Magyar Könyvszemle, 1991 (107. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Batári Gyula: A clevelandi „Szabadság” és alapítója, Kohányi Tihamér 291

Közlemények 291 A clevelandi „Szabadság" és alapítója, Kohányi Tihamér. Az amerikai magyar kivándorlók sajtó­jának kialakulása című cikkünkben részletesen foglalkoztunk a Magyar Amerika (1879) című és az Ameri­kai Nemzetőr (1881-1899) című amerikai magyar hírlapokkal.­ Ezen kiadványok lényegében az amerikai magyar sajtó alapjait, prototípusait teremtették meg. Elsősorban az Amerikai Nemzetőr alakította ki azt a formát és tartalmat, amely az ottani magyar sajtó számára a megmaradás modelljévé vált azzal, hogy elsősorban a magyar egyletek szócsöve lett, egyben felismerte a reklámok, hirdetések közlésének anya­gi jelentőségét, és főleg a szétszórtan kivándorlók szélesebb rétegeihez igyekezett szólni. Lényegében ezen szempontok figyelembevételével volt képes a most tárgyalt 1891-ben alapított clevelandi Szabadság egészen napjainkig fennmaradni. A szerkesztő Kohányi Tihamér 1868-ban született Magyarországon, jogi tanulmányai elvégzése után újságíróskodott, majd megvette az Újpest és Vidéke című lapot, később eladta, utóbb a Nyírvidék­et szer­kesztette. Ez után családi és anyagi bonyodalmak miatt kivándorolt Amerikába.­ Az Újvilágban kezdet­ben fizikai munkát végzett, ezt követően könyvkereskedéssel foglalkozott. Részt vett magyar egyletek, társaságok, mozgalmak szervezésében. Ekkoriban a clevelandi magyarok egy lap létrehozása céljából részvénytársaságot alapítottak; újságírói gyakorlatára való tekintettel Kohányi lett a szerkesztő. Azon­ban a részvényesek csak nehézkesen fizették be az összegeket, később a lap a szerkesztő tulajdonába került. Sok nehézség és küzdelem után erősödött meg a lap más kiadványok magába olvasztásával (Ma­gyar Híradó, Magyar Napilap). A Szabadság olyan tekintélyt szerzett magának, hogy alapításának husza­dik évfordulója alkalmából a szerkesztő tiszteletére rendezett ünnepélyen maga H. W. Taft, az Egyesült Államok akkori elnöke is megjelent. Kohányi viszonylag fiatalon, 1913-ban halt meg.­ A szerkesztő a lapot az óhazai Függetlenségi és 48-as párt szellemében kívánta szerkeszteni. Egyéb­ként az alig egyéves Szabadságot a párt nyilatkozatban is támogatta. Az országgyűlési Függetlenségi és 48-as párt az Amerikában megjelenő Szabadság című lapot mindaddig, amíg a függetlenségi és 48-as párt elveivel megegyezőleg szerkesztik, a párt erkölcsi támogatásban teljes készséggel részesíti. Mivel a lap 1891. november 12-én megjelent első számából nem áll rendelkezésre Magyarországon példány, ezért nem ismerjük részletesebben a közvetlen célkitűzéseket és programot, de tudjuk, hogy a szerkesztő legfőbb célja az volt, hogy a Szabadság az egész amerikai magyarság kiadványa legyen. Más­részt a magyar egyletek szervezésére is vállalkozott, sőt a továbbiakban ezeket egységes szervezetté akar­ta kialakítani. Noha nem áll rendelkezésünkre a lap első, programadó száma, 1892. március 10-én rövidített formá­ban megismételte a szerkesztő a célkitűzéseket, és ennek idézése nem látszik érdektelennek. Lapunk jövő számával betöltjük négy havi pályafutásunkat. Működésünk, tetteink, céljaink és elveink nyitott könyvet képeznek, a­melyet mindenki megtekinthet. S a­mint a múltban is őrizked­tünk piaci lármát csapva a közönséget magunkhoz csábítani, a jövőben is tartózkodni fogunk a reklám mezejére lépni.. . Természetesen ez a kijelentés nem jelentette azt, hogy ne közöltek volna lapjukban hirdetést vagy reklámot, hanem ez elsősorban az „önreklámra" vonatkoztatható. Ezután következett a kiadvány irány­zatának tulajdonképpeni kifejtése: Irányunk az lesz, mi volt, független, még pedig a szó legnemesebb értelmében. Az érdemnek elismerést — a gyalázatnak szégyenpadot. A hatalmat csak akkor ismerjük el jogosnak, ha jogot gyakorol. De a hatalom előtt azért mert erős, mert uralkodik — nem hajtunk fejet soha, ígéretekkel, világot felforgató tervekkel nem fogjuk lapunk hasábjait megtölteni, már csak azért sem, mert egy jóízű újdonságot többre becsülünk a be nem váltható ígéreteknél. Érdekessé, változatossá fogjuk tenni lapunkat, különös gondot fordítva Magyarországra. Ezután következik az elhagyott haza akkori politikai körülményeihez való viszonyulásuknak a kifej­tése. 1 BATÁRI Gyula: Az amerikai magyar kivándorlók sajtójának kialakulása. ~ MKsz 1987. 3.206-216. 2 WARM Miklós: Kohányi Tihamér élete. Cleveland 0., 1913. 45-48. .2 KENDE Géza: Magyarok Amerikában. II. Cleveland C., 1917. 189-194.

Next