A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)
30-31. szám - Lósy-Schmidt Ede: Az ember válsága és a technika
LVI. kötet 30—31. szám. Az emberiség válsága és a technika. Az emberiség válsága és a technika. LÓSY SCHMIDT EDE: Folyóiratokban, sőt újabban már politikai napilapokban is egyre sűrűbben jelennek meg olyan közlemények, amelyek a mai világ szellemi sivárságáról, anyagiasságáról és kultúrájának pusztulásáról szólva, e bajokat részben a technikai-, részben a természettudományok előrehaladásának tulajdonítják, sőt olyan cikkek sem tartoznak a ritkaságok közé, melyek a szomorú végű világháborúban használt, nagy teljesítőképességű harci eszközök pusztításaiért egyenesen a technikai tudományokat, ill. azok művelőit, továbbfejlesztőit vagy legalább is képviselőit okolják és teszik felelőssé. Ilyen irányú szerintem téves felfogásról tesz bizonyságot többek között dr. Steinecker Ferenc budapesti tudományegyetemi tanár üdvözlő, beszédének "az a része is, amelyet a tudományegyetem közgazdasági karának képviseletében, mint annak prodékánja dr. Bernáth István agrárpolitikai kói-és szövetkezeti működésének 30 éves fordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepen előkelő közönség jelenlétében mondott el s amelynek idevágó része ekképen szól: Irtózatos állapotban van ez a mai világ. Igazán keserű levében forog. A mai kultúremberiség mindabban, amiért lelkesedett, majdnem mindenben, amiben hitt, csalódott; minden reményét keserű kiábrándulás követte, így járt azllamtudomány, amellyel magam is foglalkozom, csalódottan tekint vissza a múltba, hisz az államról vallott eszméi nem bizonyultak valóknak, az emberiség boldogságát szolgálóknak. Azután a technika, fizika és a kémia, amelyeknek művelői olyan büszkék voltak e tudományágak haladására és amelyektől megváltását várta az emberiség, elsősorban arra fordították a megismert törvények szerint eljáró emberek ismeretét, hogy gyilkos szerszámokat gyártsanak az emberek pusztítására. Egy másik közlemény pedig, amely egyik napilapunk a Tudomány c. rovatában Európa szellemi válsága címen látott napvilágot, miután bevezetőleg a középkor észkultuszát, romantikáját, gyönyörűnek nevezett szellemi mozgalmait a mai kor sivár materializmusával állítja szembe, ezeket mondja: A gépek és üzletemberek uralma helyett a XVIII. században egy Pascal-nak, egy Rousseau-nak gondolatai mozgatták az emberiséget. A mai demokrácia fensége a vasat és aranyat ültette a szellemi erők trónjára. De már megindult a visszahatás a terméketlen sivárság ellen, ahová a természettudományok és a technika diadalai juttatták Európát. Egy harmadik közlemény végül, amely legújabban egy másik napilapunkban, Liberalizmus és haladás címen jelent meg s közel másfél hasábon keresztül Lukács György akadémiai emlékbeszédével foglalkozik, végén ezeket mondja: A múlt század nagy technikai fejlődésének legnagyobb bűne, hogy gépnek nézte az embert is és nemcsak elhanyagolták, hanem egyenesen üldözték a lélek kultuszát. Valóban nem a kultúra haladt, hanem csak a civilizáció s úgy látszik, hogy ebben a fejlődésben nagyon jól érezték magukat azok, akiknek — nincs lelkük. Q.V. ö.: Magyar Gazdák Szemléje 1921. évi XXVI. évfolyam február havi II. szám, 158. 1. (dr. Steinecker Ferenc prodékán üdvözlő beszéde Bernáth IgyvMjubieumán.) ~ 2"Nemzeti Ujság~1122. évi április hiTSTsz. 3 Magyarság 1922 évi június hó 13. 132. (440.) sz. Hát legfőbb ideje, hogy világszerte a lélek és a kultúra is szóhoz jusson. Nem akarok ez alkalommal messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, azonban első helyen mégis dr. Steinecker Ferenc beszédének fent idézett részében foglaltakra már eleve ki kell jelentenem, miszerint nem hiszem, hogy akadna akár Magyarország megmaradt részében, akár a világ bármely sarkában egyetlen olyan technikus, aki Steineckernek ezt a véleményét osztaná s azt állítaná, hogy tudományában szintén csalódott, mert nem találta a technikát s az e körbe vágó tudományokat az emberi boldogság öregbítése s egy magasabb színvonalú földi lét megteremtése szempontjából célravezető, alkalmas eszköznek. Nem kutatom, hogy mennyiben van igaza dr. Steinecker Ferencnek abban, hogy az államtudományok nem szolgálták az emberiség boldogságát. Azt a nézetét azonban, hogy a mai kornak szellemi sivársága s főként etikai szegénysége egyenesen kétségbeejtő, teljes mértékben osztom. Ezzel szemben az az állítása, hogy a technikai tudományok mívelői és továbbfejlesztői e tudományok leszűrt eredményeit elsősorban az emberek pusztítására szolgáló gyilkos szerszámok gyártására használták volna fel, nem helytálló s a technikai tudományok célját, törekvéseit, mibenlétét teljesen félreismerő vagy félremagyarázó olyan következtetés, amely tekintve azt, hogy az amúgy is mindig mellőzött, jelentősége szerint teljes mértékben soha nem érvényesült és érdeme szerint meg nem becsült technikus társadalomnak a közvélemény előtt való népszerűtlenné tevésére, közhasznú működésének megnehezítésére igen alkalmas, szó nélkül nem hagyható.* Ha ugyanis az emberiség művelődéstörténetére egy futópillantást vetünk s az emberiség anyagi és szellemi fejlődését az ókortól napjainkig nyomon követjük, az emberiség művelődéstörténete fogja igazolni, hogy az emberi művelődéssel egykorú technika kezdettől fogva az emberiség szellemi és anyagi téren való haladását, fejlődését és boldogulását segítette elő, s fogja a jövőben is elsősorban szolgálni és előmozdítani. Minden kultúra a technikának a természettel való harcával, a természeti erőknek, energiáknak az ember szolgálatába állításával kezdődik s e küzdelem részleges vagy teljes megszűnésével csökken, vagy semmisül meg teljesen. Évezredeken keresztül a technika vezérelte az emberi nemet a barbárságból a kultúra felé. Technika nélkül semmiféle mívelődés sem képzelhető el s valóban magas színvonalú kultúra — értve alatta mind a szellemi, mind az anyagi téren való mívelődést, ill. mívelést, szóval minden emberi tevékenységet, amely valaminek a megnemesítését, vagy valamely célra való alkalmassá tételét szolgálja és mozdítja elő — csak ott van és lehet, ahol a technika is magas színvonalra emelkedett. A technikának mint kultúrtényezőnek jelentősége az emberiség történetében éppen ezért igen nagy fontosságú s pusztán a való tények alapján, minden hivalkodás nélkül állíthatjuk, hogy a technika óriási méretű fejlődése nélkül az emberiség sohasem emelkedhetett volna sem szellemi, sem anyagi téren arra a magas mívelődési fokra, amelyre korunkban éppen a legutóbbi évszázadok technikai haladása következtében jutott. Úgy véljük, hogy e kérdés felvetésére, amely egyébként a napi politikai hangulatok hullámzásától teljesen függetlenül, a legelfogulatlanabb — mondhatnám történelemfilozófiai — szempontok szerint volna csak tárgyalható, korunk tekintélyének és öntudatának megvédése érdekében alkalmat kellett nyújtanunk. Szerk. 255