Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-04-20 / 32. szám
---- 250 er désnel, és boldogságnak egy pillanatjában könnyen felejti a’ sok eveknek szenvedéseit, intette a’Nemzetet, hogy az elfajulástól magát megdiván, a’ pallérozott világ és a’ Párfogó (Orosz) Tsászár méltó várakozásinak megfelelni igyekezzék. — Annakutánra magáról kezdett szóllani és igazgatásáról, és monda a’ többek között: „Eddig egyedül rajtam feküdt az Igazgatásnak egész terhe. Minden törekedéseim oda tzéloztak a’ közelebbi 14 esztendőknek lefolyása alatt, hogy a Nemzetnek felséges Pártfogója (az Orosz Tsászár) várakozásainak eleg tétessék ; egyedül való itt vala ennek elérésére a’ belső tsendes viselet és engedelmesség a’ fényes Portához — e’ volt az akaratja és nyilvánságos parantsolatja a’ mi nagy lelkű Tsászári Védelmezőnknek is. Sokan Polgártársaim közzűl balra esmértek engemet, mindenkori iparkodásaimat, mellyekkel a’Nemzetet a’ reánk nézve egyedül idvességes és a kivont tzélhoz egyedül vivő útnak követésére ösztönöztem. Hatalmaskodásra, es rendeléseimet — hogy a’ Nemzeti Kaszszában pénz maradjon, melly a’mai napokban annyira szükséges — telhetetlen fösvénységre magyarázták : Tyrannusnak és a’ hazafiak vére után szomjazó Fenevadnak kiáltottak. Vérzett a’ szívem, hogy Polgár társaim így félre esmérnek, midőn bizodalmat és szeretetet érdemiek vala török; de feltételemben tántoríthatatlan maradék, hogy Hazámat valahára szélhoz jutni láthassam. A’ háborúságoknak szerzőit és a’ köz jónak ellenségeit a’ múlhatatlan szükség szerént, szorosan megbüntettem. *) De legkevésb*) Milos kéntelen volt már a’ másik Nemzeti Gyűlésben is. Jan. 17-dikén 1827, a’ telhetetlen fösvénységnek és kegyetlenségnek szeyrehágyása alól menteni magát. dé sem kételkedem, hogy közöttetek, Szerbusok! volna tsak egyetlenegy 190' ki tulajdon úját halálra ne ítélné, ha meg lenne róla győzetletve, hogy a'drága hazának vesztere és romlására törekedik. E’ lett volna pedig bizonyosan a’ következése (t. i. a’ Haza romlása) mind azon sok öszveesküvéseknek, mellyeket fájdalom, a’ feljebb esztendőkben éltünk; a Nagy Úrhoz való engedelmességnek által hágása , elegendő ok lett volna a’ megígért Privilégiumoknak megtagadására és a’ mi nagy lelkű Tsászári Pártfogónknak igazságos okot adott volna, hogy bennünket mint méltatlanokat és háládatlanokat megutálván magunkra elhagyjon. Nem uralkodni szeretésből tehát, hanem a közjónak, és drága hazánk boldogságának szeretetéből és gondjaból vettem magamnak a fő hatalmat. Az adókról a’ jövedelmekről és költségekről mindenkor illendő és lelki esmeretes számadások intettek; az Nemzet megfogja látni, hogy én az Övét jó lélekkel igazgattam. Takarékosság által több milliomokat megkíméltem , mellyek a’Nemzeti Kaszszában készpénzben állanak; a’ Számadásokkal egyetemben.41 .Midőn továbbá a’ Nemzetnek benne helyheztetett bizodalmát, és legnagyobb részének hozzája való ragaszkodását, szíves kifejezésekkel megköszönné, szólta ismét: „Elértük az ólajtott tzélt; a’Nemzet és a Haza boldogok. Most az ideje, hogy a kik eddig engemet nem esmértek, lássák , hogy minden tselekedeteimet egyedül a Hazának és köz jónak szeretete vezérletté. Midőn annak okáért én, a’ Ti választástokról, és arról az esküvésről, mellyel nekem a’ Nemzet az örök szeghetellen hívségre letett és több ízben megújított önként lemondok; megszóllítatlan és önn indulásomból leteszem hivatalomat a’ ti kezeitekbe. Válaszszatok, ha