Magyar Lettre Internationale 1999. ősz (34. szám)
TUDÓSÍTÁSOK - Popov, Jevgenyij (Moszkva): Hogyan legyünk úrrá a válságon?
KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA KISS ILONA FORDÍTÁSA JEVGENYIJ POPOV MOSZKVA - Az alábbi történetet egy valaha igen gazdag embertől hallottam. Az illető alaposan tönkrement a tavaly augusztusi pénzügyi csőd után, s bár maradt mit aprítania a tejbe, mély depresszióba esett, amikor koraősszel merő megszokásból betért doppingolni abba a bizonyos lubjankai üzletbe, amely ott ékeskedik épp szemben a rettegett Szén, a KGB volt központi székházával (ezt az intézményt ugyan most már nem így, hanem a demokrácia tiszteletére Föderatív Biztonsági Szolgálatnak nevezik, miként hazánk, a Szovjetunió is a méltán büszkén hangzó Oroszországi Föderáció névre hallgat). De súlyosan tévednek, ha ugyanarra az üzletre gondolnak, mint a tősgyökeres moszkvaiak: nem, nem a híres-nevezetes, „Hetedik Mennyország” nevet viselő „Gasztronóm”-ról van szó, ahol a komcsik alatt - ahogy akkor mondták gyönyörű szavakkal - „árura váltották a megrendelést" (azaz a kiválasztottak, a nomenklatúra tagjai e zárt elosztóhelyen megkaphattak mindent, tokhaltól kezdve a francia pezsgőig), most viszont - ugyancsak a demokrácia jegyében - méregdrága javakkal szolgálnak ki minden betévedőt, rendre-rangra való tekintet nélkül, feltéve persze, ha elég pénze van. Nem erről a csodaboltról szól tehát történetünk, hanem arról a pontosan ugyanitt lévő állatszaküzletről, ahol kutyák, cicák, halak eledelét szerezheti be a gazdag, de jóságos gazdi. Vehet itt kedvencének műcsontot, husikát, kalitkát, szájkosarat, pórázt, macskatányért, mindent, mi (állat)szem-szájnak ingere. Hősünk tehát, e hajdan gazdag ember, ebbe a magánkereskedelmi egységbe tért be, hogy szokás szerint megvegye a ciprusi almot, mellyel oly praktikusan ki lehet bélelni a cica-illemhelyet. De ahogyan betért, úgy fordult is vissza: kiadós macskakarmolás nem érintette volna olyan fájdalmasan, mint a manka-alom ára. Mi lesz, ha már erre se futja az ÚJ SZEGÉNY orosznak? Hova fog pisálni az immár HAJDAN újgazdag Murka, aki úgy rászokott az importalomra? Ekként tépelődött a HAJDAN újgazdag orosz, miközben beült a Zsigulijába, s nem tudta eldönteni, kit is küldjön el, úgy istenigazából a jó édesanyjába. Ebben a pillanatban odalépett hozzá két, hanyagul öltözött fiatalember, ugyanilyen laza öltözéket viselő hölgyeménybe karolva, s megkérdezték hősünket, ugyan nem vinné-e el őket az isten háta mögötti Troice- Likovóba, ahol is a nagy író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin lakik. Azaz, hogy pontosabbak legyünk, nem magát Alekszandr Iszajevicset akarták meglátogatni (a moszkvai élet ezen apró tényét csak mi szúrtuk közbe a jobb érthetőség kedvéért, meg hogy jelezzük, élnek még igazi, szerény nagyságok is az egyszerű földi halandók közt), nem őhozzá készültek tehát vizitbe, hanem egy másik, ugyanott lévő nyaralóba. A hajdan újgazdag és büszke orosz már épp melegebb éghajlatra akarta küldeni őket, hisz mint láttuk, amúgy is épp alanyt keresett a káromkodáshoz (még csak az kéne, hogy mindenféle csőcseléket furikázzon, még ha a krízis miatt ráfanyalodik is), ám abban a pillanatban a külsőre rémes ifjak intelligens viselkedése - no meg a fuvarért felkínált öszszeg igen tekintélyes volta - arra ösztökélte, hogy döntését a helyes irányba változtassa. Nem telt bele egy szempillantás sem, már mennek, mit mennek, száguldanak Troice-Likovo felé, s az alkalmi utasok céljukat elérve, majd a viteldíjat akkurátusan megfizetve, magára hagyták hősünket gondolataival. Akinek hirtelen a következő utcakép tárult a szeme elé: az egyszerű troice-likovói dácsa-tulajdonosok, miután motoros fűrészükkel akkurátusan felhasogatták a télire való tűzifát, a forgácsot hatalmas nejlonzsákokba rakták, hogy az utcán rend legyen, kosz viszont egy szem se maradjon. Elvégre Troice- Likovo mégiscsak egy falu, az út pedig nem aszfalt, hanem a szent anyaföld maga. S ekkor a hajdani újgazdagnak zseniális ötlete támadt, miközben harsány „hogy ez eddig nem jutott eszembe” felkiáltással homlokára kapott: tenyerét dörzsölve azon nyomban megalkudott az ott szorgoskodó munkásosztállyal (két pasas meg egy öregecske nő), s potom árért a birtokába került egy egész zsák forgács. Legyünk pontosak: épp egy üveg vodka ára, azaz a megújult Oroszország legolcsóbb, de HAZAI termékének ellenértéke volt ez. Ám amit érte kapott, a zsáknyi forgács, felért a legkiválóbb ciprusi importalommal, ráadásul ideológiai töltete még tovább emelte értékét: a szeszélyes Murka ezentúl nem IDEGEN alomra kakái, hanem patriotizmusát bizonyítandó, jó hazai erdők forgására. - így győztem le a magam erejéből a krízist - vonta le hősünk a súlyos tanulságot -, egész télen maszek-taxiskodtam, ami nemcsak arra volt jó, hogy annyi almot összeszedtem, hogy húsvétig kitartott, hanem arra is, hogy most megint belevághatok valami üzletbe. Mindenki legyőzheti a krízist - érkeztünk el az általános leckéhez -, ha gőgjét legyűri, s nem gondolja hogy ő a pikkász, pedig még tök filkónak is alig mondható, meg ha nem megváltani akarja Oroszországot, hanem egyszerűen cak életben maradni. Mit tagadtam, nem minden kétely nélkül hallgattam a tantörténetet: hiába, a kommunizmus kitörölhetetlen bélyege, örök pesszimizmusom megint megakadályoz abban, hogy - hősünkhöz hasonlóan - az adott pillanatban habozás nélkül a lehető leghelyesebb döntést hozzam. BUDAPESTI KÖNYVSZEMLE KRITIKAI ÍRÁSOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉRŐL FRANKFURT ’99 - LISTA A PÁLYÁZATOK NYERTESEIRŐL INTERJÚ DALOS GYÖRGGYEL ÉS SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLLYAL FORGÁCS ÉVA ÉS BOJTÁR ENDRE - PASSUTH KRISZTINÁRÓL GERÉB ANNA - EISENSTEIN KIADVÁNYOKRÓL PÓR PÉTER - FODOR GÉZÁRÓL HUORÁNSZKY FERENC - DEMETTRŐL GYANI GÁBOR - HAYDEN WHITE-RÛL EVELYNE PATLAGEAN - BRÉHIER BIZÁNCÁRÓL GÁSPÁR CSABA LASZLO - KIERKEGAARDRÓL MI A PÁLYA? - A POSZTMODERN ÉPÍTÉSZETRŐL SZEMLE MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE Vidoslav Stevanovic a rezsim ellenfelei. Az íróparlament egyik alapító tagja, Salman Rushdie kitűnő megfontolásokat ad közre a rockzene szerepéről a forradalmakban. Wole Soyinka, aki szintén tagja ennek a parlamentnek, elgondolkodik az elhúzódó balkáni háború világméretű tanulságairól, és kihatásairól a nagy tengerek régiójában, Nigériában, Algériában és másutt, tehát olyan országokban, ahol kiküszöbölték az eliteket, és amelyek aztán fejetlenül rohantak bele az erőszakba. Susan Sontag, aki a háború alatt ismerte meg Szarajevót, kimutatja, hogy ha Európa nem hajlandó beavatkozni (mert ez még nem tárgya a politikának), ezt valaki másnak meg kell tennie helyette, hogy megóvja az időközben több, mint 750 000 embert, akit külföldre űztek, hogy véget vessenek a deportálásnak, és hazajuttassák az elűzötteket. Vonakodhat-e Európa még tovább az ennyire elnéptelenedett Kosovo láttán, hogy beengedje az elűzötteket? Értetlenül szemléli bennük a vállalhatatlan princípiumokat, amelyre emberjogi diskurzusuk támaszkodik (őszinteség és képmutatás között ingadozva). Mert paradox módon mindkét magatartás illik Európához. Melyiket válassza, hogy sokadszorra megújulhasson? A döntő alapkérdések Franciaország és Európa számára kétségkívül a NATO-ba való beletartozás és a tőle való függetlenség paradox viszonya valamint az európai egyesülés politikai alapjai. Az egyetlen, ami ebben a pillanatban biztos, hogy az uralkodó erőszak kezdettől fog, ha beletartozik. És ez jóra nem visz, nem vihet soha. &6 C/5 'O 5 POPOV, Jevgenyij :Vagy-vagy. Rólam, a repülő csészealjakról és a kommunizmusról” Magyar Lettre Internationale, 11. „Lumpenek" Magyar Lettre Internationale, 14. „Az író az író az író” Magiar Lettre Internationale, 16. „Moszkva - rongyszőnyeg" Magyar Lettre Internationale, 17. „Az élet gyönyörűsége” „Szamarából a 21. századba” Magiar Lettre Internationale, 18. „Utazás a cservonyec birodalmába" Magiar Lettre Internationale, 20. „Mit tegyünk?" Magyar Lettre Internationale, 23. „A beszélő fej” Magiar Lettre Internationale, 24. „Szamarából szeretettel” Magyar Lettre Internationale, 26. „Miszter kalandjai a bolsevikok országában” Magyar Lettre Internationale, 27. „Moszkva nem hisz a könnyeknek” Magyar Lettre Internationale, 28. „Potyázók" Magyar Lettre Internationale, 29. „Az a bizonyos augusztus 17-e" Magyar Lettre Internationale, 31. „Válság, krach, csőd, krízis” Magyar Lettre Internationale, 32. „Kikészíteni” - avagy privát jelszavak május elsejére Magyar Lettre Internationale, 33. 83