Magyar Könyvszemle, 2009 (125. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Kerepeszki Róbert: Az egyetemi bajtársi egyesületek sajtója a Horthy-korszakban
464 Kerepeszki Róbert Ahogy a Horthy-korszak első évtizedében eltávolodott egymástól ez a két szervezet, úgy vált tulajdonképpen ketté az ifjúsági sajtó is. A MEFHOSZ 1927-ben Antal István szerkesztésével önálló kőnyomatos lapot indított Magyar Egyetemi Híradó címmel, míg a Turul saját sajtóorgánuma, a Bajtárs, A magyar egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek Turul Szövetségének röpirata alcímmel 1930 januárjában indult útjára."“ Ezzel vette kezdetét az új típusú egyetemi szervezetek, a bajtársi egyesületek sajtójának virágkora. A Viczián János által összeállított egyetemi diáklap-bibliográfia szerint a két világháború közötti időszakban a trianoni Magyarország területén 252 ifjúsági sajtótermék létezett hosszabb-rövidebb ideig, melyek közül 53 volt olyan, amely valamelyik nagy bajtársi szövetség égisze alatt jelent meg (a Turulhoz 31, a katolikus Emericanához 19, a műegyetemi Hungáriához 3 lap köthető egyértelműen), és a döntő többségük az 1930-as években működött.223 Azonban jelentős részük csak néhány számot élt meg, és - a központi orgánumot, a Bajtársi nem számítva - a többi is elég rendszertelenül, vagy hoszszabb-rövidebb szünet után új névvel és formával jelent meg (például Pécsett a Nemzetvédő, amely korábban Bercsényi Futár címmel működött), ami az ifjúsági lapok gyakori anyagi nehézségeivel magyarázható. Sajátossága a bajtársi sajtónak az, hogy a budapesti központ mellett a vidéki kerületek, sőt a tagegyesületek is indíthattak saját lapot (például az Ébredés Hódmezővásárhelyen, a Gyula Regős Gyulán, a Nemzeti Ébredés Miskolcon, az Új Ezerév Győrött stb.), sőt olykor egy időben többet (például Debrecenben az 1930-as évek közepén az Új Vetés, a Tiszavirág vagy a Harc! Előre!), amelyek hangot adhattak az országos központtal ellentétes közéleti, diákpolitikai vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatos véleményüknek is. E sajtótermékek közül kétségtelenül a legnagyobb jelentőséggel a Bajtárs bírt, melynek első főszerkesztője Eszterhás (Kreisz) István volt, akit tulajdonképpen a Turul „hivatalos” írójának, krónikásának tekinthetünk elsősorban az 1928-ban, a zsidó hallgatók egyetemi felvételét korlátozó numerus clausus enyhítésének és az emiatt kialakuló nagy antiszemita diáktüntetések évében megjelenő A gébic: Regény a numerusz klauzusz mellől című könyve miatt. Kubinyi László, a Turul egyik akkori vezetője szerint ez „az első magyar regény, melynek hőse a mai kor bajtársa”, és előszavában a következőképpen fogalmazott a könyv kapcsán: „Szeretném ezt a regényt letenni a kultuszminiszter úr asztalára. Talán megérezné, hogy mit jelent az ifjúságnak a numerus clausus és talán regénytomájában könnyebben megértené, hogy mit érez az ifjúság ezen törvény enyhítésénél, mikor ez volt az egyetlen, amivel az amúgy is szűkre szabott életlehetőségek keretein belül boldogulási köröket, a segélyegyletek, a vallási alapú szervezetek egy részét (például a református Bethlen Gábor Köröket) összefogta, és 1931-ben már 96 tagszervezetet tömörített. A Turul és a MEFHOSZ szembenállására lásd Egyesületi élet. = Technikus 1920. 4. sz. 115.; Támadások. = Magyar Egyetemi Híradó 1929. december 16.; A „Bajtárs" a MEFHOSZ-ról. = Magyar Egyetemi Híradó 1932. május 17. 5.; Még egyszer a „Bajtárs’’-nak. = Magyar Egyetemi Híradó 1932. június 15. 1-2. 22 Kenyeres Balázs: Néhány szó a Bajtárs megszületése alkalmából. Bajtárs 1930. január, 1-2. 23 Viczián János: A magyar egyetemi és főiskolai diáklapok..., i. m. (11. jegyzet) 43-94.