Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-09-27 / 26. szám
-északi vidékekre a’ fejetlenséget behozni szeretnék.,, A’ Hamburgi újságban egy Svétziai hoszszú Bulletin jött ki a’ Norvégiai határszéleken elő fordúlt utóbbi környűlállásokrol. Mi ebből tsak azokat szemeljükki (a’ sok katonai fordulásokat mind elhalgatván) a’ mellyek a’ M. Kurír nemkatona olvasóinak figyelmetességére is méltó. — „Trögstadt Aug. 23-dikán. Már még tsak a’ Glommen vizén való általmenetel vala hátra, hogy a’ Svétziai ármada Kristiániához előnyomúlhasson, ’s a’ Norvégiái egész armadát megtárpadhassa. A’ Koronaörökös meg tselekedhette volna azt, hogy Fridricfuhall várát tsak békerittse, ’s az armadával előbbre nyomúljon , hanem az a’ gondolat, hogy mozdulásait nem egészszen bizonyos történeteknek ki ne tegye , az a’ ditsősség, hogy azt a’várat megvegyen , a’ mellyel még soha senki meg nem vett, ’» a’melynek ostromlása közben XII dik Károly elesett, 's azoknak, a’ környvűiállásoknak szemei előtt való hordozása, a’ mellyek abból következhetnének, hogy egy ilyen nevezetes határ oltalmazó bástyát előre el nem foglalt, arra indították ő K. Hertzegségét, hogy azt támadja r meg. Azonközben rendes ostromlásra nem volt idő ’s alkalmatosság; ellenben a’ tők , a’ bonnét az ágyukkal a’ várra dolgozni jól lehetett, már a' Svétziai seregek’ fezében voltak; ezen környülállásokra nézve jónak találta őt. Hertzegsége , hogy ne azt az oldalát kezdje a’ várnak ostromoltatni, a’ mellyet AVidik Károly ostromoltatok , hanem éppen az azzal általallenben lévőt. „Maga Fridrichshall egy minden felől nyílva lévő város fekszik a’ Tisledahlselse’ torkánál; a’ hozzá tartozó erősség, melynek neve Friedrichssteen, a’ város’ felibe egy kősziklára építtetett. Mihelyest ágyuzó tsajkáink az első próbára kiállottak, a’ város azonnal feladásra ajánlotta magát, és megesküdt a’ Svétziai Király hüzégére, de a’ hova mi tsakugyan bé nem szállíthattuk seregeinket, minthogy így a’ várban lévő ágyuk’ tüzinek kitettük vólna őket. Kételkedni sem lehetett azon , hogy a’ vár néhány napi ágyaztatás után meg ne adta volna magát, hanem a’ benne lévő őrző seregnek bátortalansága, a’ melly olyan katonákból állott, a kik nagy részint már még egy kombinak bévettetése előtt le akadtak tenni fegyvereiket, egészszen foganatlanná tette az ő vezérjeiknek, Ohmé és Petersen Generálisoknak iparkodássokat. Ez az őrző sereg 1300 emberből állott; a várban 134 ágyuk és 70 napra való élesség találtatott. A’ katonaságnak az egygyezésben megengedtetett, hogy katonai tisztelettel mehessen ki a’ várból, de nem akarta hasznát venni ezen engedelemnek is; minden zászlóit fegyvereit a* várban hagyván, széllyel oszlott hazájába. — „A’ Koronaörökös meglátogatta Fridrichshall városát. Ma is lehet a’ Glaszitol 150 lépésnyire szemlélni azt a’ hellyet, a’ hol Xidik Károlyt meg lőtték. Mikor a* Koronaörökös ezen helyre érkezett, valamely önként jött indulatból levette a’ kalapját , ’s a’ vélle lévő tiszteket is hasonló indulat foglalta el. Mind levették a’ ka* lapjokat, a’melyre néhány szempillantatnyi mélly halgatás következvén, az után ezen vitéz katona Királyról kezdett beszéllteni a' Koronaörökös , a’ melly egész idő alatt eszébe nem jutott, hogy fel tegye a’ kalapját. Végezetre azt is mondotta, hogy kérni fogja a’ Királyt, hogy engedjen ezen helyre ennek az örök tiszteletet érdemlő Királynak, itt a’ hol elesett, egy emlékeztető oszlopot emeltetni. — „Azután Oskar Princztöl a’ maga fiától, Beldmarschal Gróf Essentöl, él Gén. Báró Adler Kreutztol kísértetvén, egész Pragstadtig megjárta a’ Koronaörökös a’ Glommen partját. A’ falusi lakosok nagy megelégedést nyilatkoztattak a történt változásra nézve. Nincsen Európában olyan