Magyar Könyvszemle, 1944 (68. évfolyam, 1-4. szám)
2. KISEBB KÖZLEMÉNYEK - SZABÓ DÉNES: A Jókai-kódex papirosának vízjegyei 175
KISEBB KÖZLEMÉNYEK 175 folyamán), hát jövő nyáron megrendezhető volna. Az előkészítő munkálatok, a kiállítandó anyag kiválasztása és Budapestre szállítása amúgy is hosszabb időt venne igénybe. Ezzel a könyvkiállítással közelebb lehetne hozni az orosz könyvet a magyar közönséghez. De bizonyára hasznára válna szakembereinknek is: kiadóknak, nyomdászoknak, díszítőművészeknek, könyvkötőknek, könyvtárosoknak és tudósoknak. Mindeniknek akadna tanulnivalója: egy-egy kiadói terv, tipográfiai fogás, díszítő megoldás, kötésminta, egy sereg új ismeret az orosz könyv külső és belső alkatáról, az orosz irodalom és tudomány témáiról. Azt hiszem még a cyrillbetű ellenére is számos ízlésbeli, a mienkével rokon vonást fedezhetnénk fel az orosz könyv díszítőelemeiben, s néhány igen reális, de felettébb megszívlelendő és követésre méltó példa is akadna kiadóink és nyomdáink számára. Csak egyet említek itt meg. A szovjet könyvek impresszumában a következő adatokat kell feltüntetni: mikor készült a kézirat, mikor, hol, mennyi idő alatt, hány példányban nyomták a művet. Nálunk tömegesen jelennek meg olyan kiadványok, amelyekről, hol az évszám (ez különösen gyenge pontja a kiadóknak!), hol a megjelenés helye, stb. hiányzik. Szakmán kívül állók alig sejtik, hogy a könyvtárosnak, bibliográfusnak mennyi gondja-baja van az ilyen munkákkal. Nem is szólva arról, hogy az eféle jelentéktelennek látszó adatok hiánya az olvasóközönséget is megtéveszti és félrevezeti, a tudományos kutatást pedig megnehezíti, vagy éppen megoldhatatlan feladatok elé állítja. Íme egy apró példa felvetése minő probléma-szövevénybe vezetett. Pedig, amint említettük, valószínű, hogy nemcsak eféle speciálisan könyvszakmába vágó tanulsággal járna egy gondosan előkészített szovjet-orosz könyvkiállítás. A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok ápolására életre hívott tudományos társaság a magyar közönségnek és tudományos világnak talán mind könyvtárainknak szovjet kiadványokkal való ellátása terén, mind pedig egy orosz könyvkiállítás megszerzésével segítségére jöhetne, hogy az eddig inkább csak némi jelekből sejtett szovjet magasműveltséget végre a maga valóságában megismerhesse. Le kellett írnom e rövid emlékezést s ezt a néhány gondolatot, amelyet TRÓCSÁNYI ZOLTÁN cikke ébresztett bennem. Abban a reményben tettem, hogy nem marad pusztába kiáltott szó. VARJAS BÉLA: A Jókai-kódex papirosának vízjegyei. A Jókai-kódex leveleiben, mint tudjuk, kétféle vízjegy található. A könyv első 56 levelének vízjegye háromszirmú virág, az 58. levéltől kezdődőleg pedig meglehetősen szabályos rajzú hármas halom (Codices Hungarici I. Bp. 1942. XIV. 1.). Az első vízjegyet azonosították BRIQUET 6306. ábrájával (Les filigranes IL), előfordulási ideje 1438—1454, a másodiknak azonban nem találtuk pontosan fedő mását. LICHACEV munkáját forgatva (Paleograficeskoe znacenie bumaznych vodjanych znakov. S.-Peterburg, 1899. L. 33 stb.), szemembe ötlött, hogy egy 1460-ból származó oroszországi görög kéziratban megvan a Jókai-kódex első vízjegyének teljesen