Magyar Könyvszemle, 1944 (68. évfolyam, 1-4. szám)

2. KISEBB KÖZLEMÉNYEK - SZABÓ DÉNES: A Jókai-kódex papirosának vízjegyei 175

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 175 folyamán), hát jövő nyáron megrendezhető volna. Az előkészítő munká­latok, a kiállítandó anyag kiválasztása és Budapestre szállítása amúgy is hosszabb időt venne igénybe. Ezzel a könyvkiállítással közelebb lehetne hozni az orosz könyvet a magyar közönséghez. De bizonyára hasznára válna szakembereinknek is: kiadóknak, nyomdászoknak, díszítőművészeknek, könyvkötőknek, könyv­tárosoknak és tudósoknak. Mindeniknek akadna tanulnivalója: egy-egy kiadói terv, tipográfiai fogás, díszítő megoldás, kötésminta, egy sereg új ismeret az orosz könyv külső és belső alkatáról, az orosz irodalom és tu­domány témáiról. Azt hiszem még a cyrillbetű ellenére is számos ízlés­beli, a mienkével rokon vonást fedezhetnénk fel az orosz könyv díszítő­elemeiben, s néhány igen reális, de felettébb megszívlelendő és követésre méltó példa is akadna kiadóink és nyomdáink számára. Csak egyet emlí­tek itt meg. A szovjet­ könyvek impresszumában a következő adatokat kell feltüntetni: mikor készült a kézirat, mikor, hol, mennyi idő alatt, hány példányban nyomták a művet. Nálunk tömegesen jelennek meg olyan kiadványok, amelyekről, hol az évszám (ez különösen gyenge pontja a kiadóknak!), hol a megjelenés helye, stb. hiányzik. Szakmán kívül állók alig sejtik, hogy a könyvtárosnak, bibliográfusnak mennyi gondja-baja van az ilyen munkákkal. Nem is szólva arról, hogy az eféle jelentéktelennek látszó adatok hiánya az olvasóközönséget is megtéveszti és félrevezeti, a tudományos kutatást pedig megnehezíti, vagy éppen meg­oldhatatlan feladatok elé állítja. Íme egy apró példa felvetése minő probléma-szövevénybe vezetett. Pedig, amint említettük, valószínű, hogy nemcsak eféle speciálisan könyv­szakmába vágó tanulsággal járna egy gondosan előkészített szovjet-orosz könyvkiállítás. A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok ápolására életre hívott tudo­mányos társaság a magyar közönségnek és tudományos világnak talán mind könyvtárainknak szovjet­ kiadványokkal való ellátása terén, mind pedig egy orosz könyvkiállítás megszerzésével segítségére jöhetne, hogy az eddig inkább csak némi jelekből sejtett szovjet magasműveltséget végre a maga valóságában megismerhesse. Le kellett írnom e rövid emlékezést s ezt a néhány gondolatot, ame­lyet TRÓCSÁNYI ZOLTÁN cikke ébresztett bennem. Abban a reményben tettem, hogy nem marad pusztába kiáltott szó. VARJAS BÉLA: A Jókai-kódex papirosának vízjegyei. A Jókai-kódex leveleiben, mint tudjuk, kétféle vízjegy található. A könyv első 56 levelének víz­jegye háromszirmú virág, az 58. levéltől kezdődőleg pedig meg­lehetősen szabályos rajzú hármas halom (Codices Hungarici I. Bp. 1942. XIV. 1.). Az első vízjegyet azonosították BRIQUET 6306. ábrájával (Les filigranes IL), előfordulási ideje 1438—1454, a másodiknak azon­ban nem találtuk pontosan fedő mását. LICHACEV munkáját forgatva (Paleograficeskoe znacenie bumaznych vodjanych znakov. S.-Peterburg, 1899. L. 33 stb.), szemembe ötlött, hogy egy 1460-ból származó orosz­országi görög kéziratban megvan a Jókai-kódex első vízjegyének teljesen

Next