Magyar Krónika, 2015. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
2015-08-01 / 8. szám
a családi tradíciónak, hagyománynak, hiszen már édesapja ólomüveg-készítéssel foglalkozott, s Róth Miksa maga állítja, hogy ehhez akkoriban az egész országban csak édesapja értett... Volt tehát kitől eltanulni a szakmai ismereteket, amelyre ráépült a szemléletileg tágas művészi kreativitás. Róth Miksa terveire az is jellemző, hogy az ősi (tehát reneszánsz előtti), valamint a szecessziós formakultúra alkalmazása mellett mindkét technikában intenzíven kutatta a magyar népies motívumok felhasználásának lehetőségeit. Ő maga is hálás volt e területen Lyka Károlynak, a kor neves művészettörténészének, aki a szecesszió és a „magyar stílus” között nem is látott különbséget, 1902-ben így írt: „Az tehát, amit általában szecessziós stílustörekvésnek szoktak mondani, eredetében, lényegében és hatásában azonos azzal, amit általában magyar stílustörekvésnek szoktak mondani. ” S köztudott, hogy Lechner Ödön véleménye is ehhez közel állt, miként építészeti ars poeticája is. Róth Miksa üvegtervezői, üvegfestői és mozaikművészeti munkássága képes volt tehát stíluselemeket olyan módon egybefoglalni, amilyenre kevés társpéldát találunk e kor művészetében. Róth Miksa születése 150. évfordulója alkalmából a Balassi Intézet Megszínesített napfény címmel adott helyt egy emlékkiállításnak, melynek kurátora a magyarországi szecesszió és a gödöllői művészet egyik legjobb ismerője és kutatója, Gellér Katalin művészettörténész. A műfajok és technikák sajátosságából következően eredeti műtárgyat nagyon keveset látni, azok is inkább fragmentumok, ám a művész egykét tervének lenyűgöző precizitása és az írásos, valamint fotódokumentumok sokasága összességében a kiállítást élményszerűvé teszi. Felvillan a földrajzilag is egyedülállóan gazdag életmű egy-egy kitűnő darabjának dokumentuma, Velencén, Milánón és Mexikón át Székely népballada - részlet Kultúrpalota, Marosvásárhely ■ f I i