A Magyar Méh, 1880 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1880-01-01 / 1. szám
a vissza egészségét. Valóban is, minden nagyítás nélkül el lehet mondani hogy a buziási gyógyfürdők igen sokszor csodákat képesek felmutatni. Kiterjedt sétánya valóságos gyönygyszemként tündöklik e puszta és az ésszerű gazdálkodást megvető vidéken a szemlélődő szemébe, ki elsősorban is arra gondol akarva nem akarva hogy, az a méhtenyésztőket folytonosan megújuló hordással kecsegteti, melynek tudom az ott lakó méhészek szívből örvendenek. Öt heti ott tartózkodásom alatt alkalmam volt az ott lakó barátságos méhészekkel megismerkedni és igen sok méhészt meglátogatni, kiváltképen pedig Hollósy József egyleti elnökünk és Grand Miklós egyleti titkárunkat. Hollósy József úrnak méhese saját pusztáján van mely bár kicsiny, de ügyesen kezeltetik. Grand Miklós úré már sokkal nagyobb, s kitűnő ügyességgel párosult szakismerettel kezeltetik. A méhes hosszú házalakú s 54 család, valamennyien egyleti kaptárokban van benne elhelyezve, s épen akkor mikor én Buziáson időztem, óriási néperősségűek voltak s méz és hasításban bővelkedtek. Igaz hogy a természetnek lehet köszönni a fölösleget, de az érdemet nem lehet elvitatni Grand Miklós úrtól, kinek elméleti és gyakorlati ismeretei már a méhtelepen azonnal felismerhetők. Az időjárás kedvező lévén, a tudománynak öszszes segédeszközei igénybe vétettek a munkálkodásnál. Öröm volt nézni, amint a méhek a befüggesztett sejtközfalakat kiépítették, s amint a rajok hamarosan fejlődtek. Számos órát töltöttem a kis méhEldorádóban, s mindannyiszor rövidnek tetszett nekem az idő, mert az a méhészet felöli beszélgetésben nagyon hamar is eltelt. Grand úr épen akkor kezdette meg a méz pergetést, s örömmel szemléltem a mézes edényekbe csepegő mézet. Azonban a mézes edények csak igen lassan teltek, mert a gondos méhész igen óvatos volt, s helyesen is cselekedett, mert rövid idő múlva beállott a szárazság, és tartott is az egészen az év végéig. A buziási tölgyes erdő is igen pompás látványt nyújt. Amint július hó 20-án, korán reggel az erdőbe sétálni mentem, oly erősen hallom zúgni a méheket, mintha csak az erdő valamelyik fajára raj akart volna letelepedni. Megállottam megszemlélendő a tüneményt, s tapasztaltam hogy a tölgyfák tele voltak, czukor szörphöz hasonló folyadékkal-mézharmat, s ez csalta Buziás összes méheit egybe. Négy napig tartott ezen mulatság, s őszintén elmondhatom, hogy nekem örömömre szolgált. Még a körtefa levelein is szemlélhető volt a mézharmat, s most már csak is a levelészek jelenlétét kellet volna constatálnom, megerősítendő Dr. Dzierzon állítását ki azt tanítja, hogy levelészek nélkül mézharmat nem keletkezhetik. Én azonban levelészeket nem fedezhettem fel. Igaz hogy a fák tetejébe szemlélődés végett fel nem mászhattam, azonban az alacsony tölgyfáknál, melyek az erdőtől mintegy 200 lépésnyi távolnyira —