Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-19 / 38. szám

38 szára MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1920 szeptember 19. és községi életben ezentúl is meghagyhatónak tartjuk. Arról lehet például szó, hogy a bizottsági (képviselőtestületi) tagoknak ne fele, hanem 7,­a legyen virilista; továbbá, hogy ne minden egyenes államadó, hanem csupán az ingatlan-, (föld- és ház-) adó, valamint a közalkalmazottak kereset-, vagyon- és jöve­delemadója számítson be a virilizmus jogcíméhez; végül, hogy a virilisták ne közvetlenül, de közvetve, választás útján nyer­jenek mandátumot, olyanformán amint ez a múltban Budapesten történt, ahol a 200 virilistát — az 1872: XXXVI. t.-c. 26. §-a szerint az 1200 legtöbb egyenes államadót fizetők sorából választották. Befejezésül csak azt említjük meg, hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság összeállításánál kétségen kívül egyik hathatós korrektivumként kínálkoznék az a módozat is, — amelyről nem most esik először szó — hogy t. i. a vármegyei th. bizottsági tagok ne közvetlen választás útján jussanak a megbízatáshoz, de közvetve úgy, hogy a községei­ és t. i. városok képviselőtestülete saját kebeléből küldje ki a maga kép­viselőit, — és­pedig akként, hogy a nagyobb községek és a r. t. városok képviselőtestülete kü­lön-külön, a kisebb községek képviselőtestületei pedig együttes ülésben választanák meg a reájuk eső vármegyei bizottsági tagokat. A fentiekből önként következik, hogy az önkormányzati új választójog megalkotása és az önkormányzati testületek újból megalkotása mennyi megfontolást és körültekintést igényel. PÉNZÜGY. Az 1918. és 1919. évi jövedelem- és vagyonadó s az 1917. és 1918. évi hadinyereségadó kivetése. A pénzügyministerium a forradalmi állapotok folytán meg­késett egyenes adókivetési munkálatokat most már, legalább az 1919. éviekig bezárólag, a folyó év végén feltétlenül befe­­zéshez kívánja juttatni. A gőzerővel megindult munkálatok közben, nem fölösleges munkát vélünk teljesíteni az e tárgyban kiadott 1920. évi 43.498. sz. pl. min. rendelet egyes, eddig vitás kérdéseket tisztázó elvi intézkedéseinek ismertetésével. Ezek a rendelkezések, amelyek most már részben az 1920 : XXIII. törvényben is benne foglaltatnak, a következők : A jövedelmi-, vagyon- és hadinyereségadót most már nem bizottság, hanem az illetékes pénzügyigazgatóság (Budapesten a kerületi adófelügyelő) veti ki. Sorsjegy és sorsjátéknyeremények rendszerint nem jöve­delemnek, hanem vagyonnak tekintendők és csak hozadékuk vehető jövedelemadó alá. Kivételt képeznek a sorsjegyek áru­sításával foglalkozók javára kisorsolt nyeremények, amelyek üzleti jövedelem elemei lévén, jövedelmi adó alá vonandók. Az ingatlanok adásvételéből származó nyereség adóköteles jövedelem akkor, ha a visszteher mellett szerzett ingatlant a szerzéstől számított két éven belül, a vevő vagy ennek — ajándékozás útján — jogutódja eladja. Ha a vételár-többlet az ingatlanra fordított beruházások és kiadások révén érezett el, ezek igazolt összege a nyereség megállapításánál levonandó. Az adólevonás, amennyiben helye van, a hadinyereségadót illetően, a jövedelemadóévet közvetlenül megelőző hadiévben kivetett adóösszegre terjed ki. A 10, illetőleg 15%-os adópótlék az özvegy nővel szem­ben, az özveggyé válást követő első évben még nem alkal­mazandó. Az átengedett ingatlanok ellenében élvezett életjáradékok,, továbbá az életbiztosítási vagy járadékkötvényekre egyszer s mindenkorra vagy az esedékesség előtt több, mint egyévi időre eső díj gyanánt tartozatlanul előre fizetett összegek vagyonadóalapul szolgálnak. A belföldi arany- és ezüst­pénzt nem névértékben, hanem forgalmi érték szerint kell a vagyonadóalaphoz számítani. A mezőgazdasági mellékhaszonvételekből eredő jövedelmek kellő megállapítására akkor is figyelemmel kell lenni, ha az ilyen mellékhaszonvételek «az illető birtokon folytatott belter­jes gazdálkodás arányait» nem is haladják túl. Új adórendszer. Hogy a M. K. I. évi szeptember hó 5-iki 36. számában közzétett «Uj adórendszer» tervezethez a hozzászólást meg­­könnyítsema, kérem még kiegészítés végett a házbirtok adózására vonatkozólag a következőket közölni, mivel enélkü­l tényleg, hiányos volna a tervezet. A tisztán házbirtok adózása, — mely jobbára sű­rű­ lakos­ságú helyeken jöhet számításba, — községi adó lenne, mivel egyrészt a városok háztartásának rendbehozatalára nagy szük­ség van, másrészt a különféle pótadók szinte lehetetlenül nyomják a városi lakosságot, azért a házadó kihasználása lenne a fő jövedelmi forrásuk a városoknak, községeknek, igy az nem lenne állami adó. Ez maradt benn tollamban. Dr. Kovács Miklós, Ruszt városi tanácsnok. KÖZSÉGI KÖZIGA­ZGATÁS. A rendezett tanácsú városok, nagy- és kisközségek 1921. évi költségvetése. A háború, főként pedig az utóbbi évek forradalmi jelen­ségei, az azok nyomán fellépett drágaság a városok és községek háztartásának rendes menetét és egyensúlyát teljesen megzavarták; halaszthatatlanul szükséges tehát, hogy a váro­sok és községek háztartása törvényes mederbe tereltessék, de egyszersmind a viszonyokhoz mért megfelelő keretekbe jusson. Ennek első feltétele, hogy a városok és községek a tény­leges gazdasági viszonyok, a való szükségletek szem előtt tartásával gondosan egybeállított és felsőbb jóváhagyást nyert költségvetésnek már a jövő év kezdetére okvetlenül birtokában legyenek. E végből a belü­gyminister 1920. évi augusztus hó 26-án 54,750/920. B. M. sz. a. kiadott körrendeletével az összes alispánokat felhívta, haladéktalanul intézkedjenek, hogy a ható­ságuk alatt álló vármegye területén fekvő r. t. városok, nagy- és kisközségek az 1921. évi költségvetési előirányzatukat az 1886 : XXII. t.-e. 56. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest — ha eddig meg nem történt volna — azonnal összeállítsák és a városi, illetőleg községi képviselőtestület által történt elfoga­dás után­­. évi szeptember hó végéig, vagy ha kivételesen rend­­­kívüli okok miatt ez a határidő be nem tartható, mindenesetre olyan időben terjesszék elő, hogy az a vármegye törvény­hatósági bizottsága által legkésőbb a folyó év végéig tárgyal­ható és jóváhagyható legyen. A költségvetéseket a takarékosság elvének szem előtt tar­tásával, mindamellett a különböző szükségletek fedezésére megkívánt összegek megállapításánál teljes tárgyilagossággal­­ kell egybeállítani. Kerülni kell minden olyan nem feltétlenül szükséges kiadást, amely az adózó lakosság adóterhét feles­legesen emelné, viszont azonban a városoknak, illetőleg közsé­geknek az utóbbi években reájuk hárult rendkívüli kiadások fedezéséről gondoskodnak kell; emellett a város-, illetőleg községfejlesztés fokozatos előbbrevitele is gondos mérlegelés tárgyává teendő. Ezekre az irányadó elvekre a költségvetést előkészítő vá­rosi tanácsot, illetőleg községi elöljáróságot különösen figyel­meztetni, egyúttal velük tájékozásul és miheztartás céljából az alábbiakban előadottakat közölni kell. Az állami adókra vonatkozó rendelkezések módosítása és kiegészítése következtében, a községi (városi) pótadók alapjául szolgáló állami egyenes adók túlnyomó részénél jelentékeny emelkedés várható, s ez a körülmény ott, ahol a kiadások fedezése pótadó igénybevételével biztosíttatik, a pótadó-bevétel

Next