Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-04-22 / 31. szám
küllőbe vettette, a’ hói egy keze nélkül öszve-rontott fővel találtatik meg. Minekutánna ennek elfogott Cselédjeit kemény Vallatásra húzták volna, az egész dolgot megvallották , ’s már mosl mind Felesége, mind Cselédjeitl. Vásárhelyt vágynak fogva, ’s várják az igazság’ kezéből a’ jutalmat. Ez a’ Csató, kinek most ezen szomorú halála történik; ez előtt mintegy 7 — 8 esztendökkel Ó-Lapádon a’ maga tulajdon Ros. Prédikátorát tsak azért , hogy szekerekével egy széna-füvön keresztül ment volt, lántra tette, ’s harmad napig tartotta a’ Biró-házánál. Ezen dolgot Csatól * P — val tselekedte vala — ’s mitsoda Satisfactiót nyere a’ Prédikátor? azt, hogy Szantsalba vivék Lapádról.------* bűn után sántikáló büntetés elöl ritka gonosztéve szalacLhat el 1 ' Elegyes Történetek. Ha némely mostani történetekre figyelmeztjnk, nem tudjuk nevessük-é azokat, vagy mérgelődjünk azokért másokra. — Bemegy a’ napokban egy katona P * * a’ Városi Plébánushoz , ’s azon kéri a* Pápuát, hogy az ő Szeretőjét, ki már régtől fogva ötét veszedelmes dolgokra öztönözi keményen intené meg, nehogy utóljára is rosz kerekedjék ki a’ dologból. A’ Plébánus, mint kegyes ember, hivatala szerint való kötelességének tartotta ezen dolgot magára vállalni — s’a’hát. azt fogadja, hogy ő maga hozzá fogná vezetni a’ Leányt. Ezzel el megy a’ katona a’ Paptól, ’s beáll egy Ezüst-műveshez, ’s azt mondja annak, hogy ezen ’s ezen Plébánus Úr !s azért