Magyar Kurir, 1814. január-június (28. évfolyam, 1-51. szám)
1814-01-28 / 8. szám
Nro. 8. MAGYAR KURI A FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY GYELMES ENGEDELMÉRŐL. Indáit Bétsből, Pénteken, Januárius 25-ik napján, 1814*dik esztendőben. A' tsatolzó mezőkről. Mikor az Öszsszeszövetkezett Hatalmasságoknak seregeik a’ Plénuson által mentek , ilyen . Proklamatziót intézett Orosz Császár őége a’ maga seregeihez: —„ „Katonák! A’ ti bátorságtok és vitézségtek az Okától fogva a’ Kenusig hoztak benneteket. Ezek még tovább is fognak vinni minket! Által menünka’ Kenuson, és bélépünk abba az országba , a’ mellyel igen véres és vakmerő háborút folytatunk. Már megmentettük önnön hazánkat, azt híressé és nevezetessé tettük ; egyszersmind Európának is viszsza adtuk a’ maga szabadságát és függetlenségét. Nints egyéb hátra, hanem hogy ezen nagy munkákat egy kívánt békességgel megkoronázzuk. Térjen viszsza a’ tsendesség és megelégedés a’ föld’ golyóbisának egész kerekségére! Légyen mindenétatus szerentsés a’ maga törvényeinek ’s Országlószékének hatalma alatt! A’ vallás, mesterségek, tudományok, és kereskedés virágozzanak a’népek’ közönséges boldogságára. Ez a’ mi kívánságunk , és nem a’ hadakozásnak ’s rontásnak meghoszszabbíttatása. Midőn ellenségeink a’ mi birodalmainkba béütöttek, sok roszszat tettek nékünk , de rettenetesen megbüntettettek érette. Az Isten’ haragja érte őket! Mi nem akarunk hozzájok hasonlók lenni a’leg főbb valóságnak, nem lehet kedves semmi nememberiség. El akarjuk felejteni ellenségeinknek cselekedeteiket, és nem a’ boszszúállás’ hanem a* meirensysv.teloues’ és barátság’ kezeit akarjuk hozzájuk által vinni. Az oroszok dicsőssége abban áll, hogy ellenségeiken győzedelmeskedjenek : de, hogy azután a’ meggyőzettetteknek és ezek rokonaiknak jóttegyenek. Erre tanít minket a’ mi szíveinknek ir,a Mit religiója; ez azt mondja nékünk a’ maga isteni szájából: Szeressétek elleneségeiteket és tegyetek jót roszsz akaróitokkal! Katonák egészszen meggyőződve vagyok a’ felől, hogy az ellenség földjén betsületessen viselvén magatokat, ti azt éppen úgy meggyőzhetitek nagy lelkiségetek mint fegyvereitek által, és hogy ti a’ fegyveresek ellen való vitézség ’s a’fegyvertelenek eránt való keresztényi szeretet által a’ magatok terhes pályafutást okát nem soká bévégzitek, és a’ mellett azt a’ már megszerzett ditsősséget, hogy az Orosz nép egy bátor és virtusos nép legyen , megtartjátok, így segéliitek elé a’ mi kívánságunkat, hogy a’ közönséges békességre eljuthassunk. Egyszersmind meggyőzettetve vagyok a’ felől is, hogy vezérlőitek minminden szükséges és kemény eszközöket elévesznek a’ vegre, hoggy valaki közzűletett valamelly ezzel ellenkező magaviselete által meg ne homályosíttsa azt a’ jó nevet, mellyet magatoknak már megszereztetek. — 1