Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)
1792-12-07 / 97. szám
Ш* Чи* ф 4« Én barátim! felső világ béli Francia Philosd•phus vagyok — meg holtam — már a* Lelkek Or* szágát keresem — a* fejem Pártiban maradott — Pikárdnak kereszteltek vált. ~ Igy lélek; azon* ban eszébe veszi a’ Pikárd mezittelen hátára süttetett Keresztet. Mutatja a* többeknek is — hahazát értnek. Pikárd azonban nem vévén jó névén a’ dolgot — ez, úgy mond* nem tréfa — én Keresztes Philosophus vagyok. — Patvar vigye ezt a* Keresztet - felel Kártusdi — hiszerh a’ mi időnk* ben az emberek a’ melyeken szokták vólt hordozni a’ Kereszten Hát annyira meg változott nállatok a’ Világ, hogy már a’ Keresztet is , még pedig a’ bőrötökre sütve, a’ hátotokon hordozzátok? — pfuj ! — nem kívánkozom vissza a’ felső Világra, Pikárd. — Ne ütközz meg barátom Kartusch, és ne ítélj az egészsz világra a’ Frantziákról. Még eddig tsak ők azok a’ minden más nemzetek fejeit böltselkedni akaró emberek , a* kik minden Kereszteket eltörölvén, azt akarják, hogy az ő legérdemesebb Vitézeik is tsak azzal érjék meg, hogy a* musta és kapta mellöit meg nem mozduló Tsizmadiával együtt Polgároknak neveztethetnek. Még eddig rajtok kivül minden más okos nemzeteknél meg vagyon az a’ jó szokás, hogy az érdem olyan jelekkel jutalmaztatik meg, mellyet mihelyest valakinek mélyen szemlélünk, azonnal olyan gondolat ütközik elménkbe , hogy ez аъ ember, vagy Hazájáért, vagy Királyáért, vagy pedig mind a’kéttájért, valami olyas dolgot vitt véghez, mellyel