Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-08-17 / 14. szám
formán, hanem leginkább tsak kettő közzlts egyik — Anglia. —A’ többi három, noha óhajtja a’ Tractatusnak kivitelét, még is néhány pontokat feltartott magának, mellyeket módosítani kíván ,ellenben a’ két másik hatalmasság erőssen feltette magában, hogy ugyan* azon Tractatusnak erejét, minden változtatás nélkül, ha másképpen nem lehet, karddal is eszközleni fogja. Nagyon sajnálom, hogy a’ mi Gabinetünk legellenségesebb indulatot mutat a’ Hollandiai Király eránt. A’Tractatus által elhatároztatott, hogy (a’ Holl. Király) Canálisain , a hajókázást szabadnak engedje , én azonban ezen tárgy felett való tanátskozások alatt tapasztaltam , ’s ha az íroványokat megnézzük, Uraságtok is megfognak győződni a’ felöl, hogy Frantzia Ország, és a’ Rhénusi Hatalmasságok, nem akarnak Holandára egy ollyan feltételt tenni, melly annak hasznával nagyon ellenkezik, egy ollyan feltételt, mellynek kivitele igen nehezen fog elsülni, és a’ mellyben sem Frantzia Országnak nints haszna, sem Belgiumnak, — a’ mennyiben azon Canálisokon, ’s az ezekkel öszveköttetésben lévő folyókon hajókázni, a’ R hénusi hatalmasságok engedelmek nélkül senkinek sem szabad, a’ nélkül, hogy valaki a’ kiszabott vámot megfizesse. Ezenkívül, még többet is kívánnak a’ Hollandiai Királytól, a’ mit ő,bár milly’kemény feltétel légyen is az , viszsza nem utasít, így p. o. hogy mondjon le bizonyos Familiai birtokokról, a’ halászat jussáról, ’s a’ t. Nem hajlandó ugyan, mindent elfogadni, a’ mivel kínálják, de még is mindenben enged, a’ mi tsak a’ józan észszel, és Országának függetlenségével nem ellenkezik. Vegyék fontolóra Uraságtok igazán a’ dolgot, igazságos kívánság e’ , hogy a’ jelen Tractatusban , mellynek a’ Kormánnyal általános öszveköttetése van , mintegy vaktában megegyezzen ? Valóban az a’ Systema, mellyet követünk, nintsen hasznára sem Nagy Britanniának, sem Szövetségeseinknek. Ugyan nézzünk széjjel, miilyen zavarba hoztuk már eddig is két legrégibb szövetségesünket a’ félszigeten. Tegyük fel, hogy el nem sül az egyesség, mellyel kiakarunk vinni, — és hogy a’ Király Andvér piát ált nem adja, — mit tsinálunk? Frantziát küldünk a’ nyakára?(halljuk! halljuk!) Nem kell engem úgy érteni, mintha én a’ Frantziával való békességnek, és barátságnak ellensége volnék, tudom én, mennyire szükséges legyen az Európa békességének fentartására , — de én úgy hiszem , hogy tsak a’ mi egykori szövetségünknek Frantzia Országgal, kell a’ jelen veszedelmeket tulajdonítani. Hertzeg Wellingtonnak ezen beszédje mellett sokan fogtak, mások ellene voltak, végre Gróf Aberdeen szóllott, és azt mondta, hogy az, melly szerint Anglia az Adósságot Orosz Országnak, nem tsak most Belgiumnak Hollandiától lett elválása után, de még a’ két Ország között egy kiütendő háború esetében is, fizetni akarja, bizonyosan casus omissus, és egyszersmind casus omittendus is. Utoljára azon panaszolkodik,hogy Hollandiát csak azért akarják gyengíteni , hogy Belgiumot annál inkább neveljék. Nem akart a Belgiumi Királyról semmi roszszat sem mondani, de annyit bátran mer állítani, hogy az (a’ Bélg. Király) helyheztetésénél fogva jobban szít Franza Országhoz , mint Angliához, és ebből a’ szempontból tekintve, megvallja, hogy jobban szerette volna a’ Nemo úri Hertzeget Belgium Thrónusára ültetni, mint Leopoldot. Erre a’ Bill minden további