Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-04 / 1. szám
Szerkesztőség: II., Székely-u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán), hova a lap szellemi részét illető küldemények czimrendok. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP » Hír Előfizetési ára: Egész évre _____ 96 korona. Fél évre ................ 48 « ! ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal: II., Székely u. 2. sz. A Szilágyi Dezső-tér sarkán , hova a lap anyagi részét illető küldemények czimtendok. Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint: 2/1/6 in A mi közönségünkhöz. Lapunk múlt évi utolsó számában «A végzetes esztendő alkonyán» című cikkünkben búcsúpillantást vetve az örökké gyászosan emlékezetes 1919. esztendőre, egyúttal bepillantani igyekeztünk a magyar jövőbe, ennek emberfeletti tennivalóiba, különösen reámutatva a közigazgatás megnövekedett feladatkörére s ennek keretében a mi szerény lapunk hivatására. Minthogy molt számunk nem juthatott el mindazok kezébe, akikhez új évfolyamunk számai eljutnak, szóbanlevő cikkünknek második részét az alábbiakban változatlanul újból közöljük. A közigazgatási világ előtt bővebben magyarázni felesleges hogy a régi Magyarország romjain egy a réginél valamikor hatalmasabb, boldogabb új Magyarország felépítésének szédítvén nagy és nehéz munkájában a közigazgatásra milyen előkelő vezérszerep vár. Minden közigazgatási embert, a falu jegyzőjétől, sőt a községháza minden szerény alkalmazottjától kezdve, fel az ősi vármegyeház és az országos közigazgatást irányító ministériumok minden vezéremberéig át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a magyar létektől ihletett, a régi nemes tradíciókat a lázasan lüktető és haladó modern korszellem indokolt követelményeivel összeegyeztető, a nemes értelemben vett szociális szellemtől átitatott, jó becsületes, gyors, egyszerű és olcsó közigazgatás, Magyarország megmentésének, felépítésének, boldogulásának conditio sine qua non-ja. hogy ebben a nagy és nehéz munkában — lapunk múltjához, saját közigazgatási egyéni múltúnkhoz és régi eszményeinkhez képest — minden erőnkkel, minden lelkesedésünkkel mi is részt akarunk venni, természetes. Mi, akik közel négy évtizednek jó és rossz napjaiban, legközelebb a forradalmi idők viharos forgatagában, az elmúlt borzasztó esztendőnek lapunkra s egyénileg magunkra is ránehezedő minden megpróbáltatása között egy pillanatig sem veszítettük el a jobb jövőbe vetett hitünket, akik önérzettel ismételhetjük — még a minden eszményt eltipró, a régi világrendet eltemetni, a közigazgatásnak még a nevét is kiirtani akaró őrület korszakában is minden egyéni érdektől menten, sőt a legmesszebb menő áldozatkészséggel és félreértések, veszedelmek, üldözések kihívásával igyekeztünk — amíg egyáltalán lehetett — menteni, ami menthető s törékeny csónakunkkal a szennyes hullámok tengerén átküzdve magunkat, áthozni a révpartra a ránk bízott, a féltékenyen őrzött kincseket: valóban nem volnánk méltók múltúnkhoz, nem volnánk méltók a mi jóban-rosszban együttérző olvasóközönségünkhöz, ha most— a sok tekintetben még nehezebb feladatok nagyságától visszarettenve — kislelkűen nem akarnák kivenni részünket a nemzetépítő tevékenységből, az új Magyarország, az új magyar közigazgatás megalkotásának kolosszális munkájából. Mi, akik nem új emberekkel, nem új közönséggel, de a mi régi hűséges, részben velünk, lapunkkal, egyidős olvasóinkkal állunk szemben, akik bennünket jól ismernek erényeinkkel, gyarlóságainkkal, jó és rossz tulajdonságainkkal együtt, felmentve érezzük magunkat az új programmadás kötelezettségétől. Különben ki is adhatna ma még részletes és reális közigazgatási programmal ? Egy minden tekintetben független szakközlöny régi nívójának fentartása, sőt lehető emelése, olvasóinknak minden irányban lelkiismeretes, tárgyilagos tájékoztatása, a hozzánk intézett szakkérdések alapos megfejtése, a közigazgatás érdekeinek, a közigazgatási tisztviselőknek, különösen a nemzeti életünkben mind nagyobb jelentőségre emelkedő falu közigazgatásának s a mi régi jó barátaink és munkatársaink, a községi jegyzők szellemi, erkölcsi, anyagi érvényesülésének és boldogulásának hű és bátor előmozdítása: ez volt elettől fogva, ez lesz jövőre is a mi programmunk. És ha majd elkövetkezik, aminthogy a nemzet újjáépítése közben hamarosan rá kerül a sor, közigazgatásunk sok tekintetben gyökeres reformja. —■ ismételjük — amint a múltban mindig ott voltunk, jövőre is ott leszünk az első sorban harcolók közt minden tudásunkkal, minden harckészségünkkel, hogy Magyarország újjáépítésének egyik alapkövét — Isten segítségével — elhelyezhessük minél előbb ! * * *% . ■ —^'VT* Nemcsak a közelmúlt nehezítette meg, de a jelen és a közeljövő is rendkívül megnehezíti minden szaklapnak, elsősorban éppen a magunk fajta szaklapnak megélhetését, amelynek fentartásában kizárólag saját erőnkre vagyunk utalva, mert olvasóközönségünkön kívül semmi külső hatalom vagy más segítőforrás nem állott és nem áll hátunk mögött. A nyomdai áraknak, egyáltalán a lap összes előállítási költségeinek közismeretű óriási emelkedése, a vasúti és postaközlekedésnek előbb teljes szünetelése, most is korlátozottsága, az ellenséges megszállás és hazánk ezeréves földjének egyelőre szétszaggatása következtében olvasóink számának jelentékeny megfogyatkozása, az előfizetési díjhátralékok folytonos növekedése: mindez majdnem leküzdhetetlen fizikai akadályokat állított lapunknak rendszeres megjelentetése elé. A jobb jövő biztos reményében 1900 január havától kezdve ismét hetenkint rendszeresen megjelenni szándékozunk. Lapunk megélhetésének, illetőleg legalább is a készkiadásoknak lehető biztosítása érdekében — minden napilaphoz és időszaki szaklaphoz hasonlóan — a mostani lehetetlen viszonyok közepette mi is kénytelenek vagyunk, az 1920. évtől kezdve — remélhetőleg csak átmenetileg — jelentékenyen, habár kiadásainkhoz képest aránylag még mindig mérsékelten emelni az előfizetési díjat. Előfizetési ár: Égész évre___________ 96 „ Fél „ ._............ ... 48 „ Negyed „ ...................... 24 „ Az előfizetéseket a lapunk múlt évi — december hó 21-én megjelent — utolsó (37-dik) számához mellékelt postatakarékpénztári lap felhasználásával kérjük teljesíteni. . . A szerkesztőség.