Magyar Kurir, 1814. január-június (28. évfolyam, 1-51. szám)
1814-04-22 / 32. szám
Nro. 32. MAGYAR KURÍR Indúlt Bétsből, Pénteken, Aprilis 22-ik napján, fgl 4-dik esztendőben. A’ Napoleon utolsó Szomorú Császári napjainak és óráinak előadása: Marschalley egy levelet írt April. 5-dikén atonteneblauból a’Beneventi Hertzeghez , jelentvén, hogy a Macdonald és Caulincourt Marschallokkal Ápril. 4-dikén Párisba menve'n, telyes hatalmok volt arra, hogy az Orosz Császárral a’ Napoleon’ J Dynastiáj der beszéltjének; — ,Hanemezek már itt a’ Marschal levelének tulajdona...- n,' nbvhagy a’ további alkudozásokat, mellyek azonközben tsakugyan jó következéssel bíztattak , egy előre el nem látott akadály félbe szakasztottá , láttam, hogy hazánkat a’ hazafiak között való leg rettenetesebb szerentsétlenségtől meg nem menthetjük, hanem ha a’ mi régi Királyainknak ügyeket egészzen a’ magunkévá teszszük. Engemet ez a’ meggyőződés által járván, ma este Napóleonhoz mentem , ’s néki a’ nemzet’ kívánságát szemei eleibe terjesztettem , , a ki egésszen meggyőződve lenni látszott arról , hogy minémű állapotra juttatta Frantzia országot, és hogy ezt már most maga meg nem mentheti , mellyre nézve magit as környű ránrásokhoz szabni , ’s a’ Császárságról egészszen és határnélkűl való módon lemondani , hajlandónak lenni múlatta magát. Reménlem , hogy holnap által fogja adni a’ lemondásról való formális Aktát, s. a. t.“ Némelly magános tidúsítások így beszélik elő ezen környűlállásodiat bővebben:• April. 4-dikén reggel kiállíttatta Bonaparte a’ katonaságot mustrára; as Marsehallok egyéb Generálisok , a’ kik éppen akkor olvasták volt a’ Párisbol érkezett újságokból a’ Senátusnak és a’Provisoriai Országrészeknek végzéseiket, olyan fennszóval beszéllettek azokról masok között, hogy Csiga Napoleon is halhatta, de úgy látszott, mintha telyességgel nem venne semmit edzibe. Hanem alig végződött el a’ mustra, hogy Marschalley a’ kastélyba hozá egyenesen bémenvén, kérdezte tőlle , hogy tudja - é r.jHy urgy FleVO* lútzió ütötte ki magát Parisban? Napoleon azt felelte leg tsendesebb ábrázattal, hogy semmit sem tud felőlne. A’ Marschal oda adta néki a* Párisi újságokat. Ő ezeket nagy figyelmatességgel olvasta. Az alítt Marschal Lefebre is belépett, a’ ki így szókott hozzá nagy hevességet: C* -r O a Q 15 —- ■» ^iere ! oda van, elveszett; nem akarta h tu égés szolgáinak tanácslásaikat követni; a’ Senatus már egésszen meghatározta és kimondotta-e a' Siere letétettetését.H ■— Ezen szavak úgy megillették Napóleont, hogy könnyözöne tsordúlt ki szemeiből. Azután, a környűlállásoknak néhány szempilantatig tartott megfontolása után megkészítette azon Aktát , melly által a’ film javára maga lemondott a’ Koronáról. Egy tiszt írja , hogy 5-dikben minekutánna néhány Generálisok megjelentek volna a’ Bassanói Hertzesnél, ez azután három óráig volt a’ Császárnál, hogy réá vehesse, hogy az nap ne mennyeiy ki a’muerára. — Ugyan ez nap egy plána-