Magyar Lettre Internationale 2014. ősz (94. szám)
LOKÁLPÁTRIA - Glik, Erik: Mi lett volna, ha? Kontrafaktuális cseh történelmi regények
ERIK GILK Kontrafaktuális Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján a társadalomtudományokban bekövetkezett nyelvi fordulat nagyon hamar megjelent a történetírásban is, konkrétan a történész történelemhez való hozzáállásának alapvető túlértékelésében. Vita alakult ki a történetírás tudományos lényegéről, amely máig tart. Ha ugyanis a gondolkodást a nyelvhasználattal azonosítottuk, ami a történész egyetlen rendelkezésre álló médiuma kutatása során, akkor a történetírás nem eredményez tudományos megállapításokat, csak a múlt fiktív „képeit” vagy „modelljeit” mutatja be. A történelmi megismerés, vagy akár igazság eközben hozzáférhetetlenként jelenik meg, ha nem éppenséggel nem létező kategória, hiszen ezeket mindig elfedi a történész szubjektív vagy individuális „beszéde”. Őt alkotónak, a múlt bizonyos szeletei megkonstruálójának kell tartanunk, nem a múltat rekonstruáló közvetítőnek. És mivel a történelmi jelenségeket, folyamatokat, eseményeket és személyiségeket a történész mindig csoportosítja, hierarchizálja és értelmezi valamilyen módon, akarva-akaratlanul történetté alakítja ezeket és megállapításainak bemutatásához tulajdonképpen ugyanazokat az elbeszélői eljárásokat használja, mint a szépirodalmi szövegeknél. Nyelvi fordulat a társadalomtudományokban - pro és kontra Az önreflexió és a történetírás tudományos bázisában való alapvető kételkedés, ami a 19. században jelent meg, a „történelem krízisét” hozta magával és törvényszerűen polarizálta a kutatói közösséget. Egyrészről megjelentek a revizionisták, akik előidézték a tudományos paradigmaváltást (elsősorban Roland Barthes és Michel Foucault). Kezdeményezéseiket Hayden White vitte át a történelemtudományba a később Tropika diskursu (A diskurzus trópusai 1978, csehül 2010) címen összegyűjtött esszéiben és a Metahistorie (Metatörténelem 1973, cs. 2011) című terjedelmes elméleti munkájában és Paul Veyne Jak se písou déjiny (így íródik a történelem 1971, cs. 2010) című könyvében. Ezek a kutatók munkáikban minden aggály nélkül lemeztelenítik a történész munkájának módszerét, és elvi módon problematizálják a historiográfiai metódust és annak tartalmát is. A történész szerintük nem csupán referál a valóságról, hanem elsősorban kommunikációs eszközként használja a nyelvet, eszmei hatást gyakorol az olvasóra, belép a korabeli diskurzusba és tudományos paradigmába, és hozzájárul annak alakításához, részt vesz a kollektív emlékezet formálásában. Egy szó mint száz, a történész „ír valamilyen »igazi regényt«, melynek határait kijelölik az igazolt tények” (Corner 583). Niall Ferguson ebben az öszszefüggésben jogosan veti ellen, hogy „a regényre vagy a darabra vonatkozó, érvényben lévő konvenciókkal összhangban történelmet írni [...] azt jelenti, hogy a múltat alárendeljük a determinizmus új válfajának - a tradicionális elbeszélői formák teleológiájának”. (Ferguson 62) A másik oldalon áll a konzervatívabb beállítottságú tudósok népes csoportja, akik arról vannak meggyőződve, hogy a múltban tényszerűen zajlottak le bizonyos események, melyek adekvát tudományos módszerrel objektíven megismerhetők és összerakhatók. Paul Ricoeur, Lubomír Dolezel vagy Ales Haman munkái a historiográfiai könyvek és a történelmi fikció közötti eltérések öszszemosása feletti ellenérzésüknek adnak hangot, melyeket az utóbbi időben egy néven, „történelmi narratíva’-ként emlegetnek. Ezzel reagálnak a történelem megismerésére vonatkozó posztmodern szkepszisre, mely szerint szinte nulla az esélye annak, hogy a történelem valamilyen teljesen új felfedezéssel gazdagodjék, mint például egy olyan régészeti lelet, amely a múlt teljes átértékeléséhez vezethetne. A két csoport közti viták nem annyira kiélezettek, mint amilyennek tűnhet. Annak ellenére, hogy White ugyanúgy, mint Gérard Genette, a fiktív és történelmi világok összekeveredéséről ír, ragaszkodik a köztük meglévő bizonyos különbségekhez. Dolezel pedig nem képes semmibe venni a tényeknek megfelelő, faktuális és a fiktív történelmi narratíva közötti nyilvánvaló affinitást, az alapvető eltérések azonban vitathatatlanok. A Filice a historié v období postmoderny (Fikció és történelem - Hozzászólás az új historizmushoz 2008) című monográfiájában Dolezel funkcionális, strukturális különbségeket talál, ezen felül a cselekvők konstellációjában és a töredékességben is talál eltéréseket. Említsük meg legalább ezt az utolsót: míg a fiktív narratívánál a hézagok ontológiai jellegűek, a történelmi narratíva esetében episztemikus hézagokról beszélhetünk. Ezeket a hézagokat nevezzük általában a múlt fehér foltjainak, melyek egyáltalán nem fogynak, és menynyiségük egyenes arányban nő a történelmi idő folyamának ellenében. A történelem alternatív verzióival komoly történészek is foglalkozni kezdtek A kontrafaktuális, virtuális vagy alternatív történelem koncepciója, mely még jobban hozzájárult a történelmi szépirodalom és a historiográfiai tanulmányok közeledéséhez, nem sokat váratott magára a történész munkájára vonatkozó imént említett önreflexió és bizonyos mértékű történészi önkénynek felismerése után. Leomlott a „Mi lett volna, ha..történelmi tabuja, melyre a legutóbbi időkig megvetéssel tekintettek, mint a másodrangú írók, zsurnaliszták vagy amatőr történetírók fantáziálására, és a történelem alternatív verzióival mostanában komoly, tudós történészek is foglalkozni kezdenek. Többnyire jelentős történelmi fordulatokat, leggyakrabban politikai vagy katonai eseményeket követő rövid epizódokat alakítanak így, melyek akár máshogy is lejátszódhattak volna. A leggyakoribb csomópont ennek során a forradalmi fordulat vagy csata szokott lenni, amelyeknek nem könnyű előre látni a kimenetelét. Például: Mi történt volna, ha II. Lajos nem veszti életét a mohácsi csata során? Mi lett volna, ha Csehszlovákia 1938 őszén úgy dönt, csatlakozik Hitlerhez a háborúban? A kontrafaktuális történetírás akadémiai hátterű megszervezésében (ha a legitimizálásában nem is nagy érdemeket szerzett a csehre is buzgón fordított amerikai történész, Niall Ferguson. Véleménye szerint az elágazási pontot nagyon alaposan választják meg, tekintetbe véve az alternatív fejlődés nagy valószínűségét. „Hogy megértsük, hogyan történt valójában, tudnunk kell, mi az, ami ugyan a valóságban nem történt meg ,dőlt betű N. F., de megtörténhetett volna a kortársak nézete szerint.” (75) A történész számára tehát fontos a vizsgált esemény plauzibilitásának magas foka. Nem gondolkozunk el például azon az eshetőségen, hogy „Ha II. Premysl Ottokárnak géppuskája lett volna a Morva-mezei csatában..míg az a kérdés „Ha Adolf Hitlernek atombombája lett volna...” már teljesen legitimnek tűnik. Ferguson szerint két ok létezik a kontrafaktuális vizsgálatok végzésére. Az első a tudományos módszer általános követelménye: „Ha az események indokaira kérdezünk rá, nem kerülhetjük el, hogy azt is megkérdezzük, mi történt volna, ha a kérdéses indokok nem állnak fenn.” (75) A második a történelemtudomány követelménye: „Ha azt próbáljuk megérteni, milyen is volt a múlt »valójában« [...], tekintetbe kell vennünk, hogyan értékelték a fejlődés lehetőségeit a vizsgált esemény kortársai, mielőtt az bekövetkezett - egyforma súllyal kell venni minden alternatívát, amelyet mérlegeltek, és kisebb súllyal azokat, amelyek nem jutottak eszükbe.” (76) Ez a posztulátum az új historizmus értelmezői módszerének egyik alapvető kiindulópontjához közelít, az igény, hogy a későbbi történelmi események, folyamatok valamint irodalmi és nem irodalmi szövegek révén kialakult hierarchizálás nélkül rajzoljuk meg a kor szociokulturális terét. Az új historizmus cseh történelmi regények TOPOL, jáchym Kátrány Kalligram, 2009 BARTHES, Roland A szöveg öröme Osiris, 1998 FOUCAULT, Michel Nyelv a végtelenhez Latin Betűk, 2000 WHITE, Hayden A történelem terhe Osiris, 1997 IGGERS, Georg G. A német historizmus Gondolat, 1988 GENETTE, Gérard Metalepszis-Az alakzattól a fikcióig Kalligram, 2006 FERGUSON, Niall Civilizáció - A Nyugat és a többiek Scolar, 2011 A világ háborúja - A gyűlölet évszázadának története Scolar, 2012 A pénz felemelkedése Scolar, 2010 RICOEUR, Paul Az élő metafora Osiris, 2006 Roberts, Andrew (szerk.) Mi lett volna, ha...? Fejezetek a meg nem történt világtörténelemből Corvina, 2006 DICK, Philip K. Az ember a Fellegvárban Agave, 2010 VERMES, Timur Nézd, ki van itt Libri, 2013 11 Mi lett volna, ha?... LOKÁLPÁTRIA