Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-01-28 / 8. szám
Nro. 8. MAGYAR KURÍR Indúk Jlétsből, Kedden Januárius’ 18-dik napján, 1817-dik esztendőben, Béts. Azok a' Beszédek, mellyiket a Királyi Magyar Udvari Fi Cancellarius Gróf Erdődy Jósef Ur őxellentziája a’ Magyar Országi szerentséltete Kevet Uraknak általa lett bemutatása’ alkalmatosságával, e felségekhez a' Császárhoz ugyan Deákul a* Császárnéhoz pedig . Németül tartott (Loth Jósef Úr által magyarázva') így estiek'. A’ Császár a felségéhez : Felséges Császár, és Apostoli Király! Ősei hívségének ’s Szeretettnek pontban örököse a’ Magyar Nemzet, szüntelen legfőbb részt vett minden a’ Felséges Austriai Házból való Királyait érdeklett akár kedves, akár kedvetlen történetekben , ’s ebben helyheztette Fő ditsőségét, ’s boldogságát. Ehez képest , a’ kiket Felséged a’ mai napon Tündöklő Thronusát körül állni lát, ezek Magyar Ország’ több Vármegyéinek kiküldött követei, azon köz, és érzékeny örömnek Tolmátsai, mellyel Felséged m’dőn a’ házasságra magát legközelebb meghatározta , és egy mind Famíliája, mind virtusai tekintetetéből leg fényesebb jegyest választott magának élete párjául, minden alattvalóinak szíveket betöltötte. — Sietnek ezek tiszta szívből eredeti kívánássokat Felséged kebelébe kitölteni , mellyel esedeznek a’ Jelengyek Urának, hogy Felségedet Ditső Famíliájának , Országának , és a’ Hazának soká szerentsésen, ’s boldogul meg tartván, ennél fogva ugyan azoknak fonó könyörgésseket kegyelmessen hallgassa meg. Midőn annak okáért azon Vármegyéknek , mellyek itt álló követeiket ezen mindenek felett tisztes kövességgel meg tiszteltek, alázatos térdhajtással bemutatom, egy,szer’smind ugyan azoknak, igen alázatos könyörgéssikhez a’ magamét is hozzá adom , melly is ebből áll: Méltóztasson Felséged ezen a’ Magyar Nemzetnek Felséged ezant viseltető igaz tiszteletének, és buzgó hajlandóságának jeleid ki nyilatkoztatott tiszta szívből ered’t és édes érzéseket kegyelmesen venni, és mind e’ jelenlévő, mind az ország meszszebb eső Vármegyéinek Lakosait, kik bár a’ távolság miatt ezen pompába nem részesülhetnek is, de ugyan azon jobbágyi tisztelettel adóznak sziv-lib - Császári Királyi kegyelmességével, és Felséges kegyelmével fogadni. A’ Császárné ő Felségéhez. Felséges Aszszony, legkegyelmessebb Aszszonyunk ! Felségednek, ő Felségevel a’ Császárral, ’s Királyai, a’ mi legkegyelmesebb Urunkal lett hitsősséges, minden szíveket a’ legkedvesebb érzésekkel elevenítő pompás öszveköttetése, Magyar Országnak lakosira nézve is öszvesen az öröm, és tisztelettel tellyes részvétel’ buzgó érzéseinek leggazdagabb forrása volt. Illyen érzésektől lelkesíttetve , és attól a’ kívánságtól ösztönöztetve, hogy Felségednek a’Magyar Nemzet’ legforróbb kívánásai, amellyekkel az ezen örvendetes történetet tiszteli, elébe terjesztessenek (míg ezfis Ország hív Remiéinek ő Felségének.