Magyar Könyvszemle, 1877 (2. évfolyam, 1-6. szám)
Deák Farkas: Báthory Istvánról szóló hősköltemény 73–77
74 Báthory Istvánról szóló hősköltemény. Olthatatlan lángja Mint párducznak prédája. Mert kedves (?) leánya Szivemet Julia Tűzben égni kívánja .... Alá s fel jártomban — Angyal ábrázatban — Mint sólyom szabadságban — — Énekelvén magadban (így) — — A könyv hátulsó tábláján pedig Bethlen Istvánnak (Gábor fejedelem öcscsének) az erdélyi gubernátornak levélre való teljes czíme olvasható. Továbbá egy másik, vagyis tulajdonkép negyedik tulajdonos, így jegyezte fel a maga és előzője nevét : Sumi ex libris Stephani Pellionis K. dono dabat Martinus Vajai discipulo suo charissimo. S. P. K. Valet denar. 24. XVII. századi írással van egy más név is : Michael Hau, nótárius eibiniensia. Végre a jelen századból: Joannis Binder név áll, miből úgy látszik, hogy a jó korban fenmaradt könyv utóbbi birtokosai szász urak voltak. A mű írója annyit mond magáról, hogy a strazburgi akadémián tanúit s feledhetlen kedves tanára a nagyhírű Sturmius János volt, ki az írásra bátorította, megdicsérvén „Vita scholastica" czímű ifjúkori munkáját. Később azonban sok évig hallgatott múzsája, de 1579-ben az austriai udvartól, ahol (sex annos domesticus fui) hat évig szolgált, hazájába Poroszországba hivatván, újabban irogatni kezdett.1) Ami tulajdonképen a költeményt magát illeti, úgy látszik, hogy egy nagyobb tervezetű munkának — mely talán Báthori István egész életét magába foglalta volna, csakis kezdete és mint iró élőbeszédében mondja, csak sokak (a danzigi tanács s mások) bíztatására adta ki e töredéket, ígérvén, hogy tovább is folytatni fogja. E kissé dagályos élőbeszédben iró határozottan kimondja, hogy : „Ő inkább a történetíró névre vágyik, mint sem a költő névre." És műve csakugyan nem is egyéb, mint az eseményeknek időrend ") Jöeher Allgemeines Gelehrten Lexieon MDCCL II. részében ennyit mond: Hermann Dániel der ältere aus Preussen köniehlich polnischer seeretarius sehrieb de Bello Stephani régis Poloniae contra Magnum Dueem Moseoviae, — (de rana et laeerta sueeino prussiaeo insitis diseursum) poemata und starb den 29-ten dec. 1601 im 72. Jahr."