Magyar Kereskedők Lapja, 1914. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 1. szám
kormánynak azt, hogy az Ausztriával val gazdasági politikai viszonyunk rendezésére vonatkozó tárgyalások legkésőbb 1915-ben megindítandók és pedig azért, mert önként értetően legelsősorban Ausztriával való viszonyunkat kell rendezni, hogy ezen rendezés mikéntje alapján fogjunk a külföldi államokkal való gazdasági politikai viszonyunk rendezésére vonatkozó megállapodások tárgyalásához. Hogy pedig 1915-ben ezek a tárgyalások megindíthatók legyenek, elsősorban itthon kell a gazdasági politikánk irányelvei felől tisztában lennünk. Új illetékes kormánytényezők máris behatóan foglalkoznak ennek a kérdésnek előkészítésével és a földmívelésügyi miniszter ennek a munkálatnak az előkészítése végett egy külön szervezetet is létesített, az úgynevezett külforgalmi tanácsot, amelybe a szolgálati alkalmazásuknál fogva arra hivatott szakreferenseken kívül az ország összes fontosabb mezőgazdasági szervezetei megfelelő delegátusokkal vannak képviselve. Ennek a szervezetnek elsősorban hivatása tanulmányozni és tanulmánya alapján a miniszternek javaslatot tenni a küszöbön levő gazdaságpolitikai Campagne során megoldásra váró fontos kérdésekről. Amint már említettem, jövő gazdasági politikánknak alapját képezi az Ausztriával való gazdasági viszonyunk miként való megoldása. Tehát ennek a szakszervezetnek, valamint a kormánynak is elsősorban foglalkozni kell ama kérdés tanulmányozásával és a vonatkozó javaslatok kidolgozásával, hogy a jövő ciklusra miként rendezzük Ausztriával való gazdasági viszonyunkat. Ennek a rendezésnek egyik kiválóan fontos feladata lesz a külkereskedelmi politikánk alapját képező új autonóm vámtarifa kidolgozása, esetleg a ma érvényben lévő vámtarifának a változott viszonyok és szerzett tapasztalathoz képest való revíziója. Annak a kérdésnek mérlegelésébe bocsájtkozni, hogy a revízió a ma fennálló vámvédelem enyhítése vagy fokozása irányában fog-e eldőlni, ma időelőtti dolog volna annál inkább, mert gazdasági politikai pozíciónknál és földrajzi helyzetünknél fogva is e tekintetben nem rendelkezhetünk teljes önállósággal, mert tovább is alkalmazkodnunk kell Európa többi országaihoz, elsősorban pedig a ránk nézve gazdasági viszonyunknál fogva elsősorban irányadó német birodalom gazdasági politikájához. Ha a kormány kebelében létrejöttek a megállapodások a fent jelzett fontos kérdésekre nézve, aminek még a jövő év elejéig kell megtörténni tekintettel a törvény fem hivatkozott rendelkezésére— akkor meg fognak indulni Ausztriával az úgynevezett kiegyezési tárgyalások abból a célból, hogy a jövő ciklusra a monarchia másik államával való viszonyunk mikénti szabályozása lehetőleg már az 1916-ik évkezdetéig a kormányok között végérvényes megállapodás útján fixíroztassék. Csak ha e kérdés tisztázva lesz, láthatjuk tisztán azt, hogy miként és milyen irányban kellene a távolabbi külföldi államokkal való gazdasági politikai viszonyunk rendezésének munkájához fogni. Önként értetően ennek a rendezésnek lényegesen eltérő módon kell létrejöni akkor, ha Ausztriával az eddig fennállott korlátlan, szabad forgalom alapján fogjuk a következő ciklusra vonatkozó kiegyezésünket létrehozni és viszont lényegesen más alakulást nyer a külföldi államokkal való viszonyunk rendezése akkor, ha ez a korlátlan szabad forgalom Magyarország és Ausztria között többé nem tartatnék fenn. Bármint jöjjön is létre a két állam között való gazdasági-politikai rendezkedés, mindenesetre 1916-ban meg fognak indulni a távolabbi külföldi államokká való és 1917 végén lejáró kereskedelmi szerződések megújítására vonatkozó tárgyalások, önként értetően ezeknek mikénti irányításáról ma nyilatkozni még inkább lehetetlen volna, mint az Ausztriával kötendő Szerződésről, mert hiszen, miként említettem, a távolabb külfölddel való keresket.. .és, amilyy állapodásott létre Ausztrián ,a politikai viszonyunk rendezésére válozólag. Ami Ausztriával való viszonyunk rendezését illeti, nem kívánom titkolni azt az egyéni meggyőződésemet, hogy amennyiben sikerül a doutres méltányos elve alapján oly megegyezést létesíteni, amely mindkét fél gazdasági érdekeit helyesen szolgálja nemcsak politikai, hanem egyetemlegesen az összes gazdasági érdekeink szempontjából is, úgy én mind a két félre legelőnyösebbnek tartom a mai szabad forgalom további biztosítását, mert a szabad forgalmat nyújtó gazdasági területeknek elaprózása általános gazdasági erőcsökkenést jelentene. Ebből a szempontból egyenesen kívánatosnak tartom azt, hogy a forgalom béklyói minél lazábbak legyenek, ha lehet, egy lényegesen nagyobb területen is, mint a monarchia két államának mai területe. Értem ezalatt azt, hogy nagyon előnyösnek tartanám, ha lehetséges volna egy középeurópai vámuniót létesíteni, melynek tagjai egymás forgalmával szemben kedvezőbb eljárást biztosítanának, mint a vámunión kívül álló országok forgalmával szemben. Hogy milyen nagy szükség volna egy ilyen hatalmas gazdasági egyesülésre, azt legjobban tapasztaljuk akkor, amikor az egyes európai államoknak az egy világrészre kiterjedő Amerikai Egyesült Államokkal szemben való állásfoglalásáról van szó. Ezzel a hatalmas amerikai, gazdasági területtel szemben a gazdasági erő kívánatos egyensúlya csak akkor volna elérhető, ha az európai államok nem mint eddig, elkülönítetten, hanem egy ilyen hasonló szervezetbe egyesülten tudnának vele szemben állani. A vámuniót önként értetően, magam sem a teljesen szabad forgalom alapján képzelném, hanem azon az alapon, hogy a vámuniót képező államok egymással szemben autonómiájukat fentartva, egymás kölcsönös forgó vámunió keretein kívül márid szemben jelentékenyen kedásban részesítenék. Azt hiszem, kereskedelmi szerződési ciklus az erre vonatkozó nemzetköz sok kereteiben célszerűen egy naprólnapra aktuálisat mindinkább nemzetközibb feledést: ez a különböző nyílt ítéli prémiumok kérdése. ,4 t természetes gazdasági fejlődés mestersége- ■ sen előidézett farsokat eredményeznek. Kivárgy az ebből származó gazdasági visszásságok — úgy, mint a cukorprémium kérdésének ndezése alkalmával sikerült kiküszöböltessenek, illetve egyközi rendezés útján általánosanálos helyes irányba terelte Ha sikerülni fog a monarchia másik államával való gazdasági viszonyunk rendezése érdekében a méltányos megegyezést létrehozni, amit én remélek, akkor a külföldi államokkal együttesen kötendő kereskedelmi szerződéseink tekintetében továbbra is a múltban követelt azt a helyes politikánkat kell szem előtt tartani és követni, amely a monarchia két államának eltérő gazdasági és kereskedelempolitikai érdekeinek egyaránt méltányos kielégítését tartja szem előtt. Értem ez alatt azt, hogy mezőgazdasági termelésünk feleslegének aelé irányuló kivitele érdekében engedményekért, tehát elsősora ország érdekeit szolgáló kora nyugati államok iparcikkekbehozatalának, tehát az ipari terv túlnyomóan érdekelt osztrák árolajára adunk ellenszolgáltatásot a keleti irányban való beszerződések terén, ahol a gazdi, megfordított arányban érveipari cikkek kivitele érdekében kieszközlendő engedményekért, tehát elsősorban túlnyomóan az osztrák ipar érdekében mezőgazdasági téren adandó ellenszolgáltatásokkal, tehát túlnyomóan Magyarország érdekeinek rovására adandó engedményekkel fogunk fizetni. Ebben találjuk meg az Ausztriával közösen követendő kereskedelmi politikánk helyes célját, a mindkét fél érdekeit egyaránt szolgáló gazdasági egyensúly biztosítását. Gazdasági politikai viszonyaink ilyen irányú rendezésénél azonban önként értetően jövőre sem lesz szabad szem elől tévesztenünk és túllépnünk azokat a korlátokat, melyeket e tekintetben ránk nézve a múltban is irányítónak tartott leghatalmasabb kiviteli területünk, tudniillik a német birodalom gazdasági politikája ránk kényszerít. Tehát mezőgazdasági védvámjainkat a keleti államokkal kötendő szerződésekben sem lesz szabad lejebb szállanunk azoknál a hasonló vámtételeknél, amelyeket mezőgazdasági kivitelünk javára a mi kiviteli piacunkon, elsősorban Németországban sikerülene kieszközölni. Csak ily módon tudjuk a gazdasági érdekeink szempontjából múlhatatlanul szükséges gazdasági egyensúlyt továbbra is biztosíthatni. Ez az elv lesz tehát irányadó főleg az új balkán-területekkel való gazdasági politikai viszonyaink további rendezésére vonatkozó szerződési tárgyalásaink alkalmával is. Középeurópai gazdasági tanácskozások. (2) A középeurópai gazdasági egyesületeknek hétfőn kezdődő konferenciája a szokottnál nagyobb érdeklődést volt képes kelteni. Ami a résztvevő személyiségeket illeti, kétségkívül sokat jelent, hogy a német, osztrák és belga középeurópai egyesületek képviseletében nagy számmal fognak a budapesti értekezleten résztvenni az említett három állam törvényhozásának tagjai, politikusok és államférfiak, akik szoros összeköttetésben állanak a saját hazájuk gazdasági közvéleményével és törekvéseivel. Míg az előadók tervszerű tárgyilagossággal , fognak foglalkozni a napirendre tűzött kérdéseknek lehetőleg, egyöntetű szabályozás alapján a legcélszerűbb módon való rendezésével, ugyanakkor alkalom nyílik arra, hogy négy középeurópai állam számos politikai és gazdasági kitűnősége a legaktuálisabb gazdasági kérdésekről, amelyek az összes középeurópai országokat érdeklik, kifejthesse a maga nézeteit a legközelebbi, jövő gazdasági feladatairól és hozzájárulhasson a nézetek és felfogások felismeréséhez, a törekvések összseelveztetéséhez. A mai kereskedelempolitikai éra a vége felé jár és a balkáni átalakulással a kereskedelmi politikának is új perspektívái nyílnak meg. Természetesen nem várhatjuk azt, hogy ez a középeurópai gazdasági revízió ebben az irányban részletes információkkal szolgálhasson. De jelentős eseménynek kell tartanunk, hogy a jelenlegi gazdaságiidőszakban négy középeurópai állam befolyásos delegátusai fővárosunkban összejönnek abból a célból, hogy a magyar egyesület elnökének, Wekerle Sándornak vezetése alatt olyan kérdésekről tanácskozzanak, amelyek a középeurópai államok gazdasági összeköttetésének erősítésére és megszilárdítására alkalmasak. Szorosan a jelenlegi nemzetközi értekezlet napirendje is azonban az összes gazdasági osztályok, de elsősorban a kereskedő körök érdeklődését alkalmas magára irányítani. A tárgysorozat ugyanis, amelylyel a hétfőn kezdődő nemzetközi konferencia lesz hivatva foglalkozni, négy főkérdés körül csoportosul. Az első a mai kereskedelmi szerződések szövegét, tehát nem a tarifális részt, választja tárgyául és ezen a szövegi részen úgy alaki tekintetben, mint az egyes intézkedések érdemleges tartalma, tehát az anyagi jog tekintetében lényeges változásokat kíván eszközölni. Alaki tekintetben jelentősnek tartjuk a kereskedelmi szerződések különféle rendelkezéseinek rendszeres összefoglalását és valamennyi szerződésben azonos