Magyar Méh, 1928 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1928. január / 1. szám

B. u. é. k„ Az elmúlt 6­ esztendőtől könnyű szívvel búcsúzhattunk. Mi méhészek, nem sok jóban részesültünk tőle. A tavaszi fagy jóformán országszerte elpusztította méhlegelőink legnagyobb részét s ilyenformán nemcsak mézszüretünk ment tönkre, hanem a kikelő ivadéknak sem lévén elegendő tápláléka, a szaporulat sem sokasodhatott, a rajzás is csekély maradt, méhcsaládjaink számát sem szaporíthattuk s meglevő családjainkat sem tudtuk kellőleg beterelni és ezért aggódva nézhetünk a kikelet elé , mennyi és milyen állapotban jut az új mézelés kihasználására, a méhész verejtékes munkájának megjutalmazására ? Mindez az Isten kezében van, csak a jó remény kell, hogy buzdítson a további kitartó működésre. A méhésztársadalom működésében azonban sok jót értünk meg és még több sikerrel biztató reményünk jutott az új évre. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület oly működést fejtett ki, hogy annak eredményei nemcsak felemelők, hanem egyenesen a legnagyobb sikerekkel biztatók. Az augusztusi miskolci kiállítás és kongresszus lefolyása igazolta, hogy a magyar méhész­­társadalom végre kezdi belátni, hogy a széthúzás ízekre darabolja azt a társadalmi erőt, amely összetartással, közös akarattal, önzetlenséggel, egymás megbecsülésével és a gáncsoskodás helyett egymás támogatásával sok és hatalmas eredményt képes a méhészet ügyének javára, méhészetünk támogatására, felsegítésére és új virágzásba hozatalára alkotni. Ennek első látható jele az OMME­ és a miskolci kongresszus által kezdeményezett december 6-i miniszteri érte­kezlet, amely magas színvonalú tárgyalásaival a méhészeket érdeklő legégetőbb kérdésekben évtizedek óta hiába várt egyetértéssel és összhangban foglalt állást és mutatott irányt a méhé­szek érdekében. A méhészeti oktatás, a méhbetegségek elleni védekezés, a cukorkérdés eddigi helyesebb megoldása a méhészet fejlődése érdekében elsőrendű fontosságúak s ha ehhez hozzá­vesszük az OMME­ által kezdeményezett méhkutató intézet megalapozását, a méhészeti társa­dalom megelégedéssel tekinthet a méhészeti országos értekezlet munkájára, mely első egységes állásfoglalásának eredménye. Ha ezt sorban követni fogja a méhészeti törvény megalkotása, amelyet az OMME­ már évek óta, de különösen a most lefolyt évben annyi odaadással és szor­galommal munkál, akkor bátran hivatkozhatunk arra, hogy a méhészeti társadalmi erők a méhészet fejlesztése érdekében hatalmas műveket alkottak. Hosszú évek visszavonása, személyeskedő pereskedése után ez első egységes állásfoglalás máris súlyosan érezhető jótékony eredményeket szült. Sokszorosan remélhetjük ezeknek meg­­sokasodását, ha az egész méhésztársadalom állandó együttműködésre tömörül. Erre pedig szintén a legjobb úton vagyunk. Azok a tárgyalások, melyek a Központi Mezőgazdasági Kamara igazgatójának , Koós Mihály államtitkárnak elnöklete alatt a méhészeti társadalom vezetőivel legutóbb lefolytak, remélni engedik, hogy e társadalmi erők egy szövetségben egyesülve, az eddigi visszavonás megszűntével, az okvetetlenkedő, személyeskedő és csak zavart kelteni óhajtó elemek kiküszöbölésével a méhészet országos érdekeit hathatósan fogják egységesen szolgálni és azokat az erőfeszítéseket és munkálatokat, melyeket az OMME­ nagy múltjához képest eddig is kifejtett, még hatványozottabb mértékben fogják felkarolni és érvényesíteni méhészetünk érdekeinek érvényesítésére és javára. Ezektől a reményektől lelkesítve, bizton várjuk a jobb jövőt és bizalommal várjuk és kérjük azt a támogatást, amelyre az OMME­-nek szüksége van, hogy feladatát és hivatását, mint a méhészek érdekképviselete méltóan teljesíthesse s amit, a méhészet felvirágoztatása érdekében, minden munkájában minden egyes méhésztől meg is kívánhat, hogy az eddiginél szebb, jobb és boldogabb jövőt érhessünk meg. Budapest, 1928. január 1. Szilassy Zoltán az OMME­ elnöke.

Next