletes modern palotájában a technika minden újításait megtaláljuk, ami a kényelemre, pontosságra vonatkozik. 1,200 nyomdásszal és 150 szerkesztővel dolgoznak. A Pravda egy számának előállításának minden fázisát végigkísértem a szerkesztőségi szobákból az utcai árusításig. Este hét órakor kezdődik a lapüzem, a szerkesztőségnek ugyanúgy, mint a nyomdászoknak. Bámulatba ejtett az a percnyi pontosságú együttműködés, amely minden vonalon érvényesül. Este 7.15 órakor a linotipisták már szedték a csőpostán leadott anyagot. Itt kell megemlítenem, hogy ezeknek a gépszedőknek — kik között feltűnően sok a női munkaerő — sokkal nagyobb a munkateljesítményük, mint bárhol a világon. — Óránként 9000 betű, vagy az úgynevezett nyomdai szaknyelven “n” a normájuk, de van több közülük, akik ezt az átlagot felülmúlják, természetes ezért külön díjazás jár, mint ahogy 10—25 százalékig terjedő prémiumot kap az a gépszedő, — az összes fizetése után — aki szedésben nem ejt hibákat, illetve azokat a minimumra szorítja le. Lapzárta éjjel 2. 30 órakor van. A szerkesztők hazamennek és csupán a főszerkesztő és a tördelő szerkesztők maradnak a helyükön. Annál lázasabb munka indul meg az üzemekben. A főszerkesztő és a vállalat igazgatója asztalán hatalmas villanyjelzésű számtábla pontosan mutatja, hol tart a munka az üzemekben. A mettőrök, ha egy oldalt elkészítenek, jelzőkészülékükön egy gombot megnyomva rögzítik a pontos időt, amikor az oldalt futószalagon átadják a préselő üzembe és így cselekszik minden követítő osztály is. Ezek a jelzések mennek fel a főszerkesztő és igazgató táblájára, ilyen módon egy tekintettel tájékozódva vannak állandóan a munka fázisairól. A leglázasabb munka a matricázó üzemben folyik, mert 15 garnitúra matricát hajnali 4 órára a repülőtérre szállítanak. Ezeket ugynis repülőgépeken a Szovjetunió távoli vidékeire szállítják, hol már várnak a rotációs gépek, hogy reggelre ott is megjelenhessen a Pravda, így kapja Leningrad, Baku, stb. nagyobb városok a Pravdát helyi nyomással. Sok helyen ejtőernyővel bocsájtják le speciális tartályokban a matricákat ,hogy időt takarítsanak meg. Legfőbb igyekezetük, hogy a Szovjetunió népei mindenütt még aznap olvashassák kedvenc lapjukat. — Moszkvában a Pravdán kívül még 8—10 napilap jelenik meg, így például az Izvesztija, amelynek példányszáma és hatalmas szervezete nem sokkal marad el a Pravdáétól, vagy a Moszkvai Este című délutáni lap is rendkívül elterjedt. József Gábor. -------♦------ Fegyveres lázadás Iránban TEHERÁN. — Nagy fegyveres lázadás tört ki Iránban és a Perzsa öböl vidékén három helyiséget foglaltak el a lázadók. Az iráni kormány repülőgépeket és hadsereget küldött ki a lázadás elnyomására, amelyet “egy idegen hatalom” szított teheráni kormánykörök szerint. A brit kormány kijelentette, hogy “sémi köze sincs” a lázadáshoz. Az egyetemi munkástanfolyamokat kiterjesztik Magyarországon, hogy a népi demokrácia elve a felsőbb oktatásban is érvényesüljön. A kétéves tanfolyam elvégzése után a munkások számára megnyílik az út az egyetemi tanulmányok folytatásához. A tanfolyam tartama alatt a munkásokat az egyetem rendkívüli hallgatóinak tekintik. A magyar zsidóság pusztulása a nyilasvilágban Vidor György riportsorozata Az utolsó napok 1945 január 15-én már a felszabadító szovjet csapatok háztömbről-háztömbre harcolva nyomják vissza a náci-nyilas csapatokat. De a bekerített fasiszták még az utolsó pillanatban is vérengzeni akarnak. Tudomásra jut, hogy Mumi S.S. kapitány és 500 géppisztolyos S.S. legény van kijelölve a gettó végleges kiirtására. Szalai rendőrtiszt, aki egykor a nyilaspárt tagja volt, de később kilépett onnan és a gettó felügyeletével volt megbízva, közbelép és sikerül egy német tábornokot rábírni, hogy akadályozza meg a nem védett zsidók gettójának elpusztítását. A nemzetközi gettót pedig Wallenberg svéd követségi titkár által beállított csendőrök és a debreceni rendőrezred védte meg. A felszabadulás A mentőakciók azonban csak ideig-óráig védték meg a még életben lévő zsidóságot. Azonban az idő is hétmérföldes csizmákkal haladt előre. Január 16-án a szovjet csapatok óriási harcok árán felszabadítják a Margithíd pesti hídfője környékén levő nemzetközi gettót. A nem védett zsidók gettója január 17-ről 18-ra virradó éjszakán, nehéz éjszakai harc árán szabadul fel. Az első szovjet járőr a Wesselényi utcán egy pincében levő őrhelyen keresztül hatol be a gettóba. A felszabadított harcokat így írja le Lévai, aki a helyszínen volt: “Az első szovjet járőr tagjai csodálatraméltó hősiességgel küzdik át magukat az akadályokon, viszik előre a telefont, követlenül az ott komoly ellentállást tanúsító német ütegek közelébe, amelynek a leküzdését állandó tűzirányításukkal lehetővé teszik. A németek az egyes pincékben nehezen adják csak meg magukat, nem egy esetben harc közben zsidókat használnak védőpajzs gyanánt maguk előtt, ami számos áldozatot kíván. Néhány óra után azonban vége a harcnak. A gettó felszabadult.” A felszabadulás pillanatában nekiesnek a palánknak, amely elválasztotta a zsidókat otthonuktól. A sárgacsillagosok tömege árad szét a városban, keresik régi lakásukat, hozzátartozóikat és tennivalót. A pusztulás, holttetemek, bombarobbanások közepette szinte szédülten járnak a gettó kiszabadult félhalott, félőrült volt rabjai. Újból szabad levegőt szívnak a tüdejükbe, látják az ólom szürkefelhős eget, a napot. Újra emberek. Az utolsó vérontások De a nyilasok az utolsó pillanatig folytatják a gyilkosságokat. Még a Belvárost tartják és a Városház utcai nyilasházban a Semmelweiss utca 4 alatti védett ház lakóit mészárolják le január 17-én. Aztán éjszaka átszöknek Budára és felrobbantják a hidakat. Budán még folynak a harcok és a Marosutcai és a Városmajori védett zsidókórház betegeit irtják ki. A Pálffy téri Radetzky laktanyában ropog a géppuska és a kaszárnya udvarán folyik a tömegkivégzés. Itt veszti életét Steinhardt Géza, az ismert pesti komikus és Elek Béla, a svéd követség tisztviselője, aki hamis útlevelekkel százával hozza vissza a hegyeshalmi halálmarsról a zsidókat. A budai harcok után a 25 ezer budai zsidóból hatezer marad életben. De február13-án Buda is szabad már. De a Dunántúlon a nyilas düh még mindig az áldozatok tömegeit kívánja. Wallenberget, a svéd diplomatát is megölték a nyilasok, de nevét utcával és szoborral örökítették meg a felszabadulás után. Bár az embermentésben hősi halált halt Wallenberg volt az, ki a nyilas uralom alatt a vezető szerepet vitte a mentésben, de sok kisebb-nagyobb hőse is volt ennek és a magyartársadalom minden osztályának tagjai részt vettek ebben az emberies akcióban a dühöngő terror dacára. A felszabadulás első évfordulója 1946 január 18-án volt a pesti gettó felszabadulásának első évfordulója. Az összes pesti templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak és a Dohány utcai zsinagógában megjelent Tildy Zoltán akkor még miniszterelnök, Nagy Ferenc (akkor még a Nemzetgyűlés elnöke), a kormány, a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság amerikai, orosz és brit tagjai. Az istentisztelet során a főrabbi a szószékről a zsidóság háláját fejezte ki a Vörös Hadsereg iránt, amely rettenthetetlen bátorsággal és véres áldozatvallásával szabadította fel a pesti gettó népét. (Vége) Budapesti riporter, ha nekem száz forintom volna... Még nem is olyan régen szinte utópisztikus álomnak tűnt fel ez a kívánság. Száz forint! Amikor mindenki milliomos volt, de a milliókért semmit sem lehetett vásárolni. Most, mióta forintunk van, néha tíz forint is akad a bugyellárisunkban, sőt az is előfordul szerencsés napokon, hogy száz forintot vallhatunk a magunkénak. Igaz, hogy nem sokáig marad zsebünkben ez a száz forint, de viszont vásárolhatunk érte. Körülnéztünk a városban, hogy mit vásárolhatnánk, ha száz forintunk lenne, illetve, ha ezt a száz forintot magunkra költhetnénk. A legszebb, legcsábítóbb női ruha száz forintba kerül. Kombinét 52 forintért, hálóinget kb. 100 forintért lehet kapni. Cipő sem elérhetetlen álom, 53 forintért is lehet már kapni, de 110 forintért már egészen komoly cipőt lehet vásárolni. Egy pár női harisnya 27 forint. Ez persze csak az , őszi idény kezdetén okoz majd gondot, mert nyáron senki sem visel harisnyát. A kalap is csak ősszel lesz probléma, mert Pesten már évek óta senki sem visel kalapot. Az így megtakarított összeget kozmetikai szerekre lehet költeni. A kölnivíz hoszszú ideig vágyálom volt a legtöbb asszony számára. Most talán már elérhető valóság, 15 forint egy üveg kölnivíz. A szappan aránylag olcsó, két forint 14 fillér egy darab. A púder viszont 33 forint, igaz, hogy egy doboz néha évekig is elég. Amint látjuk, száz forintból elég sok mindent lehet vásárolni. Okos beosztással minden hónapban vásárolhatunk valamit, pótolhatjuk a hiányokat. Férfiruhát is lehet már 120 forintért kapni. Férficipő az már nagyobb tétel, 170 forint. Férfiinget viszont 44 forintért lehet kapni, a zokni ára 12 forint, a zsebkendő 21 forint, a nadrágtartó 22 és a férfiak vágyálma: a nyakkendő sem elérhetetlen álom, csak 28 forint. Hát ha cipőt nem is vehet száz forintból a szegény férfi, brillantint — ha van haja — vásárolhat, mert csak 12 forintba kerül, borotvakészlet is van, ha a régit megunta vagy elvesztette, az is csak 12 forint. Cigarettára is telik — mert a férfiaknál ez a legnagyobb tétel, — de tellik száz forintból futballmeccsre is, az csak két vagy négy forintba kerül, sőt színházra vagy mozira is jut. Színház, mozijegy két forintba kerül, a könyv ára már drágább szórakozás. Kilenc-tíz forint egy könyvért aránylag sok pénz, de azért aki olvasni szereti, az megveszi, éppen úgy, mint a futballrajongó nem hagyja ki még az esti futballmeccset sem, ott drukkol kedvenc csapatáért és szidja a bírót teli torokból. A strand csak négy forint és 80 fillér, egyszeregyszer ezt is élvezheti a dolgozó. Vannak azután cikkek, amelyeket nem tudunk még megfizetni. Ilyen például i a rádió. Univerzális törpe-szuper gép ára 1,800 forint. Hát erre még várni kell néhány hónapig. Addig is takarékoskodni kell, vagy talán addigra újból lehet részletfizetésre vásárolni, mint valaha régen, úgy négy-öt évvel ezelőtt. A gyerekek is elérhetik álmaikat. A gyerekjáték ára nem drága, tíz forintért a legszebb mackót vagy babát lehet venni, vasutat, autót vagy repülőgépet, de ha a gyerek maradt és a lovat szereti, akkor a papának már mélyebben kell a zsebébe nyúlni, mert a hintaló árai egy kicsit magas, ezzel szemben a gyerek magas lóról nézhet embertársaira. ------------- MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Bányarobbanás egy halottal McCOY, Va. — Nyolcvan bányász fölött robbant fel a bányalég a Great Valley-i antracit szénbányában. Amikor a füst eloszlott, kiderült, hogy egy kivételével mindnyájan megmenekültek a haláltól. órák múlva találták meg az 55 éves John Howell, három gyermek atyjának holttestét. Áprilisban ugyanitt 12 munkás vesztette életét September 25, 1946 Felakasztották az osztálytársam Dr. Riesz István meghallgat Amikor a magyar kormány tagjai washingtoni missziójuk sikeres bevégzése után New Yorkban jártak és fogadták az amerikai magyarságot, beszélgettem Dr. Riesz István, magyar igazságügyminiszterrel és azt kérdeztem tőle: “Mi lesz Antal Istvánnal? Felakasztják?” “Nem nyilatkozhatom — felelte az igazságügyminiszter — mert ügye most van vizsgálat alatt és éppen nekem kell majd ebben a kérdésben döntenem.” “Hát ha majd döntésre kerül az ügy — mondtam Dr. Riesznek — nem habozni! A gazembert fel kell akasztani. Sötét, aljas, gyáva ember ez, az ország egyik fő sirásója. Milliók véleményét mondom, miniszter úr. Gyerekkora óta ismerem ezt az embert.” “Tudjuk, hogy határtalan “stréber” volt” — mondotta Dr. Riesz elgondolkodva. Biztos vagyok benne, hogy Dr. Riesz igazságügyminiszter nem azért akasztatta fel Antal Istvánt, mert én tanácsoltam neki vagy mert privát szívességet óhajtott tenni nekem. Nem az én szép szemeimért köttette fel “barátomat”. Azért juttatta bitófára, mert bőven volt bizonyíték Antal István bűnösségére és hazaárulására. A hazaárulónak lakolni kell. Akasztófára való gyerek Szeptember 5-én akasztották fel, mondja a szűkszavú hír, amely mindössze a kivégzés végrehajtásáról számol be. E sorok írója Antal Istvánnal együtt koptatta a pesti Horánszky-utcai főreáliskola padjait. Jól ismertem és bevallom, világ életemben utáltam. Lelkiismeretlen ‘stréber’ volt, utálta az egész osztály. Mindenkit beárult, hogy tanáraink kegyét kiérdemelje. Utálta később az egész ország is, amikor a politikai életben való szerepléséről megismerte, — éppen úgy, ahogy osztálytársai megvetették diákévei idején. Akkoriban zsidó osztálytársai házában “evett napokat”, mert szegény és sovány alakján megesett a szivük, ez azonban csak fokozta antiszemitizmusát. Félénk, gyáva különcnek ismertük, de később elhízott. Bikanyaku, zömök hóhér lett belőle s minél följebb jutott, annál jobban megdagadt. A börtönben aztán újra lesoványodott, hányni járt belé a lélek. Politikai kapaszkodása Sok amerikai magyar talán nem is tudja, hogy a háború alatt Antal István magyar propagandaminiszter volt, ő tartotta a lelket a jugoszláviai és szovjetoroszországi vérengzéseket elkövető magyar katonákban. írni nem tudott, de gyújtogató beszédeiben, amelyeket a nagy magyar városokban tartott a háború alatt, azt hirdette, hogy “az utolsó csepp vérig ki kell tartani a németek mellett.” Antal István Gömbös Gyula miniszterelnökkel bukkant fel a magyar politikai életben s azóta is ő volt a mindenkori Horthy-kormányok “esze”. Horthynak ő volt a leghoszszabbnyelvű talpnyalója. — Gömbössel az első világháború után még Szegeden barátkozott összes amikor Gömbös 1931-ben kibuktatta gróf Bethlen Istvánt a miniszterelnöki bársonyszékből s maga ült a helyébe,Antal István lett a fő bizalmi embere, ő irta Gömbös politikai beszédeit. Gömbös nevezte ki Antalt igazságügyi államtitkárnak s igy lett belőle Magyarország legfiatalabb méltóságos ura. Gömbös léptette fel képviselőnek gróf Apponyi Albert jászberényi kerületében, amely az ország legbiztosabb választókerülete volt, így jutott be korán a parlamentbe. Antal Istvánt diktátori ambíciók sűtötték, de óvatosan várt a megfelelő alkalomra. Több hódoló látogatást tett Mussolininál és Hitlernél, akikért mint eszményképekért rajongott. Az összes elfogott magyar háborús bűnös közül Antal viselkedett a leggyávábban. A “Magyar Jövő” is megírta magyarországi jelentések alapján, hogy Antal alázatoskodott, nyöszörgött, sírt és könyörgött a hatóságok előtt. Láttuk ezt a filmhíradókban is. De amikor hatalma teljét élvezte, vele szerveztette meg a magyar fasizmus a társadalmi egyesületek szövetkezetét, (a TESZ-t), vele tapostatta el a megnyirbált magyar sajtószaadság maradványait, ő volt az író- és újságírókamara felállításáról szóló törvény megszerkesztője vagy talán értelmi szerzője. Mint ismeretes, ezzel döntötték nyomorba ezrével a kizárt liberális írókat, amikor Antal Kolozsváry-Borcsa Mihállyal együtt “zsidótlanianitás” ürügye alatt a fasiszta úri osztály nyomására és régi óhajára — kiirtotta a magyar irodalmat és a sajtót. Borshy-Kerekes Antalnál előszobázik Ebben az időben járt Budapesten Borshy-Kerekes György, az Amerikai Magyar Szövetség első szervező titkára, az amerikai magyarság egységének egyik megrontója és bizonyítékok vannak rá, hogy 1938-ban az amerikai magyar reakciósok érintkezést kerestek Antallal, ezzel a most felakasztott bitang hazaárulóval. Ennek alátámasztására idézünk abból a levélből, amelyet Daragó József, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke kapott (1938 nov. 21) a budapesti megbízottjától: “... azóta olyan helyzet alakult itt, hogy képtelenség lenne a dologgal Antalhoz menni, mert hiszen most más irányban vannak erősen elfoglalva ... de volt Elnök úrék elutazása után egy hét, amikor még sok mindent el lehetett volna intézni... azt a bizonyos levelet Antalnak a melléklettel — soha nem továbbították ... B. K. Gy. (Borssy-Kerekes György) most itt van, nem is tudom, mikor indul, ‘szeretném megvárni a dolgok kifejlődését’ csatakiáltással marad. Persze ő se tud most senkivel se tárgyalni ...” Elég ennyi az idézetből. Az amerikai magyarság joggal kérdezheti, hogy kik és miféle “dologgal” akartak a magyar náci vezérhez menni 1938-ban. Mi volt abban a ‘bizonyos levél”-ben, melyet az akkor már a hazaárulás ösvényén haladó akasztófavirágnak írtak az amerikai magyar horthyisták. És mindenekfölött — Antal felakasztására és hazaárulásának bebizonyítottságára való tekintettel — joggal kérdezheti Amerika Magyarsága Borshy-Kerkes Györgytől, a nagy “hazafi”-tól, hogy mondja meg őszintén, KIVEL AKART TÁRGYALNI 1938 SZEPTEMBERÉBEN. Jelentse ki Borshy-Kerekes György Amerika magyarsága előtt, hogy ő 1938 szeptemberében NEM tárgyalt Antallal, a hazaárulásért most már kivégzett magyar fasisztával, nem is AKART tárgyalni és nem KERESTE AZ ALKALMAT a vele való tárgyalásra. A lesújtó példa Értsük meg: Antal István személyével nem foglalkoznánk ily részletesen a szenzáció kedvéért. Antal István sötét karakterének feltárásával csak egy példát, egy példányt akarunk bemutatni abból a magyar-náci bűnszövetkezetből, abból a gyászos galériából, amely szülőhazánkat tönkretette. Csak rá akarunk mutatni ezen az egy jól ismert gyászmagyaron keresztül, micsoda úri söpredéknek szolgáltak az amerikai Horthy-ügynökök, a Borshy-kerekesek, az Eckhardtok és a többiek. Nem győzünk eleget csodálkozni azon, hogy a lesújtó leleplezések ellenére, amelyekben lapunk hasábjain az amerikai magyarság szeme elé tárták az amerikai magyar reakció führerjeinek kétszeres hazaárulási üzelmeit (elárulták a magyar népet is, az amerikai demokráciát is) , sem a führerecskéket, sem az Amerikai Magyar Szövetséget Amerika magyarjai még mindig nem seperték le az amerikai magyar közélet színpadáról. Egyik főparancsnokukat és ihlető vezérüket, Antal Istvánt, mindenesetre hurokra kerítették már és felkötötték, így végezte sorsát az az ember, aki határtalan hatalomszomjjal egész életében — mások vére árán, mások bőrén — nagyra, magasra vágyott. El is érte vágyát, igen magasra vitte fel, fel az akasztófáig. Dr. POGÁNY BÉLA. A nácizmus egykor nagyhangú vezérei: Göring, Hess, Ribbentrop, leplezetlen kétségbeeséssel várják most végzetüket. Göring szépen lefogyott.