Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)

219. Könyv. Kortesz Levelei Mekszikumról

• K­O­R­T­E?I­Z. 547 egész Spanyol Országban akár nagysá­gokra, akár szépségekre nézve. Ha­­sonlók a’ kertek , halas tok, ’s a’ t. Más nap Temixtitán Várt fa felé indulunk. Ez Mekszikum fö Városa. Élembe jövének Motezuma leg­főbb emberi közül ezeren. Kik midőn egy­­gyenként köszöntenének , e­öször a’ tőldet kezekkel értetek; azután azt meg­ tsókolák. Kővel terített utakon járánk, ’s olly hidakon, mellyeket, ha akarok , az ellenség előtt hamar el­bonthatok. Élembe jőve Motezu­ma osztán maga­ is. Le irattik a’ pom­pája , az a’ tengeri rákoknak arany képeikből álló függő, mellyet Kortesz­­nek nyakába kerittetett: a’ pompás pa­lota, mellybe vezettett, a’ sok aján­dék, ’s a’ többi közt öt ezer ruha, melly néki nyujtatott, a’ beszéd mel­­lyet Motezuma Korteszszel tartott. A’ többi közt (557*1*) Tudjuk, úgymond Motezuma. Elejinknek hagyott irásaik­­ból, hogy mi nem ezen Tartomány­ban születtünk eleinkre nézve, hanem más Országból szakadtunk ide. Nagy Úri ember volt, a’ ki minket ide ve­­zetett, ’s azután hazájába vis­sza köl­tözött ; de bennünket ismét megláto­gatott: ki, látván, hogy itt el­népe­­lidtünk, ’s vele vis­sza nem akarunk menni, tőlünk el­pártolt. A’ ti Feje- Mm 3 del* Ten»ixtí* tán Mek­­ftikum fa V4wiil. Mctezu. ma Kor* teíz.zel.

Next