Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)
219. Könyv. Kortesz Levelei Mekszikumról
• KORTE?IZ. 547 egész Spanyol Országban akár nagyságokra, akár szépségekre nézve. Hasonlók a’ kertek , halas tok, ’s a’ t. Más nap Temixtitán Várt fa felé indulunk. Ez Mekszikum fö Városa. Élembe jövének Motezuma legfőbb emberi közül ezeren. Kik midőn egygyenként köszöntenének , eöször a’ tőldet kezekkel értetek; azután azt meg tsókolák. Kővel terített utakon járánk, ’s olly hidakon, mellyeket, ha akarok , az ellenség előtt hamar elbonthatok. Élembe jőve Motezuma osztán maga is. Le irattik a’ pompája , az a’ tengeri rákoknak arany képeikből álló függő, mellyet Kortesznek nyakába kerittetett: a’ pompás palota, mellybe vezettett, a’ sok ajándék, ’s a’ többi közt öt ezer ruha, melly néki nyujtatott, a’ beszéd mellyet Motezuma Korteszszel tartott. A’ többi közt (557*1*) Tudjuk, úgymond Motezuma. Elejinknek hagyott irásaikból, hogy mi nem ezen Tartományban születtünk eleinkre nézve, hanem más Országból szakadtunk ide. Nagy Úri ember volt, a’ ki minket ide vezetett, ’s azután hazájába vissza költözött ; de bennünket ismét meglátogatott: ki, látván, hogy itt elnépelidtünk, ’s vele vissza nem akarunk menni, tőlünk elpártolt. A’ ti Feje- Mm 3 del* Ten»ixtí* tán Mekftikum fa V4wiil. Mctezu. ma Kor* teíz.zel.