Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1833-02-26 / 17. szám
Házat figyelmetessé tenni. A Cancellarius azt a’ javaslatot tette, hogy az Ülés hamarább kezdődjék , és hamarább is oszoljék el. Azután Bulver Ur ismét a’ Királyi beszédet hozta szóba. Ebben, úgymond, a’ van, hogy Angliában a’ közönséges békesség feltartatott, Izlandban pedig, az engedetlenség, és erőszakoskodás lelke rettenetes módon dühösködött. Honnan ez a’külömbség ? Miért van rend Angliában, holott meg két esztendővel ez előtt minden szántó velő fegyverben volt? azért, mert itt merészséggel, és békefáklyával mentek elő. Hát Izlandban mi okozza a’ rendetlenséget ? A’ fenyegetés, és gyenge uralkodás. És hogy lehetne annak elejét venni? Talán a’ fenyegetések megújításával? — Izlandnak igen tisztelt Titoknokja azt állította, hogy a’ Kormány el akarja fordítani Izlandtól a’ nyomorúságot! úgy, de mikor, hogy, és mennyiben? mert amit ugyan csak Titoknok Úr tegnap javallott, az, Izlandra nézve rettenetes! azt mondja, hogy csak az időtől kell várni, mert olyan nagy munkát nem lehet egyszerre felfújni. — Valóban, ha az Izlandi Kormány elkezdett útján tovább halad, attól lehet tartani, hogy ollyan eszközökhöz nyúl , a’ mi ilyenekre egy érdemes tag tzélozott Azt kívánják, hogy ez a’ Ház rendkivül való erőszakos rendszabásoknak megtételére kötelezze magát, és fogadja szavát Titoknak Úrnak, ’s várja bé az általa javallott időt! Szég idő! gyönyörű szó! evvel tsak az lak jon jól, a’iki akar. Még van valami a’ Királyi beszédben, a’ mi a’ szónoknak Constitutzionalis tekinteteknél fogva nem tetszik, — azt tudniillik, hogy a’ Ház kötelezze le magát, minden megbírálás, megrostálgatás nélkül az Uniót elősegíteni. Ő ugyan ellene van az U Unió felbomlásának, a’ minek Izlandra nézve roszszabb következése fogna lenni, mint Angliára, és a’ melly tsak szükségnek , nem pedig okos elhatározásnak lehetne szüleménye, de mind a’ mellett fonákság, egy tanátskozó gyülekezetei, valamelly kérdésnek minden megfontolgatás nélkül való eldöntésére kötelezni, de különösen az a’ része nem tetszik a’ Királyi beszédnek, mellyben a’ Parlament, Stanley Titoknok politikájának támogatására útasíttatik. Az Alsó Ház Febr. 7-kén tartott Ülésében Peel R. Urimígy értekezett a’ Királyi beszéd felett: „Minekutánna 3-dik estvére immár, hogy a’ Felírás felett tanátskozunk, reményiem, hogy most szerentsét kívánhatok a’ vitatások bévégzéséhez. (O’Connel : Nem, nem!) Ha a’tisztelt Úr ezt tagadja, akkor azt kell következtetnem , hogy az időt élni kívánja. Ha a’ Publicum, minnt mondják, a’ reformált Parlamentemtől különös dolgokat vár, valóban egyébbre tart számot, nem pedig hoszszú— semmit sem eszközlő beszédekre. (tetszés a’ Miniszteriális oldalról) Midőn a’ Királyi beszédnek a’ templom jussairól szólló részét helybe hagyom, akkor egyszersmind kinyilatkoztatom, hogyaz Angoly templomnak igazait nem tsak abból a’ tekintetből kívánom pártfogolni, mivel ennek igazai tsonkításával, egyébb jussok, és privilégiumok is veszedelmeztetnek , hanem mivel azt hiszem, hogy ennek jussainak fenntartásától, nagyobb, és magasabb érdekek, tudniillik az igaz valláséi függenek. (Nagy tetszés) A’ mi az Irand ellen kívánt erőszakot illeti, nints mit hánynom szemekre a’ Minisztereknek , hogy azt eddig is meg nem tették, mert én azt mindég tsak utolsó szükségnek tekintem , azonban valamint egy részről minden erőszaknak ellene vagyok, úgy más részről ezt, mostani helyheztetésünkben a’Statusnak megtartására elkerülhetetlenül szükség