Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-01-26 / 7. szám

ou Követed’ Kamarájában a' Hertzeg Riehe­­lternek határoztatandó nemzeti megju­­talmaztatás felett való vetélkedés. Jan. 11 - dik­én ily törvényjavallással érkezé­nek három Ministerek, úgymint Marquis Desolle, Deserve, és Louis a’ Kamara elejébe:—„Lajos, etc.Minthogy mi szem- t «.li­eképpen ki akarjuk mutatni azon meg­­elégedésünket, mellyet nékünk azon meg­­külömböztetett szolgálatok szerzettek , mellyeket a’hazának a’mi rokonunk Her­tzeg Richelieu azon alkudozások által tett, mellyek Országunknak az idegen elfoglaltatástól való megszabadulását el­hozták; ’s minthogy óhajtjuk, hogy az a’ jutalom mellyet mi néki adni akarunk, az ugyan ezen idegen seregektől lett meg­szabadulás’ munkájában való fontos ré­­szesülés’ meghálálásáúl is szolgáljon, er­re nézve rendeltük, hogy, a’ Követek’ Ka­marája elejébe ilyen törvényjavallás ter­jesztessék: I. Tzik. Hertzeg Richelieu­­nek Frantziaországi Fairnek egy olyan Majorátus állittassék­­ fel, melynek esz­tendőnként való jövedelme ötven ezer Frankot tegyen, ’s az ő Pairségéhez le­gyen másra is általbotsáthatólag köttetve; II. Tzik. Ezen Majorátus oly ingatlan jószágokból álljon, mellyek az 1814-ben Nov. 8-dikán kelt törvény által a’ Király’ jövedelmei közzé rendeltetett Uradalmak közzűl választassanak­­ ki , azért, hogy ezen nemzeti megjutalmaztatás’ tár­gyától a’ közönséges tereknek minden kép­zelete eltávoztatódjék.“ — ,,Igaz ugyan az, így beszéllett Fő és Külső Minister Desolle, mint már De­­lessert úr megjegyzette, hogy annak az alkudozásnak szerentsés végződése, mel­lyet Hertzeg Richelieu Országunknak az idegen seregektől való megszabadittatá­­€ára nézve folytatott, nem egyedül egy embernek a’ munkája , a’ nemzetnek a’ szerentsétlenségek’ idejében kimutatott állhatatossága, a’Király’ böltsessége, ’s a’ mi Országlási Intézetünknek már tsak eddig is ily fontos befolyása, nagyon segí­tették őtet ezen nagy czélnak végrehajt­­hatásában. Mert mitsoda magaviseletét is lehetne méltóságosabb ’s parantsol­­hatná hathatósabban azt,hogy valakit meg­­betsüljünk, mint egy nagy népnek az a’ magaviselete , hogy ő még az idegenek által való elfoglaltatásnak terhei alatt is folytatta a’ Constitutzionalis szabadság’ szép czélja felé való közelítést. Megis­merték ezt Európának Aachenbe gyüle­kezett Fejedelmei az által, hogy kivált­képpen a’ mi politikai intézetünknek be­folyásán fundálták azon határozássokat, melly nékünk a’ mi függetlenségünket viszszaadta. Hanem másfelől azt is meg kell gondolnunk, hogy mennél bizonyo­sabb reménségtől tápláltattunk, annál édesebb ’s kedvesebb lehet annak a' kö­telességnek érzése, hogy alkudozó Biz­­tosaink eránt, kik a’ magok’ törekedése által a’ vári szempillantatnak elkövetke­­zését siettették, haládatosságunkat meg­­bizonyithatjuk. A’ Király’ nevében hív­,­juk­ meg urasagtokat, mint Frantziákat, hogy egy Frantziát nemzeti megjutal­­maztatás által tiszteljenek­ meg, a’ ki ha­záját és Királyát igen terhes és vesze­delmekkel fenyegető időben mentette­meg..........’s a’ kinek az a’ ritka szeren­tséje vala , hogy azt a’ személyes tekin­tetet, mellyet betsületes életemódja ál­tal szerzett magának , hazája’ boldogsá­gára fordíthassa. Legtelyesebb resulta­­tum koronázta­ meg az ő utolsó iparko­dásait, melly egy szent adósságot teve Frantziaországra. Azonközben , hogy az ő tiszta nem - önn’- haszonkeresetét meg ne sértse, és hogy ezen nemzeti megju­­talmaztatástól a’közönséges teréknek még a’ színét is eltávoztassa, tettzell ő Fel­ségének azon jutalmát, mint a’ felhozott törvényjavallásban kifejeztetik, a’ Koro­na­ uradalmai közzűl határozni.“ Ezen beszéd után a’ F­inant­ial Mi­nister állott elő egy jovallással, melly

Next