Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-08-01 / 10. szám
Nagy Britannia. E’ folyó Hónap’ 12 ■ dikén tartotta a’ Parlamentum, utolsó ülését ebben a’ házamban. Mind a’ két ház másodfél órakor gyűlt öszve, és fél órával utóbb lépett be szokott Kísérőivel együtt a’ Rügens Printz a’ Felső Házba. Mihelyt ő Kir. Fő Herczegsége a’ Cbronuson helyet foglalt, egyszeribe elküldött a’ híradó az Alsó Házba, hogy ezt a’ Felső Házba való menetelre hivná meg. Tüstént meg jelent annak Orátora többed magával , és a’ Regens Printzhez a’ Parlamentem üléseinek végéhez való közelgetése’ okairól beszéllett, mellyre ő K. Fő Herczegsége, minekutánna külömkülömbféle prefectumokat megerősített volna, e’ következendő Beszéddel válaszolt: „U raim M y J o r d o k ! Nem rekeszthetem be a’ Parlamentomnak ezen ülését a’ nélkül, hogy az Ő Felsége mind tsak egy állapotban lévő betegségén való szomorúságomat ki ne jelentsem. Az az elevenség, mellyel az Urak azon külömböző tárgyaknak meg hányásához vetéséhez , mellyeket én az ülések kezdetekor az Urak figyelmetességébe ajánlottam, hozzá láttak, méltó az én legérzékenyebb küszönetemre. Meg is vagyok győződve felőle, hogy azt a’ szerentsés fordulást, melly a’ mi belső állapotunkra nézve történt , egészen azoknak a’ hasznos rendeléseknek, mellyeket az urak a’köz tsendesség fenn tartására tettek , és annak kell tulajdonítani , hogy az Urak állhatatosan meg maradtak princípiumaik mellett, mellyek a’ Constitutiót, ’s az Országnak segedelemforrásait, és hitelét mind eddig fenn tartották. Ámbár fájdalommal kell említenem , hogy holmi álnok lelkű embereknek mesterkélkedéseik az ország’ némely részeiben reá mentek is, hogy a’ Jobbágyok sziveiket , Felsége szeretetétöl el idegenittsék , és őket erőszakos , és zenebonás tselekedetekre vegyék: de mind e’ mellett is méltó okom volt örülni, látván hogy a’ népnek legnagyobb részét a’ jámborság, és a’ közjó eránt való indulat lelkesíti. Nem lehet eléggé magasztalni azt a’ békességestürést, mellyel a’ nép a’ leg nagyobb ínséget viselte. Felette örvendek az Urak’ azon bennem való bizodalmának , mellyet azzal jelentettek ki, hogy rendkívül való hatalmat adtak kezembe. Szivszerént bánkódom én azon a mi ezt szükségessé tette, és bizonyosok lehetnek benne az urak, hogy én ezen hatalommal tsak mértékletesen, de hathatósan fogok élni az Ő Felsége’ hiv alattvalóinak védelmére ’s bátorságára. — ,,A 1 s Ó Házbeli Uraim! Köszönöm az Uraknak azon pénzbeli ajánlássaikat, mellyeket nekem rendeltek, és azon serény vizsgálásokat, mellyeket az Ország, jövedelme ’s költsége felett az én kérésemre tettek. Gyönyörűséggel tapasztaltam, hogy megmutatták az Urak azt, hogy a’ Status'szolgálatjának minden ágazatait meg lehet bírni a’ nélkül, hogy a’ nép’terhe sokasodjon. Elégséges tanúbizonyságul szolgálhat a’ közönséges Illlés* X Nro. ro.