Magyar Lapok, 1937. október-december (6. évfolyam, 197-272. szám)
1937-10-01 / 197. szám
4 mmmiAwm VI. évf. 197. szám. — Péntek, 1937. október 1 Erőteljes tevékenységre készülnek a kommunisták Franciaországban és Belgiumban Kétszáz házkutatást tartott a párizsi rendőrség a pokolgépes merénylet ügyében Amszterdamból jelentik. Mint a Handelsblatt Brüsszelből jelenti, a kommunista internacionálé a legközelebbi napokban Párizsban felállítja az úgynevezett kibővített akcióbizottságot. A harmadik internacionálé e párizsi bizottságának lesznek alárendelve a belga és flamand kommunista pártok is. A bizottság létesítéséből a lap arra következtet, hogy Franciaországban és Belgiumban a kommunisták erőteljesebb tevékenységre készülnek. REJTÉLYEK USTINOV SZOVJETKÖVET HALÁLA KÖRÜL Tallinból jelentik. Még e hó 23-án a szovjet követségen titokzatos körülmények között hirtelen meghalt Alexander Ustinov szovjet követ. A követség közlése szerint a halált szívszélhüdés okozta. Ustinov rejtélyes halála azonban ma már az egész észt közvéleményt izgatja. Ustinov ugyanis a szovjet kormány előtt már régóta trotzkista-gyanús volt. A tellini szovjet követség katonai attaséját, Tupikov őrnagyot rövid idő előtt rendelték vissza Moszkvába, mert ellene is az volt a vád, hogy összeköttetést tartott fenn a trotzkistákkal. Alig hogy az őrnagy visszatért Moszkvába, a GPU letartóztatta. Rövid idő múlva a követség másodtitkárát, Lapinszkijt is visszarendelték és őt is letartóztatták. Uszinov halála előtt néhány órával rejtélyes sürgönyt kapott. Most a föltevés merült föl, hogy Ustinovot ezzel a sürgönnyel szintén visszarendelték Moszkvába. A TANUK NAGYRÉSZE A G. P. U. MEGTORLÁSÁTÓL FÉL ÉS NEM MERNEK VALLANI A MILLER TÁBORNOK ELTŰNÉSE ÜGYÉBEN Párizsból jelentik: A Miller tábornok eltűnése ügyében megindított nyomozás igen lassan halad előre. A rendőrségen kijelentették, hogy nagyon óvatosan kell eljárni, mert a tanúk nagy része a GPU megtorlásától fél és csak úgy hajlandó vallomást tenni, ha a rendőrség teljes titoktartást biztosít. A rendőrség a nyomozást most főként a párizsi oroszok körében folytatja. Hír szerint Skoblinnak, az egyik párizsi bankban folyószámlája volt. A rendőrség erről felvilágosítást kért a bankszindikátustól. Eddig azonban még nem kapta meg a választ. A Journal des Debats szerint Skoblinnak az ügyben játszott aljas szerepe mindjobban kitűnik. Miller tábornok sorsáról azonban a rendőrség még ma sem rendelkezik semmilyen adattal. A pokolgépes merénylet ügyében a rendőrség eddig kétszáz házkutatást tartott anélkül, hogy a tettesek nyomára bukkant volna. A lefoglalt okmányok csak bizonyos gyanús elemek és szélsőséges körök titokzatos tevékenységére vetettek némi világot. FEGYVERFOGHATÓ FÉRFIAKNAK NEM ADNAK MENEDÉKJOGOT FRANCIAORSZÁGBAN. Párizsból jelentik: A francia lakosság körében az utóbbi időben élénk tiltakozások hangzottak el az ellen, hogy egyre több spanyol anarchista és kommunista árasztotta el Franciaországot. A belügyminiszter most rendeletet adott ki, melynek értelmében a jövőben csak öregek, asszonyok és gyermekek élvezhetnek menedékjogot Franciaországban. Minden fegyverfogható férfit azonnal vissza kell szállítani Spanyolországba. Norvég polgármesterek Párizsban, Stockholm és Helsinki polgármesterei Párizsban jártak és megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját. Képünk az ünnepies aktusról készült usam Knock-out!... Ülök a moziban , a Világhíradó jóvoltából a legfrissebb amerikai box-szenzációt látom és hallom. Két félmeztelen óriást hoz elém ez a vízió, akik hangtalanul öklözik egymást, összeösszekoccanó koponyákkal, mint két egymásnak rontott, kerge kos. Az egyik kövér, fekete ember, szurokként fénylő hajjal és irtózatos combokkal, amelyek szőrös-barnán zengenek az ívlámpák szikrázásában, a másik kiálló pofacsontos, hókafejű, mint a sületlen zsemlye és ziháló mellel kapkodja a levegőt. Egymásba gabalyodó testtel szuszognak és hörögnek a kötélkor által elkerített pódiumon, az újságírók körbefutó kis asztala fölött, akik négyszögletes börtáskában hozzák magukkal az írógépeket és beállítják a diktafonokat; rádiók mikrofonjai, hangosfirngépek, külön telefonhuzalok varnak fülhegyezve, a tudósító technika egész felkészültsége s a megfeszült csendben csak a lihegést hallani s a meztelen testeken puffanó boxkesztyűk pergőtűzszerű dobogását a bíró rövid, éles füttyeitől megszaggatva A magas, kopár dobogó nappali fényben fehérült, a kötelek alatt ingujjra vetkezett szakértők bujkálnak, az eredményhirdető kezében kürtszerű megafon, a masszőrök bolyhos kendőkkel, szivaccsal, alkohollal, éterrel, vizes vödrökkel vártálnak s egy-egy szünetben mint inkvizíciós pribékek rárohannak a félájultakra, combjukat paskolják, esszenciával kenik, dörzsölik, legyezik őket, tartják a szájöblögető poharakat s visszarakják kiszáradt ínyükre a kihullott kaucsukfogvédőt . . . fotografáló masinák kattognak, filmgépek forognak s a gongok tamtamját és időjelző csengők berregését elnyomja a tömeg hangkáosza. — Menj rá! Üsd le! öld meg! Vágd fültővön! Grechett az állkapcsára! Knock-out! A közönség . . . igen ... a kétszázezer fejű Cézár, akik az U. S. A. minden részéből bedübörögtek a különvonatokon, ezermérföldes távolságokból szálltak le a fialadelírai repülőtéren, motoroscsónakokon, nagy gőzösökön, ferry-bootokon, autóbuszokon, autókon özönlöttek elő, lovas- és motoros rendőrkordonok között, micsoda zajjal, kiabálással, a szirénáknak, mindenféle tülköknek micsoda eszeveszett kakofóniájával — s most egyetlen fekete masszába tapadva szorong az amfiteátrum póterkélyein, recsegő tribünjein, a karzatokról alátűző reflektorok fényében, mint fantasztikus üstökös alatt . . . csillagos lobogók lengésében, rezesbandák, füttyök, tapsok, pisszegések, hurrogások hisztériás Jazzbandja közepette . . . tombol, őrjöng, sapkáját dobálja, morog, izgul, ujjong, hullámzik, mint sistergő tengerár , s mintha egyetlen közös idegszál rángatná: egyszerre ugrik fel, mikor az egyik gladiátor, egy gyomorszájra mért jobbkezes nyomán, lassan csúszik le a földre s üveges szeme dülledten elmered, mint a döglött halé... A manager, az áléit boxbajnok ügynöke, trénere, tulajdonosa — minden szabály ellenére — villámgyorsan ugrik át a kötélen, felkapaszkodik a pódiumra, s előbb pattogó rövid utasításokat sugdos embere fülébe, majd teljes erejéből ordítja: Állj fel! . . . ám ez süketen-vakon, kifordított tagokkal, mint rettenetes görcsben terül el a tribün közepén, mialatt, a vezető a másodperceket számolja ... a zenekar a Radames-marsot intonálja s a győztes vadbika, vérvörös fürdőköpenyben, mint díjat nyert hóhér, hajlong az ördögi ordításban, tapsban és füttyorkánban, ami itt a legmagasabb elragadtatás jele... A cirkusznak vége, a nép megrohanja a büfféket és mohón, elégedetten fal bele a „hot dog“-okba, a yankee-humor által „forró kutyá“-nak nevezett zsemlyébe ágyait, félvirslikbe ... és mindenki boldog, mindenki büszke, mindenki úgy érzi, mintha külön-külön ő is vesén sújtotta volna az elbukottat, — mert hiszen azé a hír, a dicsőség, a pénz, a tömegtetszés paroxizmusa, az,é a világbajnokság, aki bele tud lépni a gyengébb belébe, aki nagyobbakat tud ütni a másik szemébe, orrába, szívgödrébe: knock-out... Ülök a moziban és arra gondolok, hogy ugyanabban az időben vannak zsenik, akik izmaik helyett agyspirálisaikat gyötrik, hogy egy lépéssel előbbre lökjék azt a sokszor átoknak, sokszor szétfoszló chimérának, szemfényvesztő bravúrnak és oly ritkán áldásnak létéző valamit, amit egyetemes civilizációnak hívnak; — vannak kezek, amelyek boxbandázs és boxkesztyű helyett sterilizált gumikba préselve siklanak, véresen, sárga és puffadt hullák zsigereiben, hogy szívet, vért velőt tudjanak pótolni, szinte teremtve, mint egy Isten; vannak homlokok, amelyek a Faustok örök szkepticizmusával hajolnak bacillustelepek és szérumok, kémlőcsövek, retorták, lombikok misztériuma fölé a Bunsen-láng kék glóriájában; — vannak olajat és kormot verejtékezők, akik fülük sztetoszkópjával hallgatódznak motorok, turbinák, gépek acéltestén . .. vannak próféták és apostolok, akik milliókat térítettek jobb, igazabb lelkekké . . . vannak költők, művészek és írók, akik a legszivárványlóbb auto-daféban felégetik önmagukat, hogy mint egy élő tűzijáték élő rakétáit pattogtassák el lelkük minden színét, a legkönyörületesebb ajándékot szórva le a tömegnek: az álmot, az illúziót, az életelfelejtetés, valóságelaltatás mindennél drágább narkotikumát; — vannak Shakespearek, Danték, Copernikusok, Newtonok, Kepplerek, Stepheneonok, Pasteurök . . . micsoda rongy az ő dicsőségük egy tízroundos boxmeccs nehézsúlyú héroszához képest" Ülök a moziban és szégyenlem ezt a századot. M. E.