Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)
117. Könyv. Turkuli A' külsö Magyarokról
tÜRKüLI. 2 né ven; de azt mondá nékem: Uram, ne kisérts, mert Magyar vagy. (holott Magyar Országnak hírét Te lehet halilni) 111 magamat néki kijelentettem; esötét veven a’ Kovártejómra; a’ hol is tartottam a’ melettem levő vitézekkel * szolgaimnak, és Író-Deákomnak meg parantsoltam büntetés alatt, hogy ötét meg ne szomorittsák ; a’ mint maga megtudja mondani, mi nemű betsületet tettem neki; és mind addig tartottam, míg tavasszal, midőn a’ tengerre kellett mennem hadakozni, elbotsátottam , és elkisértem , maga mellett lévő négy rab társaival együtt öt száz mérföldnyire; * és adtam nékik útra Való elegendő költséget, aranyat, és ez úszót; tsak a’ Tisztelendő Urat keresse fel; és az én hozzá való jóságomért ezen levelet adja meg a* Tisztelendő Urnak, hogy az Úr ismerje-meg bennem a’ hála-adást: mert valamint fogadtam, úgy az Úrhoz való szivességemet utolsó pihenésemig fentartom és, ha Istent éket , ’s alkalmatosságom lészen, mig élek minden esztendöben , életem , állapotom, és minden történhető dolgok iránt is (tudósíttom) Ez nekem erősen megeskütt , * Ezt föléndöm, ha Grosá Vei Ilié ínagyalázom is. Talán a sém hibás.