Magyar Könyvszemle, 1993 (109. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Berecz Ágnes: A kései janzenizmus és hatása Magyarországon 279

Berecz Ágnes 28- fát azok tulajdonítják kollégiumi praeceptorainak, „a­kik az apróbb érdemet is érdemnek szeretik tartani".21 Ugyanakkor Háló Kovács József élete végéig büszkén emlegette társaságban, hogy Csokonai poézis-oktatója volt, elismerve a költő zseniális tehetségét, intellektuális érdeklődését.22 Nem tűnik tehát túlságosan valószínűnek, bár nem is zárható ki, hogy Raci­ne és a janzenizmus irányzatának kérdése felmerült Csokonai és praeceptora között. Felmerülhetett később, Csokonai önképzőköri tanulmányai során; szó­ba kerülhetett teológiai oldalról; eljuthatott hozzá a kész fordítás, ha nincs is rá közvetlen adat. Esetünkben a forrás kérdésénél lényegesebb, hogy a vallás­bölcselet témája a kor levegőjében volt; egyfajta általános rizikó-teológiai böl­cselkedés terjedt el Magyarországon a 18. század végén.23 Igen lényeges, hogy ez az áramlat nagy hangsúlyt helyezett az új természettudományos felfedezések és koncepciók (különösen a kozmológiai elképzelések) terjesztésére, összekap­csolva egy többé-kevésbé apologikus teológiával. A célkitűzés — a világban tapasztalható bámulatos rendből és a rejtett összefüggésekből a teremtő Isten gondolatáig eljutni — önmagában nem minősíthető, hiszen világos, hogy az egyes szerzők műveltsége és helyes arányérzéke dönti el a művek értékét. Eb­ben az időben már nem volt újdonság az a tétel, hogy a transzcendens létezé­sére, illetve hiányára nincs bizonyíték, és a legkiemelkedőbb fizikus-filozófusok óvakodtak minden elhamarkodott következtetéstől. Rokonszenves jellemzője volt ennek az irányzatnak egy bizonyos egyetemességre, kiegyenlítettségre va­ló törekvés; noha a disszonanciákat nem leplezte, inkább az egyetemlegesen vallott tételekre helyezte a hangsúlyt. Lehetetlen nem észrevennünk, hogy ez a szemlélet mélyen rokon a kései janzenizmus eszmevilágával: tudományos be­csületesség és igényesség, valamint a hit bensővé tett megélésének követelmé­nye találkozik benne. S mint azt alapvető monográfiáink feltárták, Csokonai és a debreceni diákok tájékozottak voltak ebben az irodalomban. Hogy megragadhatóbbá tegyük ezt az általános szellemi kölcsönhatást, vé­gezetül hasonlítsuk össze a Halotti Versek és Racine költeményének rokon gon­dolatait. Erre különösen a búcsúztató első, bölcselkedő része és Racine poé­májának első két éneke alkalmas. 1. Az emberi természet kétarcúsága. A pascali eszme erősen kifejezésre jut mindkét költeményben: Racine-nál ellentétes elvont fogalmak: semmiség és nagyság, fenség és alacsonyság jellemzik az embert. Csokonai kifejező képet használ: az ember angyal és állat, sár és isteni lány. 21 CSOKONAI VITÉZ Mihály: Minden Munkái Pest, Hartleben, 1844. In.: Aestheticai Töredékek, 823. h. 22 Erről fogadott lánya, SIMAI MEZŐ Krisztina számol be [idézi KESZI HAJDÚ Lajos: A két Kovács Józsefe, cikkében, Figyelő, 1877.196.]. Háló Kovács József halála után a felette elmondott gyászbeszédek is egytől egyig kiemelik a tényt. (Rövid halotti beszéd, mellyet... Kováts Jósef úr... koporsóba lett tétetése alkalmatosságával­. Körösen 1830. Észt. Od­ob. Ildik napján tartott... [Kolligátum]. Pest, Trattner, é. n.­ 23 A témáról bővebben 1. VÖRÖS Imre: Természetszemlélet a felvilágosodás kori magyar irodalom­ban. Bp. 1991.

Next