Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)

1830-05-07 / 37. szám

Indáit Bétsböl, Pénteken, Május’ 7-dikén, 1830. B­é­t­s.­­ Ts. K. Felsége méltóztatott Mélt. Szilassi és Pilisi Szilassy Jó’sef Urat Torna Vármegyének Fö Ispányát és Zem­plén Vármegyének Fö Ispányi Adminis­­tratorát, a’ Fö Nagy Hétszemélyes Táb­lának Táblabíráját Sz. István Magyar Ki­rály Rende Keresztes Vitézévé minden taksa fizetés nélkül kegyelmesen kine­vezni ! Ts. K. Felsége méltóztatott Apr. 14-dikén költ kegyelmes Végzésében Mgs Radváni Rad­ván­sz­k­y Antal Urat Zó­lyom Vármegyének első Al-Ispányát, hoszszas szolgálatjában szerzett érdemei­nek tekintetéből Királyi Tanátsossá ke­gyelmesen kinevezni. A’ Fels. Magyar Udvari Cancellaria méltóztatott Lazarevics Jó’sef Úr ha­lála után az ott megüresült második Ex­­peditiós Adjunctusi hivatalra Rauhho­­fer Jó’sef Urat, eddig Udv. Cancellis­­tát, ennek helyébe pedig Udv. Cancel­­listává Hadáry Urat, eddig Accessis­­tát, Accessistává végre Mankovich András Urat, eddig fizetés nélkül szol­gáin Cancellariai Practicanst kinevezni. A’ Journal des Debats Apr. 24-dikén röviden felel azon levélre, mel­­lyet a’ Gazette de France szerént az Austriai Beobachter is kiadott Cl. M. Ku­rír 36 Szám), melly feleletnek tzélja, úgy látszik Chateaubriand Úrnak, kiről közönségesen tudva van, hogy az elöl említett Journal kiadásában részt vesz, kimentse az alól, mintha ő volna az Austria Nagy Követ ellen kiadott iro­mánynak szerzője. Ezen feleletnek bé­­rekesztése egy kérdésen végződik, — (mellynek kifejezéseit méltó megvetéssel elmellözzük) — melly ez : mit tselekednék az Austriai Tsászári Udvar, ha a’ Fran­­tzia Nagy-Követ szabadságot venne ma­gának , ’s az Austriai tartományok Con­­stitutióját és Kormányzó Systemáját meg­támadná? Ezt tsak feltenni is olly képte­lenség, hogy alig érdemes arra ha mind röviden is kiereszkedni. De ha ez meg­történhetnék, akkor a’ Tsászári Kabinet annál az Udvarnál, a’ mellynek Képvi­selője helyheztetéséröl annyira elfelejt­keznék, elégtételt keresne; de azért nem szűnne meg az utolsónak Diplomatikai Charactere eránt minden tekintettel vi­seltetni, a’ mi nélkül a’ követségi ará­nyosságoknak fenntartása nem is gon­dolható. Azt kellene egyébaránt hinnünk, hogy akárminémű törvények legyenek bár a’ nyomtatásbeli szabadságra nézve ez vagy amaz országban, ennek még is kellene eszközökkel bírni arra, hogy az idegen Udvarok Követeit a’ gonosz megtámadások és lebetstelenítések ellen oltalmazza. Mert, ha, a’ mint a’ libera­lis Journálok Frantzia országban felten­ni látszatnak, a’ Nyomtatásbeli szabad .

Next