Magyar Lettre Internationale 2000. tavasz (36. szám)
AZ IDŐK SZELE - Geraszimcsuk, Ivetta: Szélszótár
Abszolút idő - idő, amely mindenféle ciklusoktól függetlenül létezik, amelyben azonban a végtelen univerzum különböző részein lejátszódó minden lehetséges ciklus, jelenség és esemény egymással összefüggésbe hozható lehetne. A modern fizika, amely tehetetlennek bizonyult az univerzumbeli események pontos egymásra következésének meghatározásában, kételkedik az ~ fogalmában, amelyet mind az anemofilek, mind a kronisták használatában gyakran előfordul. A kronisták nézete szerint az ÓRÁS kell hogy rendelkezzék az ~-vel, mert tökéletes pillantásával képes egyszerre látni az egész univerzumot. Az anemofilek klasszikus ellenérve az ismert helyre támaszkodik Grigorij Vetyer 5. könyvéből: „Ha az ÓRÁS valóban tökéletes, akkor ő képes az egész örökkévalóságot egyszerre látni és mindent, ami benne történt, történik és történni fog. Az ÓRÁSnak nem kell idő, csak a tökéletlen lényeknek van rá szükségük. Az ember köztudottan csak korlátozott számú dolgot képes egyszerre észlelni. Feltehetőleg ezen az idézeten alapul a következő, Einsteinnek tulajdonított tétel: „Számunkra, fizikusok számára a múlt, jelen és jövő közti különbség csupán illúzió, bár nehéz tőle megszabadulni.” Anemofilek (görög anemos - „szél”, phileo - „szeretek”) - eredetileg szélimádó az antik Görögországban. Tágabb értelemben mindenki, aki számára létezik a jövő múlt nélkül. Az ~ mindig jobban szeretik, ha van szél, mint ha nincs, legyen szó akár a legnagyobb viharról. Az ~ mindig örömmel fogadnak minden változást, még ha ez nem jelent is javulást. Az — Társaságát az i.e. 3. században alapították a Kronosz-Társaság (a kronisták) ellensúlyozására. Eredetileg vallási egylet volt, azt a szeleket imádták Boreasztól Apheliotészig. A későbbiekben a társaság fokozatosan más tevékenységi területre állt át, mivel sok követőre találtak. A Társaság statútumában (a keletkezés ideje ismeretlen) a következőket rögzítették: „Anemofilnek számít az olyan ember, aki korra, nemre, gondolkodásmódra vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül meg akarja változtatni az életét, anélkül hogy erre múltbeli körülmények késztetnék, és aki olyannak tartja magát, mint a szél, amely mindig változást hoz. Igazi anemofilnek tartható az olyan ember is, aki sosem hallott a társaságunkról, de az eszméit követi.” Az ~ minden civilizáció elengedhetetlen részét képezik, de koncentráltságuk a különböző létszférákban egyenlőtlenül oszlik el. Az —et két csoportra osztják: passzív és harcias —ra. Az ~ közül kerülnek ki mind a jövendőmondók. Megállapították, hogy felkelések idején megnő az ~ száma, ami nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a kronisták egy része átlép az ~ táborába. Békeidőben ez fordítva van. Ezért van az például, hogy az alapvető művek, az enciklopédiák és a szótárak a társadalmi stabilitás idején keletkeznek. Bizonytalan, hogy ez a megállapítás a Szélszótár is érvényes-e. Aol barlangok (szélbarlangok) - Barlangok, amelyekben természetes szellőzés van, és amelyekben minden feltétel adva van ahhoz, hogy a szelet hallani lehessen. Az —beli hanghatások kutatásával sok tudós foglalkozott. A legismertebbek Haddock tanulmányai. Az —-beli hanghatás érdekes koncerttermek tervezői számára is. Általános törvények elmélete - elmélet, amelyet a nemofilek egy csoportja dolgozott ki a 19. században. E logikusan felépített elmélet szerint ugyanazok a törvények, amelyek a természetből (azaz az ÓRÁStól) erednek, hatnak ugyanúgy mindenre - a kémiai folyamatokra, a szelekre, az organizmus, a gondolkodás és egészében az emberiség fejlődésére. Ez a tétel, amelynek helyességében egyes anemofilek 1-es meggyőződési fokozattal hittek, rémületbe ejtette a jövendőmondókat. Mert ha a megfelelő tudományos vizsgálatok következtében mindenki tudomást szerezne az általános törvényekről, (és az ő megalkotói éppen erre szólítottak fel), akkor az egész Program és kiváltképpen a jövő ismertté válna. Legalábbis éppolyan sikeresen vagy sikertelenül „láthatnák” át az emberek a jövőt, ahogyan a múltat „átlátják”. A múlt, jövő és jelen különbsége eltűnne, és a jövendőmondóknak nem volna mivel foglalkozniuk. De a jövendőmondók megnyugodhattak. Először is az ő megalkotói idővel sokat veszítettek a tekintélyükből, mivel egy sor militáns anemofil megpróbálta az Általános Törvények működését felgyorsítani a világban és különösen Kelet-Európában, ami számos felkeléshez vezetett. Másodszor abban a pillanatban, amikor megfoghatóbbá vált az Általános Törvények elismerésének lehetősége, kiderült, hogy az ember valójában sem a jövőjét, sem a Programot általában nem szeretné megtudni. A jövő ismerete megfosztaná az önálló választástól, de legalábbis az önállóság illúziójától. Ehhez járul Boldog Bezimjanszkij szerint, hogy „az emberre jellemző, hogy a végtelenségig reménykedik abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak... Az ember egyszerűen nem tudja, hogy ez a világ mindazzal, ami benne volt, van és lesz, a lehető legjobb. Mert nem tehet mást, mint hogy megfeleljen az ÓRÁS akaratának, különben az ÓRÁS nem volna mindenható. És az ÓRÁS akarata, mint minden tulajdonsága, tökéletes.” Érdekes Haddock véleménye is: „Az ében nincs hely az emberi boldogság számára, és nincs recept a boldogulásra. Igyekszik mindent tudtul adni, és a világot arra kényszeríteni, hogy ennek a közismert forgatókönyvnek megfelelően fejlődjék. Az élet értelmének önálló egyéni keresése itt ki van zárva. Az embernek lényegénél fogva gyűlölnie kell az Út és a Program ilyen irányú értelmezését, mert ez esetben a Program működhet nélküle mint egyén nélkül is. Szerencsére még kereshetjük az élet értelmét. Bármi jusson is eszünkbe, a Program nincs feltárva, azk nincsenek eléggé kidolgozva még ahhoz sem, hogy a látszólag legegyszerűbb dologgal megbirkózzanak - hogy előre megmondják egy juharlevél röppályáját a szélben.” Boldog Bezimanszkij (szül. 1950 Kujbisev, ma Szamara) - orosz történész és filozófus. Valódi nevének elhallgatását kérte a Szélszótárban. Hosszú ideig foglalkozott az antik Görögország történetével és építészetével. Kutatásai során dolgozta fel az anemofília tanait, és 1968 óta „igazhitű anemofil”-nek vallja magát. Részt vett egy expedícióban Líbia délnyugati részén, ahol feltehetőleg Garamantida feküdt. Egy sor filozófiai munka szerzője, amelyek rendkívüli érdeklődésre találnak a világ minden anemofilja köré ben. A legismertebb a Willem Wawydwerelddel folytatott levelezése. Bolond szél - olyan szél, amely negatív hatással van az emberekre, gyakran vált ki kedvetlenséget és szorongást. A világban mindenütt ismerik különböző neveken (pl. battikoloa kassan néven Ceylonban, mint vente rochot Rio de Janeiróban). A jelenség természete tisztázatlan, de bizonyíthatóan megállapították, hogy vagy egyszerűen erős szél esetén emelkedik a bűnözések és az öngyilkosságok száma.1